Félelem és rettegés a webkettőtől

„AZ ÖLDÖKLÉS MÁR MEGKEZDŐDÖTT 168 oklahomai MEGGYILKOLÁSÁVAL 1995 ÁPRILISÁBAN! ÖLD VISSZA ŐKET!!!"

Ilyen és még durvább, gyakorlatilag tömegmészárlásra buzdító üzeneteket tett közzé a CitizenQuasar nevű felhasználó néhány hete a Twitteren, egészen amíg az amerikai szövetségi nyomozóhivatal, az FBI le nem tartóztatta a történelem első mikroblogginghoz köthető bűnügyében.

A fenyegető üzenetek április közepén jelentek meg, közvetlenül azelőtt, hogy az USA több városában tüntetés szerveződött tiltakozásul Barack Obama adópolitikája ellen. CitizenQuasar az országszerte, így Oklahoma Cityben is április 15-re, az adóbevallások leadási határidejére időzített megmozdulásokat akarta öldöklésbe fordítani: "KEZDJÉTEK MEG A GYILKOLÁST" – írta egyik első üzenetében, és nem sokkal később már azzal fenyegetőzött, hogy maga vágja le a rendőrök fejét, és Oklahoma City Capitoliumának lépcsőjére szórja őket. Twitteres üzenetei szerint arra is felkészült, hogy nem éli túl a mészárlást: „Amikor majd megölnek a Capitolium lépcsőjén, mint egy IGAZI férfit, akkor majd EMLÉKEZNI FOGTOK RÁM!!!"

CitizenQuasart, akinek MySpace-oldala a konspirációs elméletek megdöbbentően kaotikus gyűjteménye, az FBI-nak még a tüntetés előtt sikerült azonosítania, megtalálnia és letartóztatnia. Kiderült, hogy a férfit Daniel Knight Haydennek hívják, 52 éves, helyi lakos. Büntetőperének kezdetét nem fogdában, hanem alacsony biztonsági fokozatú rehabilitációs intézetben várja, ami arra utal, hogy az ügyében eljáró bíróság a twitteres posztok ellenére sem tartja igazán veszélyesnek. De ez mindegy is: a Twitteres Mészáros cím valószínűleg örökre rajta ragad, mint ahogy a Twitteren is rajta ragad, hogy mészárosoknak nyújt megnyilvánulási lehetőséget.

Kezdetben volt a bombarecept

Az esetben nem is Hayden személye és tervei az érdekesek, hanem az általuk, illetve az eseményről beszámoló sajtó által gerjesztett morális pánik és a kapcsolódó devianciaamplifikációs spirál, amelyet Stanley Cohen szociológus írt le még 1972-ben.

A folyamat az elmélet szerint egy kezdeti deviáns aktussal, bűncselekménnyel kezdődik, amelyről a média beszámol, és felvillantja annak lehetőségét, hogy az esemény nem egyedi, hanem általános trend része. Így az önmagában elhanyagolható eset jelentősége megnövekszik, a nép retteg, a rendőrség erőket csoportosít át a látszólag egyre dagadó probléma kezelésére, a politikusok törvényeket hoznak a nép védelmére, miközben a nép egyre jobban retteg. És már kész is a morális pánik.

Az internet elterjedése, a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan generál hasonló jelenséget: kezdetben volt a rettegés a közmondásos bombarecepttől, aztán a netes szextől, a pornótól, az erőszaktól, az arab terroristáktól és a szexuális ragadozóktól. Néhány éve, a web 2.0 és az úgynevezett „social media" megjelenése óta jellemző, hogy földalatti barkácsszájtok helyett sok milliós látogatottságú közösségi oldalak, makro- és mikroblogok, üzenetküldők gerjesztik a félelmeket.

Azok a bűnügyekből, amelyekben a social media megjelenési felületként, médiumként szerepel, nem mindig alakul ki morális pánik. Ehhez sokszor hiányzik az eredeti definíció szerinti követelmények közül egy vagy több: az érintettség érzése, az ellenséges hangulat, az egyetértés, a fenyegetettség mértékét eltúlzó aránytalanság vagy a közfigyelem változékonysága.

