Hogy lehet nemzeti kincs a Liu Shaolin család?

Szépen csendben nagyhatalommá vált Magyarország egy nem tradicionális sportágban, a februári téli olimpián még nagyobb dobásra készülnek. Először is kezdjük pár fontos adattal.

• A 2006-os torinói téli olimpián hallhattunk először a rövid pályás gyorskorcsolya sikereiről, Huszár Erika negyedik, Knoch Viktor ötödik lett.
• Négy év múlva Huszár egyéniben hatodik, vaálóban ötödik, duplán pontszerző, 2014-ben a női váltó ugyancsak hatodik.
• 2016-ban történelmi vb-aranyat nyert a sportág Szöulban, Liu Shaolin Sándor 500 méteren a leggyorsabb volt. Testvére, Liu Shaoang vagyis Ado bronzot nyert ezen a távon, 1500-on pedig ezüst jutott neki.
• 2017-ben újabb történelmi siker, mindkét váltó érmes a vb-n. A férfiak harmadikok, a nők másodikak.
• 20 olimpiai ponttal az idei hazai eredményességi rangsorban biztosan előkelő helyen lesz a shorttrack, várhatóan az úszás és a kajak-kenu mögött a vívással lesz harcban a harmadik helyért.
• 2018-ban írhatják tovább a történelmet, és megszerezhetik az első magyar aranyat a téli olimpiák történetében. A Sallay, Regőczy jégtáncpárosnak 1980-ban az ezüst jött össze, az volt az utolsó magyar érem.

A válogatott a nyáron Kanadában és Olaszországban edzőtáborozik, már egyértelműen az olimpiai sikeresség jegyében, maratoni etapokat nyomnak, egy-egy hónapot töltenek a két országban. Eddig nem volt olimpia, amelyikre mindkét magyar váltó kijutott volna, most ezzel számol a hazai szövetség. És persze maguk a versenyzők is az előző évek átlag feletti eredményei miatt.

A kvalifikáció első állomása egyébként Budapest lesz szeptember végén, a második Hollandia, a harmadik Kína, legvégül Szöul. November végére már ki is derül, hányan készülhetnek a phjongcshangi téli olimpiára. Az említett versenyeken – a leggyengébb eredmény kiesik - kell annyi pontot gyűjtenie a váltóknak, hogy a legjobb három európai közé beverekedjék magukat.

Most pechsorozatnak kellene jönnie, hogy ne jussanak ki, míg régebben a szerencsének kellett volna kedveznie, hogy mindkét egység ott lehessen. Már az sem kevés, hogy idáig eljutottunk.

Az ügyvezető izgató, Orendi Mihály amondó, hogy a versenyzőknek természetesen nagy álmai vannak – érmekért harcolnak -, ő higgadtan és tárgyilagosan szeretne értékelni.

„Minden eddiginél sikeresebb olimpiai szereplést szeretnénk, legalább hat pontot, ezzel nem árulok el titkot.

Hat olimpiai pontot el lehet érni egy ezüstéremmel is, de több értékes helyezéssel is.

Lesz konkurencia, hiszen Dél-Korea hazai pályán biztosan hihetetlenül erős csapattal lesz jelen, Kína vagy Hollandia is nagyhatalom, de említhetném Kanadát vagy a briteket. Most úgy látszik, hogy már tartanak tőlünk, ennek már vannak konkrét jelei is. Persze rá is szolgáltunk arra, hogy ilyen tekintélyt vívtunk ki magunknak az előző versenyeken.”

A ceruza kihegyezése

Azt vetettem fel az atlétikában mesteredzői címet szerző Orendinek, össze lehet-e úgy foglalni a szembetűnő fejlődés okait, hogy a külföldi szakértelem megfelelő importálása, a hazai szakemberek befogadó szellemisége és tanulni vágyása, és a hazai feltételek és körülmények javítása. Helyeselt, de mégsem ennyire egyszerű a sikeresség receptje.

Azonnal hozzátette a versenyzők határtalan lelkesedését és motivációját. Majd kifejtette, a kínai Lina Zsang érkezése a kapitányi posztra kétségtelenül fontos láncszem, a szakmai továbblépés, egyben a szintugrás záloga, de a hazai edzők már korábban is odaadással oktatták a versenyzőket. Azt ellenben mindig is érezték, hogy az áttöréshez még el kell lesni valamit. Nem másolni, hanem a hazai menőkre átültetni. A ceruza kihegyezését Linára bízták, az ő gondolatai, érzéke hozták a szükséges pluszt.

• A sportág fejlődése a vb-ken: 12 pont (2015), 16 pont (2016), 20 pont (2017)
• A riói olimpián Magyarország: úszás 43 pont, kajak-kenu 27, vívás 23.

Először amúgy Kanadából remélték a szakmai segítséget, hiszen mégiscsak ott van a sportág bölcsője. Később aztán a Kínában edzőtáborozó Liu testvérek találtak a mostani kapitányra négy éve. Jó tanácsokat kaptak tőle, itthon pedig fokozatosan bevonták az irányításba.

„Kanada az őshaza, de Kínában és Koreában vannak az igazi virtuózok. Hiszek Knoch Viktornak, akit csak kapitánynak hívok a kisugárzása miatt, hogy ez a sportág 70 százalékban a technikáról szól, a maradék 30 százalék pedig az állóképesség. Egyik persze nem megy a másik nélkül, izmok nélkül nincs siker. És persze a technika alatt értem azt is, hogy jó döntéseket kell hozni a kanyarokban, vagy már jóval előtte. A jó döntésre tizedmásodpercek vannak maximum. A szellemi felkészültség alaptétel.”

