Egy éven belül fizetős lehet az online sajtó

Egy éven belül majdnem mindegyik hírszájt pénzt fog kérni az online megjelenő tartalomért, állítja Lionel Barber, a brit Financial Times főszerkesztője, aki szerint a netes sajtó egyik legfontosabb feladata, hogy kidolgozza azokat a cikkalapú vagy előfizetéses modelleket, amelyek alapján bevételekre tehet majd szert az új rendszerben.

„Azt még nem tudni pontosan, hogyan működnek majd ezek az online fizetési modellek, vagy hogy mennyi bevételt tudnak termelni. De azt nyugodtan megjósolhatom, hogy az elkövetkező 12 hónapban csaknem az összes hírszájt elkezd majd pénzt kérni a tartalomért" – mondta Barber a Brit Akadémián tartott csütörtöki beszédében a Guardian beszámolója szerint.

Barber magabiztosságát jórész abból merítheti, hogy a Financial Times online verziójának, az ft.com-nak 1,3 millió ingyenolvasója mellett 110 ezer előfizetője is van, akik hetente legalább 3,50 eurót (nagyjából 1000 forintot, évente 52 ezer forintot) fizetnek a szájton megjelent cikkekért, illetve 6,30 eurót a mobiltelefonos hírolvasót és a Lex üzleti mellékletet is tartalmazó csomagért.

Az FT-nek jól megy

„Folyamatosan áramló és növekvő bevételre teszünk szert azzal a stratégiával, hogy pénzt kérünk a minőségi, niche, globális tartalomért, ami létfontosságú a csökkenő hirdetési bevételek idején" – mondta a lap főszerkesztője csütörtökön.

A Financial Times nincs egyedül, hiszen több lap, így az amerikai New York Times is hasonló fizetős modell bevezetésére készül. Az újság egy kérdőívben éppen azt próbálja kipuhatolni, hajlandóak lennének-e az olvasók évi 30-60 dollár közötti összeget kifizetni a nyt.com-on közölt cikkekhez való hozzáférésért. A New York-i lap tervei szerint havi 5 dollárt kérne az online cikkekre előfizetőktől, és 2,50-et azoktól, akiknek jár a nyomtatott lap, de mellette a netes változathoz is szeretnének hozzáférni.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy ami a fizetős és a hirdetésalapú modellek közötti döntést illeti, a nyt.com az egyik legnagyobb köpönyegforgató. 2005-ben az ingyenes netes tartalom mellett elkötelezett olvasók felháborodása közepette bevezette a TimesSelect nevű programot, amelyben a napi hírek ingyen voltak ugyan, de a véleménycikkekért és az archívumhoz való hozzáférésért havi 8, illetve évi 50 dollárt kellett fizetni. Két évvel később a Times mégis úgy döntött, hogy ingyenessé teszi a teljes szájtot, mert bár 227 ezer előfizetőig sikerült eljutnia, az így elért évi tízmillió dolláros bevétel nem tűnt elég nagynak ahhoz képest, amilyen ütemben az online hirdetési piac nőtt.

Csakhogy közben jött egy gazdasági válság, amely nemcsak a nyomtatott lapok, hanem az online sajtó hirdetési bevételeire is jelentős csapást mért, és ezt a csapást a legnagyobbak is megérezték.

Murdoch már bánja a webkettőt

Idén májusban Rupert Murdoch médiacézár, a News Corp. tulajdonosa jelentette be, hogy pénzt fog kérni a webes tartalomhoz való hozzáférésért, mert, mint mondta, a mostani hirdetésalapú üzleti modell rosszul működik. Murdoch, akinek sajtóbirodalma a Fiji Timestól a 20th Century Foxig terjed, épp a Wall Street Journal, saját falkája kölykének példájára hivatkozott, amely szerinte azt bizonyítja, hogy igenis lehet tartalomért pénzt kérni a neten. A wsj.com-on heti 2 dollárba kerül az online előfizetés, ezért a pénzért folyamatosan frissített híreket, piaci adatokat és értesítőt ad a lap.

„Az internet mostani állapotának nemsokára vége" – mondta Murdoch, aki láthatóan kiábrándult a webkettes szemléletből. Négy évvel ezelőtt 580 millió dollárt fizetett a MySpace közösségi szájtért, vagy inkább a benne rejlő ígéretért, de nemrég már úgy nyilatkozott, hogy „nem követjük a Facebook-modellt, amely arról szól, hogy emberek százmillióit vonjuk be, akik semmilyen hirdetést nem hoznak magukkal."

A fizetős modell bevezetését egyébként nemcsak a legmagasabb státuszú, legolvasottabb, globálisan is terjesztett lapok fontolgatják. Néhány napja a nagyviláginak jóindulattal sem nevezhető Valley Morning Star, egy hatvanezres dél-texasi városka, Harlingen napilapja jelentette be, hogy a nyomtatott változat előfizetőinek ingyen jár a szájt, de aki csak a hétvégi kiadásra fizet elő, vagy egyáltalán nem, annak naponta 75 centet kell fizetnie az online tartalomért.