Kétségtelen viszont, hogy a média, különösen annak technológiai változásokkal foglalkozó része az esetek nagy részében teljesíti a maga kötelességét, és elindítja a devianciaamplifikációs spirált. A fenti Twitter-bűnügy csak a legújabb az összes között, de az elmúlt néhány hónap produkált már MySpace-bűnügyeket és Craigslist-bűnügyeket is. Itt az egyik legújabb, csak hogy mi is tekerjünk egyet azon a spirálon.

Philip Markoff, a Craigslistes Gyilkos

Philip Markoff 23 éves, rendes családból való, szőke, jóképű, udvarias fiatalember, orvostanhallgató a Bostoni Egyetemen. Szeret golfozni, bowlingozni és pókerezni, és tavaly jegyezte el barátnőjét, akivel egy ambulancián ismerkedett meg munka közben. Idén nyárra tervezték az esküvőt. Philip Markoffot most már csak a Craigslistes Gyilkos néven emlegeti a szaksajtó, miután a rendőrség letartóztatta, és azzal gyanúsítja, hogy április 14-én egy bostoni luxusszállodai szobában kirabolt és megölt egy masszőrnőt, Julissa Brismant, akit a Craigslist apróhirdetési szájt escortrovatában szedett össze. Markoff tagadja a vádakat, bár a házkutatáskor a rendőrök ragasztószalagot és fegyvert is találtak nála, nem beszélve az üreges anatómia-tankönyvbe rejtett bugyikról, amelyeket a gyanú szerint áldozatairól szedett le.

Markoff letartóztatása után jelentkezett a rendőrségnél egy prostituált, mert felismerte benne azt a férfit, aki egy másik bostoni szállodában április 10-én megkötözte, és elvitte 800 dollárját. A rendőrség szerint további áldozatok is lehetnek, bár az anatómiakönyvben csak két bugyit találtak.

És vajon ki a felelős a Craigslistes Gyilkos ámokfutásáért? A Craigslist.

„Bár a webszájt csak közvetítő volt, a gyilkosság felveti a kérdést, vajon milyen szerepet játszanak és milyen felelősséggel bírnak a virtuális közösségek" – írta a Boston Globe szerkesztőségi véleménycikkében április 23-n. – A Craigslist, ha akarná, megszüntethetné az erotikus szolgáltatások kategóriát, és további munkatársak felvételével ellenőrizhetné, hogy a prostituáltak hirdetései nem bukkannak fel más kategóriákban ... Vagy a Craigslisthez hasonló szájtoknak kell több felelősséget vállalniuk azért, ahogyan használják őket, vagy az amerikaiaknak kell hozzászokniuk a megnövekedett kockázathoz azokon a helyeken, ahol összegyűlnek."

A morális pánik szárba szökkenéséről tankönyvbe illő módon maga Connecticut állam főügyésze, Richard Blumenthal gondoskodott, aki felszólította a Craigslistet: hozzon szigorúbb intézkedéseket a pornográfia, a prostitúció és a gyermekkereskedelem eltávolítására a szájtról.

A bűnbaknak kikiáltott Craigslist, amely eredetét és szándékait illetően a világ leghasznosabb, egyben legártalmatlanabb szájtja, nem először került bajba a rajta közölt apróhirdetések miatt. Tavaly októberben a szájt a Craigslistes Bankrabló révén került a hírekbe. A férfi sárga munkásmellényben, védőszemüvegben, porvédő maszkban és kék ingben rabolta ki a Bank of America egyik kisvárosi fiókját, majd a közeli patak folyását kihasználva elmenekült egy felfújt traktorbelsőn.

