A Nokia N97 elrejti a tudását

Az N97 erős anyagokból készült, ezt az is bizonyítja, hogy sikerült elejtenem az aszfalton, a mobil a kijelzőjével lefelé csúszott két métert a meredek lejtőn, de a fémkeretnek hála a kijelző karcolás nélkül megúszta. A burkolat matt fekete műanyagból van, jó a tapintása, nem ragad rá a kosz, csak a kijelzőn gyűlnek az ujjlenyomatok.

A harmincfokos szögben felhajló kijelző pontosan illeszkedik a helyére, és felnyitásakor hangosan koppan, ami egyesek szerint zavaró, szerintem viszont hozzátartozik a mobil egyedi stílusához. Az N97 szétnyitva belesimul a kézbe, jól fogható. A qwerty gombok azonban lehetnének jobbak is, mert nagyon furcsa az elrendezésük. Láttam már rosszabbat is, de nem ebben az árkategóriában.

A kijelző tartókarja ötletes, és strapabírónak tűnik, de emiatt – és a bal oldalon lévő irányítógomb miatt – a betűknek három szűk sornyi helyen kell elférniük. A gombok aprók, alig érezni a megnyomásukat, fontos karakterek (például a vessző, az ékezetesek) csak a shifttel érhetők el, és a szóköz oldalra került, amit képtelenség megszokni. Amikor csak rövidebb sms-t kellett megírnom, inkább összecsuktam a mobilt, és bepötyögtem a betűket a számgombokra leosztott virtuális gombokon.

A kijelző rezisztív, tehát nem úgy érzékeli az ujjak érintését, mint, mondjuk, az iPhone, a Palm Pre vagy a Samsung Omnia HD. A rendszer ennek ellenére gyorsan reagál a nyomkodásra, tehát az elavult technológiát viszonylag jól alkalmazza a Nokia. A kijelző egyébként elég fényes, szép a képe, és jó a felbontása.

Még egy feltűnő hardveres újítás: a mobil USB-kábellel tölthető. Ez az új szabvány, tehát az N97 adatkábele valószínűleg a későbbi modellekhez, sőt más gyártók mobiljaihoz is jó lesz. Nem szennyezzük a környezetet fölöslegessé vált kábelekkel, ha nem muszáj.

Sokat jegyez

Adattárolásban szinte verhetetlen. Amikor azt hittem, hogy jól megpakolom mp3-akkal, a tárhely tíz százalékát sem sikerült megtölteni. A beépített 32 gigabájtos memória 16 gigabájtos memóriakártyával bővíthető, az így kapott 48 gigabájtos tárhely már a laptopok kapacitásával vetekszik. Az elsődleges memória viszont nem túl nagy, kedvenc szoftvereim felmásolása után csak 32 megabájt szabad terület maradt, ami másfél nap böngészés után lecsökkent 22 megabájtra. A Nokia E51-en több mint száz megabájt marad szabadon a telepítések után.

Szoftverek

Néha nagyon gyors és stabil az N97, máskor azonban másodpercekre lefagy, például böngészés közben, vagy fényképek nézegetésekor. A Nokia jól telerakta az N97-et szoftverekkel, a tesztre kiadott példányra előre fel volt telepítve az élő videóközvetítéshez szükséges Qik, a mobilt wifi hotspottá alakító JoikuSpot harmincnapos demója, és még legalább nyolcféle minialkalmazás, amiket az indítókijelzőn lehet elhelyezni.

A minialkalmazások arra jók, hogy a háttérben futó programokat könnyebben érjük el. Ez alapvetően jó ötlet, de a Nokia közepesen valósította meg. Az indítókijelzőn elhelyezhető a Facebook és az emailkliens értesítője, a legfontosabb programok és névjegyek ikonjai, hírek, és bármilyen más program, amit a jövőben elkészítenek.

A kijelzőterület felosztása lehetne rugalmasabb, mert a mostani rendszerben sem a Facebook-üzenetek, sem az emailek tárgya nem fér ki (látható a képeken). Az alsó menüsor is aránytalanul sok helyet foglal, miközben a névjegyzékből csak annyi fért ki, hogy Névjegy...

A Nokia kissé összecsapta az N97 emailkliensét, ami nem lenne zavaró, ha nem a finn gyártó abszolút felsőkategóriás készülékéről lenne szó. Először egy Mail for Exchange nevű kiegészítőt kellett feltelepíteni ahhoz, hogy a Google szerverein tárolt névjegyeket és naptárbejegyzéseket szinkronizálni tudjam a mobillal.

A szinkronizálás nagyon jól működik, de a teszt megírásakor a Google azt közölte, hogy az N97-en nem érhető el a szolgáltatás, tehát az átlagos felhasználó valószínűleg elakad. Ez apró gikszer ahhoz képes, hogy a Nokia a régi és nagyon béna emailkliensét rakta a mobilra, a kiforrottabb kezelőfelületű Nokia Messaging manuálisan telepítendő. Ez már olyan, mint a Windows XP, amibe belegányoltak egy gagyi levelezőt, csak hogy legyen benne – az ember inkább feltelepít valami mást.

Operáció

A mobilon futó Symbian operációs rendszer nagyon sok mindenben hasonlít a korábbi verzióira, tehát a régi nokiások annak ellenére sem tévednek el rajta, hogy gombok helyett érintőkijelzővel kell navigálniuk. Átláthatóbb a menürendszer, sokkal rendezettebb a beállítások menüje, de igazán elrejthették volna a ritkán használt ikonokat: a súgó, az üdvözlés, a beállítás varázsló és a készülék névjegye fölöslegesen foglalja a helyet. Sajnos az érintőkijelzős mobilokra kifejlesztett kezelőfelület még nem túl kiforrott, a szoftverekben a menürendszer virtuális gombjai rengeteg értékes helyet pazarolnak el.

A böngészőben gyorsan lehet gördíteni a weboldalakat, lejátszhatók a YouTube videói, és szépen jelennek meg az oldalak. A nagyítás viszont nem valami kifinomult: nem illeszti a szövegre a megjelenítést, mint az iPhone vagy az Opera Mini. A zenelejátszó kiforrott, kényelmes, az Ovi Áruház nevű szoftverbolt is jól működik a nagy kijelzőn.

A mobil kamerája öt megapixeles, viszonylag gyorsan exponál, de a képek minősége nem kimagasló. Van online megosztás, de a képeket évek óta csak ugyanazokra a célpontokra lehet továbbítani: a Flickrre, az Ovi.com-ra és a Voxra. Az utóbbi két szolgáltatás nagyjából irreleváns, alig használják, viszont a kétszázmillió Facebook-júzernek már elégnek kellene lennie ahhoz, hogy megoldják a közvetlen feltöltést (és ne csak a nehézkesebben kezelhető Facebook-klienssel lehessen feltölteni.)

Szerencsére a korábbi csúcsmodellek egyik alaphibáját kijavította a Nokia, az 1500 mAh-ás akku simán kibír egy napot. A Nokia N97 készülék kártyafüggetlenül körülbelül 190 ezer forintba kerül.