Djokovics: viharos két év után újra a csúcson

A legfontosabb tornákat, a Grand Slameket újra a férfi tenisz világranglistát vezető Rafael Nadal és Roger Federer dominálta az elmúlt másfél évben, de vasárnap régi nagy riválisuk, Novak Djokovics is visszatért Wimbledonban, és több mint két év után megint nyerni tudott egy GS-en. A szerb Wimbledonban már visszaért legjobb formája közelébe, és ugyan még mindig sok munka vár rá, de megvillantotta, miért volt szinte verhetetlen néhány éve.

Djokovics meglehetősen turbulens időszakon ment át az elmúlt két évben: voltak magánéleti problémái, küzdött motivációs gondokkal, sérülésekkel, átesett egy kisebb könyökműtéten, a csapatát pedig megjárta Andre Agassi is, de végül visszatért jól bevált régi edzőjéhez. Megnéztük, hogyan került élete egyik legnagyobb sikere után két évre hullámvölgybe Djokovics, aki Federer és Nadal mellett újra esélyes lehet majd a legfontosabb tornákon, ha tartósan hozni tudja a Wimbledonban mutatott játékát.

Mind a négy GS-et megnyerte egymás után

„Valószínűleg ez most a legnagyobb sikerem az első wimbledoni győzelmem óta, amivel 2011-ben megszereztem a világelsőséget, és megnyertem álmaim tornáját" – mondta a vasárnapi wimbledoni döntő után. Nem sokan gondolták volna, hogy ennyit kell majd várni Djokovics újabb Grand Slam-győzelmére, miután a szerb kicsivel több mint két évvel ezelőtt, életében először meg tudta nyerni a Roland Garrost is. Ezzel megcsinálta a karrier Grand Slamet, vagyis legalább egyszer megnyerte mind a négy nagy tornát, és ugyan nem egy naptári évben, de egyszerre volt uralkodó bajnok az összesen.

Akkor a játékát Boris Becker és a 2006 óta a szerbbel dolgozó Marián Vajda irányítása mellett a végletekig csiszoló Djokovics pályafutása legsikeresebb időszakán volt túl, a megelőző 12 Grand Slamből 10-en döntős volt. Sokan az ő teniszét tartották a legkomplettebbnek, mellé pedig még az önbizalma is az eget verdeste, ami együtt szinte legyőzhetetlen kombinációt jelentett. Roger Federer is azt mondta róla, hogy egy kis csillagot érdemelne a neve mellé.

Úgy tűnt, esélye lehet arra is, ami az Open-érában egyedül Rod Lavernek sikerült még 1969-ben: egy éven belül megnyerni mind a négy Grand Slamet. Azonban jött Wimbledon, ahol Djokovics meglepetésre korán, a harmadik körben kiesett az amerikai Sam Querrey ellen, igaz, egy esőszünetekkel tarkított mérkőzésen. Kiderült, hogy egy magánéleti probléma miatt ő sem tartotta magát 100 százalékosnak, de az érthető csalódottság ellenére azt mondta, pihenésre van szüksége, és több időt szeretne a családjával, egyéves kisfiával tölteni.

A 2016-os Wimbledon egy elhúzódó hullámvölgy kezdetét jelentette, ehhez azonban hozzátartozik, hogy Djokovics a ranglistán soha nem csúszott annyira vissza, mint Murray (aki a sok kihagyás miatt most csak 839.), a 22. helynél nem volt hátrébb, és a vasárnapi győzelmével a 10.-re ugrott előre.

Lapátra tette Beckert

Az észak-amerikai keménypályás tornákon újból erőt tudott mutatni, de aztán a riói olimpia megint nem úgy sikerült, ahogy tervezte. Azt mondta, hogy a magánéleti problémán már túl van, de a fonákja kivitelezését akadályozó csuklósérüléssel is bajlódva az első mérkőzésén kikapott a pont csuklósérülésből visszatérő Juan-Martin del Potrótól, amit különösen keserű vereségnek nevezett. A US Open előtt az is kérdés volt, hogy el tud-e indulni, majd pedig a vállát is ápolták a torna során. Ennek ellenére is döntőbe jutott, de ott aztán kikapott Stan Wawrinkától. Egészen a most vasárnapi Wimbledonig ez volt az utolsó Grand Slam-döntője.

Miközben a londoni évzáró vébé fináléján múlt, hogy nem Djokovics, hanem Andy Murray fejezte be világelsőként a szezont, 2016 végén már arról is érkeztek hírek, hogy a szerb egy spirituális guruként dolgozó volt teniszezővel is felvette a kapcsolatot, aki többek között meditációkkal és különösen hosszú ölelésekkel próbál segíteni a problémákon. Közben a szezon végén három év után elváltak útjai edzőjével, Boris Beckerrel is.