Craigslistesnek meg azért volt craiglistes, mert a rablás előtt a szájton feladott egy apróhirdetést, amelyben 28.50 dolláros órabérért keresett munkásokat. A jelentkezőknek a Bank of America helyi fiókja előtt kellett jelentkezniük munkásmellényben, védőszemüvegben, porvédő maszkban és lehetőleg kék ingben. Egy tucatnyian meg is jelentek – őket kérdezte ki a rendőrség, miközben az elkövető a traktorbelsőn menekült. Egy hónappal később elfogták.

„Csak idő kérdése, hogy másoknak is eszébe jusson bűncselekmény elkövetésére felhasználni a social mediát" – írta akkor a TechDirt. – Ezzel egyáltalán nem a social mediát akarjuk vádolni (bár arra számítani lehet, hogy a sajtó, és valószínűleg a politikusok is a technikára koncentrálnak majd) mert az csak egy eszköz. De ha a legdurvább visszaéléseket el akarjuk kerülni, érdemes elgondolkodni azon, hogyan használhatják fel ezeket a technikákat a bűnözők."

A tavaly októberben megjelent cikk címe az volt: „Mennyi idő kell, hogy megjelenjenek a Twitter-bűnözőkről szóló sztorik?"

Alig kellett több, mint fél év.

Az iskolában csetelni tilos

Ahogy ez már a morális pánikokkal lenni szokott, ezek az esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A social media rövid történetében a Twitter-tömegmészáros és a Craigslist-szexragadozó mellett volt már MySpace-öngyilkosság, Facebook-gyilkosság+öngyilkosság, Orkut-drogterjesztő-hálózat, és csak idő kérdése, hogy fény derüljön egy szaftos Digg-zsarolásra vagy Google-sorozatgyilkosságra.

Igazi, jó kövér morális pánik persze nem lesz minden hasonló, szájtokkal vagy netes szolgáltatásokkal összefüggésbe hozott esetből, mert nem mindegyik lépi át a média, a nagyközönség, a rendőrség vagy a politika ingerküszöbét. A közösségi szájtok azonban már közel kerültek az első komoly csapáshoz, amikor 2006-ban egy republikánus képviselő az USA Képviselőháza elé terjesztette a DOPA-t, az online szexragadozók megfékezését célzó törvényt.

A DOPA (Deleting Online Predators Act) megtiltaná minden állami támogatásban részesülő könyvtárnak és közoktatási intézménynek, hogy ott a fiatalok „kereskedelmi közösségi szájtokat" illetve „csetszobákat" látogassanak, vagyis a suliban és a könyvtárban nincs iWiW-ezés, facebookozás és MSN-ezés. Bár a Képviselőház elsöprő fölénnyel, 410-15 arányban elfogadta a törvényt, a végső szót a Szenátusnak kell kimondania; a Szenátus viszont azóta is kotlik a törvényjavaslaton, és különböző bizottságokhoz küldözgeti véleményezésre. A morális pánikról, amely a törvényjavaslat benyújtásához vezetett, tovább folyik a vita.

A támogatók érvelése világos: aki nem megy fel a Facebokra, arra nem csap le a szexragadozó. Az ellenzők szerint viszont a DOPA nem alkalmas arra, amire kitalálták: nem lehet vele, mint a nevében áll, „kitörölni" a netes ragadozókat, ráadásul manapság minden rendes szájt közösségi abból a szempontból, hogy lehet rajtuk profilokat létrehozni, fórumozni, csetelni. A DOPA elfogadása nemcsak a Facebooktól vagy az MSN-től tiltaná el a gyerekeket, hanem a Yahoo-tól, az Amazontól, a CNET-től, sőt az Origótól, az Indextől, a Népszabadságtól és a Magyar Nemzettől is. Mint azt egy a törvényt ellenző republikánus képviselő, Bart Stupak mondta képviselőházi beszédében „Sajnos ez a törvény nem a gyerekekre vadászó ragadozókat célozza meg. Ez a törvény nem tünteti el a netes ragadozókat. Eltünteti viszont a legitim webes tartalmat az iskolákból és a könyvtárakból."