Nagykorú lett a BlackBerry

BlackBerry rajongó vagyok, a Bold 9700-as készülékük most is itt pihen az asztalon, mert ehhez tértem vissza két Androiddal hajtott és végtelenül idegesítő érintőképernyős telefon után (HTC Hero és Galaxy 9600S). Az ok végtelenül egyszerű: fizikai billentyűzet hiányában nem tudok normálisan gépelni, sms-t írni, emailt küldeni, és ez egy idő után az agyamra ment. Pont olyan telefonra vágytam végig, mint a Torch, aminek van egy viszonylag nagyméretű érintőkijelzője, alóla pedig kicsúszik egy billentyűzet, hogy gépelhessek rajta.

Külső

A telefon külsőleg tipikus BB-vonásokat mutat, a forma ízléses, ahol kell lekerekített, viszont vastag és nehéz, legalábbis egy iPhone 4-hez vagy a Samsung Galaxy-sorozatához képest. Az akkufedélen nem a 9700-as sorozat bőrborítása, hanem egy gumírozott felület figyel, ami elsőre elég prosztó hatású, de később nagyszerűnek bizonyuló megoldás, az asztalra letett és rezgő telefon nem mászik el sehová, hanem szépen a helyén marad. Az érintőkijelzőt hüvelykujjal kényelmesen fel lehet tolni, a mechanizmus strapabírónak tűnik, valami rugó lehet benne, legalábbis a játéka alapján. A kijelző szép, bár a felbontása kisebb a megszokottnál (380x460), viszont iszonyú világos, én a fényerőt hármas fokozatra vettem le (tízből), és így is erősebb fénye volt, mint egy átlagos telefonnak.

Egy gyorsgombot elvettek tőlünk a vicces kanadai mérnökök, a telefon jobboldalán már csak a töltő és adatkábel mini-USB-s csatlakozója látható - ez nem a telefon, hanem az OS 6.0 nevű új oprendszer miatt van, de erről majd később. Minden más (hangerőszabályzó, egy konfigurálható plusz gomb baloldalon, billenytűzár és némítás a tetőn) ugyanaz és ugyanott van, beleértve a BB-n megszokott négy állandó billentyűt és a trackpadet is. Az akku nálam négy nap alatt sem merült le, igaz, a Bluetooth és a WiFi ki volt kapcsolva (ez utóbbit csak akkor engedélyeztem, ha netezni akartam) és nem beszéltem összesen egy óránál többet.

Napközben

A mindennapos használatban a telefon produkált pár furcsaságot. A tetején található billentyűzár abban a pillanatban kiold, hogy hozzáér a nadrágzseb aljához, vagy a kijelző egy millimétert elmozdul, az érintőképernyő miatt ilyenkor nem lehet tudni, mit csinál éppen a Torch, miközben mi gyanútlanul ballagunk az utcán. A telefon random hajigálja el a hálót ott, ahol egy másik telefon teljes térerőt produkál, az internetkapcsolat sebessége pedig rapszodikusabban váltakozik borzasztó lassútól elfogadhatóig, mint a kormány nyugdíjpolitikája. A kijelző viszont nagyon jól reagál a tapizásra, a kalibrációja sokkal jobb, mint egy átlagos androidos telefonénak, nem is ütöttem annyit mellé, mint a Samsungon.

A telefon igazán nagy újítása az új operációs rendszer, ami a 2009 nyarán kiadott, és istenigazából már akkor is elavultnak számító 5.0-át váltotta le. A 6.0 sem mérhető egy Android 2.3-hoz, de valahol a RIM célja szerintem nem is ez, ők nem egy tömegtermékeken is sikeres, végtelenségig átalakítható rendszer konkurenciájának tekintik az OS 6.0-át, hanem az üzleti okostelefonok vásárlóit akarják megnyerni vele. A Torch ennél azért többre hivatott, az érintőképernyő a fiatalabbak felé nyitás (volt már két előd, a Storm és a Storm2, de ezeknek nem volt fizikai billentyűzete), mint ahogy az egy menüpont alá integrált közösségi szolgáltatások vagy a megújított médialejátszó is annak tekinthető.

Belső

Szebb, okosabb, testreszabhatóbb lett az OS 6.0, a megszokott iokonsor helyett akár kettőt is kipakolhatunk a kezdőképernyőre, sőt, van külön ablak a legtöbbet használt alkalmazásoknak és készíthetünk saját kedvenceket is. Az alapképernyő másban is fejlődött, végre minden sorának van funkciója, ha felgörgetünk a tetejére, egy kattintással kapcsolhatjuk ki-be a hálózati kapcsolatokat, egy sorral lejjebb a naptárbejegyzéseket hozhatjuk elő. Nagyszerű újdonság még a megújult böngésző is: WebKit alapú, tabbelhető alkalmazás lett belőle, egyszerre több ablak is nyitva lehet, és ismeri a más modelleken megszokott kétujjas nagyítást-kicsinyítést, dupla tapizásra pedig automatikusan bezoomol.

Teljesen átalakították a beállítások menüpontot is, végre logikus, átlátható és rendszerezett lett, ikonokat kapunk az eddigi rideg, szöveges kategóriák helyett, öröm konfigurálni a készüléket. Az eddigi külön Twitter, Facebook, stb. alkalmazások helyett az OS 6.0 egy Social Feeds nevű menüpont alatt kezeli az ilyen programokat, a BlackBerry push szolgáltatása pedig az emailel és sms-ek mellett a beállításoknak megfelelően az update-eket is leszedi meglepően idegesítő gyakorisággal (ezen mondjuk lehet változtatni a beállítások menüpontban).

A médialejátszó megkapta a a többi okostelefonban már szériatartozéknak számító cover flow nevű parasztvakítást, azaz a telefonra letöltött zeneszámok borítóit látjuk sorban, és a kis ujjunkkal görgethetjük azokat, majd rájuk bökve meg is szólal Bunyós Pityu, nem kell a menüben lépegetni állandóan. Egy dolog zavart nagyon: szoftveresen kivették a jobboldali gyorsgombot a rendszerből, nem lehet többé használni akkor sem, ha létezik, és ott figyel a telefon oldalán, mint például az én 9700-esemen.

Kell?

Ha eltekintünk attól, hogy a RIM zászlóshajójának szánt telefon processzora (624 Mhz), kamerája (nincs HD-felbontás) és bizonyos tekintetben a kijelzője is lényegesen gyengébb a konkurencia modelljeiben találhatóknál, valamint nem bánjuk, ha kicsivel nehezebb, szélesebb és vastagabb, mint az iPhone 4, akkor egy kiválóan használható üzleti okostelefont kapunk, igaz, nem túl olcsón - a szürkeimportos beszerzési ár 140 000 forint körül mozog.

Egy jótanácsot mindenképpen fogadjanak el: tegyék fel az OS 6.0-át régebbi BlackBerry modelljeikre, úgy érzik majd, mintha új telefont kaptak volna, ráadásul ez még pénzbe sem kerül.

A tesztkészüléket a Speedshoptól kaptuk kölcsön.