Becker a szakítás után többször is nyilatkozott arról, ő miben látta a problémát: szerinte a 2016-os Roland Garros megnyerése után Djokovics több időt akart feleségével és kisfiával tölteni, viszont nem fordított kellő energiát az edzésekre. Becker nem sokkal később arról beszélt, hogy Djokovicsnak motivációs problémái is voltak, a karrier Grand Slam beállítása után kipukkadt, mint a lufi,

Kihagyott fél évet

A hullámzóbb hónapok ellenére az évet még világranglista másodikként zárta, de 2017 elején a katari verseny megnyerése után sem tudott visszatalálni a stabilan jó játékához, az Australian Openen is idő előtt búcsúzott. Ezzel párhuzamosan gödörbe került a csípősérüléssel küzdő Murray is, miközben pedig az előző évet meghatározó Djokovicsék szenvedtek, a féléves kihagyás után visszatérő Roger Federer és a legjobb teniszét újra megtaláló Rafael Nadal dominanciájáról szólt a 2017-es éve. A világranglista első két helyét is visszaszerző Federer és Nadal két-két Grand Slamet nyert tavaly.

Djokovics a 2017-es Roland Garros előtt, egy évvel hatalmas győzelme után újítani próbált, és teljesen lecserélte az edzői stábját. Vajda 2006 óta folyamatosan mellette volt, de a szerb őt is elküldte, és inkább a nyolcszoros GS-bajnok Andre Agassi segítségét vette igénybe. „Pont erre volt szükségem, olyan valakire, aki tudja, min megyek keresztül a pályán, és azon kívül" – mondta akkor Djokovics az amerikairól, akivel először telefonon egyeztettek, de a párizsi Grand Slamen már személyesen is ott volt.

A szerbnek nem sikerült azonban a negyeddöntőnél tovább jutnia, és kiesése után azt sem zárta ki, hogy egy ideig szünetet tartson. Ettől függetlenül a füves pályás felvezető tornák közül győzött a kevésbé fajsúlyos Eastbourne-ben, és ebből próbált erőt meríteni Wimbledon előtt. „Sosem éltem még át ilyen helyzetet, amióta profi vagyok. Szerencsés voltam, hogy mindig javultak az eredmények és a játékom is" – mondta visszanézve. Szerinte a Garros-győzelme után szó szerint fejjel ment a falnak, annyira magabiztosnak érezte magát. „Figyelmen kívül hagytam a testem és a lelkem jelzéseit, hogy egy kis pihenőre van szükségük" – magyarázta bizakodva.

A cseh 7:6, 2:0-s vezetésénél sérülése miatt fel kellett azonban adnia a wimbledoni negyeddöntőjét Tomas Berdych ellen – az odáig még valahogy kezelt fájdalom elviselhetetlenné vált. Nem sokkal később be is jelentette, hogy nem javult a régóta tartó könyöksérülése, ezért Federer előző évéhez hasonlóan ő is kihagyja a szezon hátralévő felét. Ez azt jelentette, hogy a 2005-ös Australian Open óta zsinórban 51 Grand Slamen induló Djokovics hosszú idő után először hagyott ki egyet, nem volt ott a US Openen.

Kellett a műtét is

Ebben a fél évben Agassi mellé bekerült régi barátja, az éppen visszavonuló Radek Stepanek is a csapatába. Év elején új reményekkel tért vissza az Australian Open előtt. „ Egy hullámvasút volt ez a másfél év ezzel a problémával" – mondta. Nem örült, hogy rendszeresen erről kérdezik az újságírók, de azt mondta, sokat tanult a könyöksérülésből: „ Bizonyos szempontból szükséges tapasztalat is volt, mert talán túlságosan is alapvetőnek vettem, hogy nem értek komolyabb sérülések."

Ott lebegett a szeme előtt Federer és Nadal sikeres visszatérésének példája is – csakhogy Djokovics a féléves kihagyás ellenére továbbra is fájdalommal játszott. A bemutató mérkőzéseken többször jegelni kellett, és a nyilvános edzéseken is érzékeny pontnak tűnt a könyöke. „Meg kell tanulnom türelmesnek lenni" – magyarázta a melbourne-i Grand Slam előtt. A csapatával változtattak a szerváján, hogy minél kevesebb terheléssel tudjon teniszezni, azonban az Australian Openen megint a negyeddöntő jelentette a végállomást. Ráadásul többször még mindig úgy tűnt, hogy Djokovics nem érezte igazán kényelmesen magát a pályán.

