István, Vajk
18 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

A magyar edző, akit meghívott Federer a díszpáholyába

HUSZ8423
2019.07.20. 14:38

Kuhárszky Zoltán 21 évesen, 1980-ban hagyta el Magyarországot. Egy svájci tenisztornáról nem tért vissza, politikai menedékjogot kért, amit ha nem is könnyen, meg is kapott. Nem egyik napról a másikra határozott, alapos előkészületek után hagyta el az országot.

Másodéves közgazdász egyetemi hallgató volt, és tehetséges játékos, korosztályos bajnok, aki a magyar bajnokság negyeddöntőjében legyőzte már az egyik éljátékost, Szőke Pétert is 1979-ben (6:4, 7:6). Úgy érezte viszont, hogy az akkori politikai viszonyok mellett előmenetele - a sportban valamint az egyetemen – nem garantált, ezért döntött a disszidálás mellett, nem szerette a hazai langyos vizet.

Lelkileg nem volt könnyű időszaka, amikor meghozta a döntését, mert nem tudhatta, mikor látja legközelebb a szüleit, barátait, mikor térhet vissza legkorábban a hazájába.

Amikor az 1983-as Austral Openen megverte a hatodik kiemelt amerikai Vitas Gerulaitist (6:1, 6:3, 6:3), a magyar újságok nem ír(hat)tak róla, pedig a harmadik fordulóig jutott.

Ha egy nemzetközi tornán a nyolc közé került, az ő negyeddöntőjét nem említették meg, csak a másik hármat. A legjobb helyezése az 53. volt az egyéni világranglistán.

„A családomat szerencsére már nem érte retorzió a távozásom után, a büntetésem az volt, hogy az eredményeimet elhallgatták. A barátnőm, későbbi feleségem, Andrea, aki szintén teniszezett, hajóval ment ki Bécsbe, onnan jött utánam, és elkezdhettük a közös életünket. A családom olykor még meg is látogathatott, bár egyszerre nem jöhettek.

Az egyetemet később befejeztem, 1985-ben abbahagytam a professzionális teniszt, megszületett az első fiam. 1986-ban megkaptam a végleges letelepedési engedélyt, 1986-tól két évig a svájci szövetségnél voltam utánpótlás edző, akkor a fiúkkal foglalkoztam. Egy az utánpótlás nevelésre szakosodott tenisziskolát nyitottam, amit tíz éven át vezettem. Az IMG menedzseriroda alkalmazott 1995-ben, abban az évben kaptam meg az állampolgárságot. Az egyik délelőtt megszűnt a közös projektünk, délután pedig csörgött a telefonom.

Anke Huber menedzsere volt a vonal túlsó végén. Ha egy nappal korábban hív, valószínűleg nem érdekel az ajánlata. Az élethez viszont kell egy kis szerencse, a véletlenek összjátéka is.”

A német teniszezőt Steffi Graf egyik lehetséges utódjának tartották, 1993-ban már elődöntőt játszott a Roland Garroson. A legnagyobb sikerét azonban már a magyar edzővel érte el, 1996-ban bejutott az Austral Open döntőjébe. A nagy favorit Szeles Mónika ellen nem volt esélye, de előtte a nyolc között a második helyen kiemelt Conchita Martinezt elsöpörte a második és a harmadik szettben, csak három gémet veszített.

A világranglista negyedik helyéig előrelépő Huberrel 1998-ig dolgozott együtt, legalább 30 hetet töltöttek együtt évente. Majd az IMG-n keresztül megtalálta őt az amerikai Jennifer Capriati. Vele nem illettek össze, eltérő személyiségük miatt csak pár hónapig segítette, egyébként is egy zűrös és nehéz időszaka volt akkor Capriatinak. (A játékosnak a 2001-es éve lett zseniális, amikor az övé lett a trófea Melbourne-ben és Párizsban, Wimbledonban és New Yorkban pedig a négy közé jutott.)

Akkor Kuhárszky már a svájci válogatott mellett volt: 2000-ben női szövetségi vezetőedző lett, miután 1999-ben a magyar szövetséggel befejezte egy éves nem túl virágzó kapcsolatát. A játékosok felkérésére lett Davis Kupa-kapitány. Három győztes találkozó után felsőbb osztályba jutottak.

Svájcban tehát a női vonal tartozott hozzá, a szárnyait bontogató Bacsinszky Tímeával is dolgozott, de edzette Miroslava Vavrinecet, akinek így a neve nem feltétlenül mond sokat, úgy viszont igen, hogy a 2000-es sydneyi olimpián vele ismerkedett meg Roger Federerrel és lett később a felesége, valamint gyermekeinek anyja. (Vavrinec 2002-ben sérülés miatt hagyta abba a teniszt.)

A 60. születésnapját a napokban ünneplő Kuhárszky volt a 2004-es olimpián a svájci teniszcsapat vezetője, így roger Federerrel is szoros kapcsolatban állt.

Federer jobbján Kuhárszky Zoltán
Federer jobbján Kuhárszky Zoltán
Fotó: Kuhárszky Zoltán archívumából

„Ismert engem játékos koromból, gyerekként még látott engem játszani. 1995-ben láttam őt először, amikor még az IMG kötelékeiben voltam, és Ott Mártont ugyan megverte egy genovai tornán, de a végső győzelmet nem érte el. Elsőre is szembetűnő volt a tehetsége, a kifinomult labdaérzékét rögtön ki lehetett szúrni, de a szétszórtságot is, pontosan úgy játszott, ahogy egy 14 évesnek játszania kell. Az edzője nem voltam, de az olimpia alatt sok időt töltöttünk együtt.

