Amit tudni akartál az iPhone 4-ről, de sosem merted megkérdezni

A mindennapos használat első tanulságaként egy egészen meghökkentő dolgot kell leszögeznünk (és halálosan felidegesíteni vele az Apple-gyűlölők népes szektáját): az iPhone 4 menő. Az első iPhone óta nem volt telefon, ami tetszőleges társaságban előkerülve ilyen figyelmet vonzott volna, mindenki meg akarja tapogatni, ki akarja próbálni, a villamoson ismeretlenek kérdeznek rá, hogy ez tényleg az-e.

Erős a gyanúm, hogy a három generáció utáni dizájnváltás, a szappantartóról féltégla formára átállás is inkább a könnyű felismerhetőséget szolgálta, mint bármilyen technikai igényt. Az Apple marketingeseinek végtelen gyönyörét pedig csak az árnyékolja be, hogy a példátlan figyelem rendszerint kellemetlen kérdésekkel folytatódik.

Antennagate megoldva

A legfontosabb, menetrendszerű kérdés természetesen a hírhedt antennaproblémára vonatkozik. Ne tartsd úgy a telefont, használj tokot – ezeket a remek tanácsokat kapták a júzerek az Apple-től nyáron, amikor kiderült, hogy marokra fogva az új iPhone térereje és mobilnetes sávszélessége drasztikusan csökken, gyakran meg is szakad. Azóta sem érkezett olyan bejelentés, hogy a hibát kijavították volna (valószínűleg azért, mert ez indirekt módon annak a beismerése lenne, hogy a hiba létezett), de a Magyarországon forgalomba került telefonokon már nem jelentkezik a probléma. Egyetlen alkalommal sem sikerült úgy markolászni a készüléket, hogy megszakadjon a vonal vagy a netkapcsolat.

Lassulást lehet produkálni: az asztalra letett telefonon a Speedtest.net szerint 5 megabitet bíró 3G-kapcsolat nyitott tenyéren egyensúlyozva még nem változik, rendesen megfogva 4 megára, két kézzel szorongatva, a fémkeret minden négyzetmilliméterét egyszerre érintve 3-ra csökken. A gyakorlatban ez a lassulás nem igazán észrevehető.

Videotelefonálás minek van?

A Retina Display a maga 960*640 pixeles felbontásával tényleg olyan látványos, ahogy várja az ember. Az élmény olyan, mint amikor valami ezer éves crt-ről hd tévére vált az ember, vagy mint amikor az egyszeri rövidlátó megkapja élete első szemüvegét, és rácsodálkozik, hogy a világ nem is olyan homályos, mint ahogy eddig látta. Az újdonság ereje itt meglepően hosszú ideig tart, újra és újra rádöbbenünk, hogy jé, az ilyen pici betűk is olvashatóak tudnak lenni – cserébe egy merő kín ránézni utána egy akár egy generációval régebbi telefonra (vagy egy régebbi generáció felbontásához írt alkalmazásra) is.

A nagy újdonságként beharangozott Facetime videótelefonálásról viszont a gyakorlat azt mutatta, hogy jelenlegi formájában az égvilágon semmi értelme nincs. Az ember egyszer kipróbálja, tényleg jópofa – és ennyi. Egyszerűen nem adódik alkalom arra, hogy használjuk, mivel csak iPhone 4-ek között működik és csak wifin megy. Vagyis egyszerre kell teljesülni annak, hogy legyen aktív wifi-kapcsolatunk, és akinek éppen videón akarunk mutatni valamit, annak ugyanilyen telefonja legyen, és pont wifin lógjon ő is. Az esély ennek a spontán együttállására erősen a nullához közelít.

Hasonlóképpen kevés gyakorlati haszna van a beépített videóvágó alkalmazásnak. Egyrészt az eddigi iPhone-okéhoz képest vadállatian erős processzort is megfekteti, másrészt egyszerűen nem merül fel az igény, hogy a felvett videókat ott helyben, a telefonon kezdjük el vagdosni ahelyett hogy a pécén (Macen, akármin, aminek ehhez megfelelő nyers ereje, nagy kijelzője, és kezelőfelülete van) tennénk ezt.

Ha már a videónál tartunk, az öt megapixeles fotókat és 720p-s videókat rögzítő kamera meglepően jó minőséget produkál, az esetek nagy többségében bőven helyettesít egy nem profi digitális kamerát. Kicsit hiányzik az optikai zoom, kicsit zavaró, hogy érzékeny a rossz fényviszonyokra, de ha az embernek nincsenek fotóművészi ambíciói, simán végigfényképez vele akár egy nyaralást is, és tíz fotóból kilencnél nem merül fel benne, hogy bár nálam lenne egy rendes kamera.

Másfél nap az élet

Sok, egymásnak ellentmondó hír kering az iPhone 4 akkujának kapacitásáról is. Első tesztünkben úgy láttuk, az intenzív használat kevésbé fogyasztja az aksit, mint az elődöknél, a hosszú teszt aztán megmutatta, hogy átlagos, mindennapi használat mellett kevesebb ideig bírja a telefon, mint a 3G vagy a 3GS. Míg azok, ha szűken is, de kibírtak két napot, az új telefonban másfél nap után már alig pislákol az élet, és idegesítően pirosan világít a töltöttség kijelzője. És ezt értsük úgy, hogy már kikapcsolunk minden olyan funkciót, ami feleslegesen, és jó étvággyal eszi a töltést (push mail hozzáférés, háttérben futó Skype).

A gyakorlatban ez a különbség valójában nem oszt, nem szoroz, ugyanúgy napi rendszerességgel kell a töltőre akasztani a telefont mint az elődeit, és bárhogy gyilkoljuk is, egy napot jó eséllyel ki fog bírni maximális töltöttségből indulva. Ezért cserébe olyan sebességet nyújt a telefon, amilyet egy okostelefonnak ma illik, akadozás, lassulások nélkül fut minden, ami különösen a 2-3 éves 2G-k és 3G-k után felüdülés.

Nem jobb, nem rosszabb

Az első iPhone a maga idején agyonverte a világ összes többi telefonját, ezt ma már a legelvakultabb Apple-gyűlölők is hajlamosak elismerni. A negyedik generációra ez az előny eltűnt, az iPhone 4 pár területen picit jobb a hasonló kategóriás telefonoknál, más szempontokból meg hangyányit kevesebbet tud – de a helyzet most úgy néz ki, hogy ha minden vallásháborút félreteszünk, a csúcskategóriás androidos és Windows 7-es készülékek nagyjából ugyanazt nyújtják puszta számokban, funkciókban és élményben is, mint az iPhone 4. Csak személyes érzelmektől vezérelve, ízlés és megszokás alapján lehet kijelenteni, hogy egyértelműen jobb, vagy rosszabb lenne, mint a hasonló súlycsoportban induló legjobb okostelefonok.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!