Végül számos orvossal konzultálva eldöntötte, hogy bevállal egy kisebb műtétet, ami utólag már látszik, hogy nagyon jó döntésnek bizonyult. Márciusban öt héttel a műtét után újra pályán volt Indian Wells-ben, és ugyan egy selejtezős ellenféltől kapott ki az első meccsén, miközben 58 ki nem kényszerített hibát ütött, és csak annak örült, hogy ilyen rövid idővel az operáció után már tudott játszani. Közben szakítottak az edzői feladatait a turbulens időszakban vállaló Agassival, aki szerint leginkább abban értettek egyet, hogy miben nem értenek egyet, és Stepanekkel is véget ért az együttműködésük.

„Szerintem egy meccs, egy torna is változást hozhat. Visszanézve az elmúlt két-három hónapra, eddig most éreztem a legjobban magam a pályán" – mondta a Nadal ellen elveszített római elődöntője után, hozzátéve, hogy majdnem két éve először tudott teljesen fájdalom nélkül teniszezni. A Roland Garroson arról beszélt, hogy sportolóként természetes, hogy szembe kell nézni ehhez hasonló kihívásokkal, de vannak rosszabb dolgok is az életben, az ő gondjai nem hasonlíthatóak olyan valódi problémákhoz, mint a szegénység, vagy az éhezés. A biztató jelek ellenére megint negyeddöntőig jutott, és maradtak is benne kérdőjelek. „Nem tudom, hogy fogok-e játszani füvön" – mondta akkor.

Wimbledonban visszatért a régi-új Djokovics

Pedig füvön jött az igazi áttörés. Djokovics már a Queen's Clubban rendezett füves pályás tornán is nagyot játszott, de azért még több ponton is látszott, hogy nem ért vissza egykori legjobbjához. Ezt jelezte az is, hogy ugyan a döntőben volt esélye a győzelemre, de végül mégis Marin Cilic tudta behúzni a tornát. Wimbledonban viszont újra megvillantak azok az erények, amiktől Djokovics néhány éve még minden tornán a legnagyobb esélyesnek számított.

A Rafael Nadal elleni elődöntő a legizgalmasabb és legszínvonalasabb meccs volt a tornán, előrehozott döntőnek is beillett. A másik elődöntő elhúzódása miatt két nap alatt lejátszott mérkőzés megidézte régi nagy összecsapásaikat, amikhez hasonlóan folyamatosan egymásra tudtak licitálni, és Djokovics egy olyan Nadal ellen tudott megnyerni fontos pillanatokat, aki régen volt ennyire meggyőző füvön. A világelső spanyol ellen kulcsfontosságúnak bizonyultak Djokovics újra hatékonyabb adogatásai is.

Ehhez képest a Kevin Anderson elleni döntő más szempontból jelentett kihívást, hiszen a maratoni elődöntője (és előtte a Federer elleni szintén hosszú negyeddöntő) miatt fáradtan kezdő dél-afrikai csak a harmadik szettre lett igazán komoly ellenfél. Djokovics azonban végig nagyon stabil maradt, rendre kihasználta a bréklehetőségeit, miközben hárítani tudta Anderson bréklabdáit, és sikerült három szettben lezárnia a döntőt. A döntőben azt is megmutatta, hogy miért tartották a világ egyik legjobb fogadójának. „Nem találta a returnjeit a Roland Garroson, és a többi tornán. Itt viszont éppen időben érezte meg a fogadásokat" – mondta Vajda, aki legalább év végéig Djokoviccsal marad.

„Nem gondoltam, hogy már itt, Wimbledonban, ilyen hamar visszaérek a legjobb formámhoz" - mondta a döntő után. Viszont egy része mindig bízott a képességeiben, és a meccs után külön kiemelte, hogy „nincs különlegesebb hely visszatérni, mint itt". A nehéz időszak alatt is bíznia kellett magában, és annak különösen örült, hogy a nézőtéren már kisfia, Stefán is láthatta, ahogy átvette trófeát.

Ez volt az egyik, ha nem a legnagyobb motiváció az idei tornához. Elképzeltem, ahogy ő is itt van, átéli velem, a feleségemmel, és mindenkivel ezt a pillanatot.

Ez volt a negyedik wimbledoni címe, de ami még fontosabb, több mint két év után tudott újra Grand Slamet nyerni. Az örökranglistán pedig 13 Grand Slammel már csak eggyel van lemaradva Pete Samprastól, és minden esélye meg is van arra, hogy beérje, majd akár le is hagyja az amerikait (Federer 20, Nadal pedig 17 GS-mel vezeti a listát). Fizikálisan valószínűleg még mindig van előtte munka bőven – állítólag Agassival az egyik vitájuk az volt, hogy nem szedett fel több izmot magára –, és az csak az észak-amerikai kemény pályás tornákon derül majd ki, mennyire tudja stabilan hozni a Wimbledonban mutatott szintet. Az viszont biztos, hogy újra elhitte, hogy győzhet bárki ellen a legnagyobb tornákon is.