Berdych ellen kikapott, két órán át nem lehetett hozzá sem szólni, maga elé meredt a gondolataiba merülve.

Aztán lerázta magáról, mintha semmi sem történt volna. Roger nyerni akart mint mindig, azon az olimpián is, erre a második fordulóban kiesett. Két órán át dolgozta fel a gyenge játékát, aztán továbblépett, és ment szurkolni a többieknek.Ott volt például a párbajtőröző Marcel Fischer döntőjén is, aki olimpiai bajnok is lett.

Este pedig már együtt kártyáztunk, teljesen ellazult. Hihetetlen egyéniség, rendkívüli szerénységgel.

Amikor 2004-ben döntőt játszott Melbourne-ben meghívott a neki fenntartott páholyba, el is mentem, de már nem vagyunk napi kapcsolatban, ami természetes. Most már csak a Grand Slam-eken találkozunk, amennyiben én ott vagyok."

Federer wimbledoni döntőjét természetesen nézte vasárnap, szorított is érte Djokovics ellen, de már sokszor előfordult vele, hogy nem tudott meccslabdáról nyerni. Ha olyan jól játszott volna, ahogy Nadal ellen az elődöntőben, most arról beszélnénk, hogy augusztusi, 38. születésnapja előtt milyen csodás dolgokra képes, és megvan a 21. Grand Slam-győzelem.

Kuhárszky együtt dolgozott a svájci szövetségnél és az Ana Ivanoviccsal eltöltött időben is azzal az erőnléti edzővel, Pierre Paganinivel, aki Federer útját kíséri immár több mint 20 éve, és csak a legszebb jelzők jutnak eszébe. A fokozott igénybevétel ellenére Federer mindössze egy rövidebb időszakot volt csak sérült. A szakember tökéletesen tud alkalmazkodni az edzésmunkájával a jelenlegi, korosodó Federerhez, és szinten tudja tartani.

Ha mentálisan olyan erős lenne, mint Djokovics, akkor most arról beszélhetnénk, hogy 30 GS-tornát is nyerhetne. Ugyan ő a legkomplettebb játékos, de hát senki sem lehet hibátlan.

Nem merné állítani, hogy a hiányzó olimpiai arany miatt van még mindig a pályán, mert korábban azt mondta, hogy a londoni olimpia lesz az utolsó versenye, annak pedig már kilenc éve. Hogy Tokióban motivált lesz, abban viszont biztos, de hogy ez mire lesz elég a fiatalokkal szemben, rejtély.

Kuhárszky a svájci szövetségi munka után a már említett Ana Ivanovics karrierjét is segítette – Svájcból ismerte őt -, remek viszonyban volt a szerb játékos családjával is. A 200. hely környékéről indultak, és a top10 közelébe érkeztek meg együtt. Akkor váltak el, amikor már a média egyre jobban megjelent Ivanovics életében, és véleménye szerint ez már a munkájuk rovására ment.

Szávay Ágnes 13. helye sem jöhetett volna össze nélküle, még ha a pekingi tornagyőzelemkor (a szerb Jelena Jankovics volt az ellenfél) nem is ő ült a pálya mellett. Az egész világ a top10-ben látta a kiskunhalasi játékost, mert technikailag ott is volt a helye, a labdagyorsításai, a meglátásai, a megoldásai top10-esek voltak.

„A mai napig sokszor szóba kerül Ági külföldön is, neki ott lett volna a helye a legjobbak közt, nagyon jól tudta variálni a játékot, olyan kimagasló kvalitásai voltak, de már gyerekkorában sokat szenvedett a hátával. A probléma súlyosodott, lehet, hogy kellő időben nem ismerték fel az orvosok a baj forrását.”

A horvát Petra Martic és a szlovén Polona Herczoggal fejezte be a külföldi edzősködését, akik sokszor itt is készültek Magyarországon. Örök igazság, hogy egy teniszedző útközben van a legtöbbet, ő pedig már nyugalmat is akart.

Most a hazai szövetségnél válogatott edző és Valkusz Máté a tanítványa. Két évig korábban volt DK-kapitány volt, de amikor Valkusz a DK-csapat tagja lett, összeférhetetlenség miatt lemondott. Valkuszban szerinte minden megvan ahhoz, hogy top50-es játékos legyen, olyan fizikális adatai vannak, mint egy topatlétának, olyan dinamikus, mint kevesen a teniszpályán. Sorozatos sérülései miatt azonban nem tudott eddig három hónapnál többet egyhuzamban vele foglalkozni az előző 3,5 év alatt. Most éppen a csuklója nem jó, és nem lehet megfelelően terhelni.

Látom benne az esélyt, a nagy lehetőséget. A 250. helye a világranglistán ilyen előzmények mellett maga a csoda. Hogy ezek a képességek kijönnek-e belőle, azt csak a jövő dönti el. Rajtam nem múlik.

(Borítókép: Kuhárszky Zoltán. Fotó: Huszti István / Index)