A május másodikán MOB-alelnöknek választott Orendi úgy gondolkodik, hogy nekik más sportágak tapasztalataiból is táplálkozniuk kell, a bezárkózás egyébként sem vezet sehová. Ilyen sportág például a kajak-kenu: a világbajnok sprinterpárost felkészítő Hüvös Viktor és a gyorskoris Bánhidi Ákos között rendszeresen van is információáramlás.

Orendi úgy gondolja, hogy a magyar sportban meglévő szürkeállománynak koncentrálódnia kell, mert a nyolcvanas évek végén, amikor a TF-et végző edzők külföldre mehettek,

Nem adták át egymásnak a gondolatokat, a korábban megszerzett tapasztalatokat, és a kiáramló tudást nem sikerült azóta sem pótolni.

Arra ugyanakkor rávilágított, hogy hiába nevezték az államilag kiemelt sportágak közé az övéket már a 2012-es londoni olimpia után, a fontos és meghatározó utánpótlás programokba csak idén februárban került be a sportág.

„Az állami támogatásunk nyolcszorosára emelkedett már korábban, de mi azért még mindig mostohagyerekek voltunk. Egyszer a Magyar Olimpiai Bizottság meghallgatásán javasoltam is, hogy a szervezet a nevébe vegye bele nyugodtan a nyári szócskát, mert az jobban visszaadja az irányítás jellegét.

Csak néztek az urak az asztal mellett, mint egy filmben, és aki a sor végén van, ő habogott valami válaszfélét,

miért nem jelenítettek meg bennünket is az olimpiai sportágak sikerességi rangsorában. Mi nem számítottunk” - mesélte fanyar humorral. Most egyébként érzékeli a szemléletváltozást, hiszen az új MOB-elnök, Kulcsár Krisztián egyik első útja éppen hozzájuk vezetett.

A hazai szövetség egy koris akadémiáról álmodozik – meggyőződésük, a központosítás így még hatékonyabb lehet -, a Gyakorló Jégcsarnok mellett épülne fel a bázis, mert a versenyzőknek így sokat kell utazniuk. A napi 4-5 tréning megterhelő, és célszerű lenne, ha a napi 2-3 órás utazást a városon belül az albérletből a csarnokig, át lehetne hidalni.

Orendi abban is bízik, ha már megépült ez a központ, akkor Huszár Erikát haza tudja csábítani Kanadából, és reméli, hogy a tapasztalatait itt adhatja át a feltörekvő fiataloknak, nem éppen a riválisokat erősítené.

Az igazgató arra is törekszik, hogy például Heidum Bernadettet bevonja az irányításba, a melegítőket már ő választotta ki önmagának és a csapat tagjainak. Ő tudja, mi a kényelmes, mi a trendi, amiben jó megjelenni.

„Liu Shaolin Sándor barátnője az angol világbajnok Elise Christie.

Egyszer megláttam Sanyit angol melegítőben, a szívemhez kaptam. Akkor elhatároztam magamban, hogy ilyen nem fordulhat még egyszer elő.

Ösztönöztem Sanyit, hogy adjon egyet nyugodtan a miénkből Elise-nek. Inkább legyen ő piros-fehér-zöldben. Nagy örömömre, amikor legutóbb itthon voltak, Elise már magyar színekben pompázott. Na, az ilyesmit rá lehet bízni Bernire, és amennyire tudom, szeretném bevonni akkor is, amikor már nem versenyez, és nem élete álmáért harcol. Őértük vagyunk, ezt egy pillanatra sem szeretem elfelejteni. És nemcsak szavakban, tettekben is.”

Maga is tapasztalja, egyre több embert izgat, meglesz-e az a történelmi arany, ő ilyenkor mindig óvatos. Több szempontból is.

• Az első, egy esetleg sérülés vagy betegség közbejöhet.
• A második a Dugovics-effektus.

„Veszélyes üzemág a miénk. Hadd éljek azzal a szóval: csúszós. Mert mi van akkor, ha a gyengébb kínai az előfutamban elsodorja, kiüti a favoritot? Történetesen Sanyit vagy Ádót? Ezzel kedvez a jobb kínainak, a mi versenyünknek meg vége lehet. Még csak különösebb előre megfontolt szándék sem kell hozzá.

Ha az a kérdés, hogy látom-e bennük a bajnokot, akkor igen a válaszom.

Sanyi, azt hiszem, örök tinédzser marad, a maga szertelenségével. Ádó tudatosabb és megfontoltabb, noha ő a fiatalabb. Kifinomult a technikájuk, megvan a vagányságuk. A női szakágunkat kisebb sérülések sújtották mostanában, de Keszler Andi és Heidum mellett már egy karakteresebb Jászapáti Petra is. Aki még csak a nyáron érettségizett, szerencsére nagyszerű eredménnyel. Ők egyéniben nem annyira erősek, mint csapatban. De csapatban igen, mert hát egy vb-ezüstöt nem adnak ingyen. Szóval, maradjunk csak annál: minden eddiginél jobbat szeretnénk. Már ez sem csekélység.”

(Borítókép: Liu Shaolin Sándor (j3) a rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokság férfi 1500 méterének elődöntőjében a rotterdami Ahoy Stadionban 2017. március 11-én. Fotó: MTI/EPA/Jerry Lampen)