Terabájtos webtárhely a házban

Nagyon megnyugtató érzés, ha szinte minden létező fájlunkhoz állandóan hozzáférünk, még akkor is, ha csak egy okostelefon van nálunk. Csakhogy aki nem ma ült le először egy számítógép elé, annak több száz gigabájtnyi digitális emléke és dokumentuma lehet, amit nagyon drága lenne webtárhelyre feltölteni.

A hálózati merevlemezek (NAS-ok) nagy része meg tudja oldani, hogy a rajtuk tárolt adatok az internetről elérhetők legyenek, de a beállításuk komolyabb szakértelemet igényel. Vannak azonban olyan eszközök is, amiket az átlagos informatikai tudással rendelkezők is könnyen használni tudnak. Két ilyen eszközt próbáltam ki, az egyik az idén januárban a CES-en bemutatott Iomega Home Media Network Hard Drive Cloud Edition, amely nemrég került a boltokba, a másik a Magyar Telekom kínálatában kapható Médiatároló, amely ugyan nem a legfrissebb darab, de a célnak tökéletesen megfelel.

Dinamikus kapcsolat

Az otthoni eszközök internetről való elérését az nehezíti meg, hogy a lakossági netszolgáltatók dinamikus IP-címet osztanak ki az ügyfeleknek. Tehát nincs egy állandó IP-cím, amely mindig a mi otthoni adattárolónkra mutat. Szerencsére néhány cég - Dyndns, TZO - felismerte a piaci rést, és olyan rendszereket fejlesztettek ki, amelyek azonosítani tudják az otthoni hálózatunk pillanatnyi IP-címét, és ezt hozzárendelik az általunk választott doménhez. A böngészőben pedig elég beírni ezt a domént, és máris megjelennek előttünk a fájlok.

Még egy alapfeltétele van a távoli elérésnek, otthon és a kliensen is elég gyors interneteléréssel kell rendelkeznünk, hogy ne legyen kínszenvedés a fájlok másolása. A tesztelés során egy 15/0,9 megabites maximális le- illetve feltöltési sebességet nyújtó adsl-en lógtak az otthoni szervereim. Semmi gond nem volt, amikor több tíz megabites internetelérésen lévő a céges géppel töltöttem le a viszonylag nagyméretű 7-8 MB-os mp3-akat, de a mobilhálózaton nagyon lassan ment a letöltés.

Házi felhő

Az Iomega eszköze elsősorban otthoni adattároló, amellyel a saját hálózatunkon oszthatunk meg fájlokat. Támogatja a DLNA szabványt, tehát az intelligens tévék és a hálózati médialejátszók simán be tudják olvasni róla a dalokat, filmeket és fotókat. A Windows is látja a belső hálózaton, így könnyedén lehet fájlokat mozgatni a számítógépek és az adattároló közt.

Az internetes táveléréshez használt dinamikus IP-azonosító szolgáltatás néhány perc alatt beállítható a kütyü adminisztrációs felületén, az utasítások egyértelműek. Arról nem szabad elfeledkezni, hogy az adsl és kábelnetes routerek alapvetően úgy vannak beállítva, hogy megvédjék a belső hálózatunkat, tehát nem engedélyezik a külső hozzáférést az eszközeinkhez. A kivételek közé fel kell venni az Iomega eszközét és a beállításoknál megadott kommunikációs portokat. Ha ez megvan, elkészült a saját online adattárolónk.

Kétféle beállítással oszthatjuk meg a fájljainkat, az egyik esetben mindenki mindent elér, ha ismeri a tárolónk címét, míg a biztonságos megosztásnál mindenki csak a nevével és jelszavával tud belépni a portálra. A portál egyébként nagyon egyszerűen érhető el, csak az általunk választott nevet (valami_név.iomegalink.com) kell bepötyögni a böngészőben. Az Iomega szoftvert is ad a fájlkezelés megkönnyítése érdekében.

Az Iomega csak 1 és 2 TB kapacitással forgalmazza a Home Media Network Hard Drive Cloud Edition-t, de a kütyü usb-portjára további adattárolót köthetünk, hogy megnöveljük a tárkapacitását. A tároló egyébként tele van extra szolgáltatásokkal, például kezeli a torrenteket, az usb-n rákötött fényképezőről automatikusan lementi a képeket, a YouTube, Facebook és Flickr mappára másolt tartalmak azonnal feltöltődnek az adott közösségi portálra. A felhasználók három év garanciát kapnak a termékhez, amelynek az 1 TB-os változata 36 ezer forint.

Magenta mánia

A Médiatár is hasonló feladatot lát el, de ez a Magyar Telekom terméke, és mint ilyen elsősorban a T-Home előfizetőinek szól. A távközlési cég kicsit túllőtt a célon, az otthoni szervere valójában egy számítógép, amin nem a szokványos Windows operációs rendszer fut, hanem annak a Home Server nevű változata. Nagyszerűen ráköthető a Windowsra, biztonsági mentést készít a hálózatunkra csatlakozó gépekről, és figyelmeztet, ha szerinte nem biztonságos a hálózatunk. Ahogy az Iomega tárolóját, a Médiatárat is megtalálja a hálózaton a T-Home IPTV-s egysége, és a rajtuk tárolt zenéket, fényképeket lejátszhatjuk a tévénken.

Rögtön megértettem, hogy a Magyar Telekom miért ezt a nagy és zajos gépet választotta, amikor megláttam a Médiatár internetes kezelőfelületét. A webes interfész, amelyen az otthon tárolt fájljainkat érhetjük el, a Magyar Telekom kedvenc színeiben pompázik, ami nyilván nagyon fontos szempont a távközlési óriásnak. A címet már nem szabta személyre a Telekom, és a tárhelyünket a valami_név.homeserver.com címen érhetjük el a böngészőből.

Szerencsére az átszínezéssel nem érte be a Telekom, és magyar nyelvű portált készített az egyébként csak angolul kommunikáló Home Serverhez. A Microsoft szerverprogramjának van még egy előnye az Iomega egyszerű kütyüjével szemben, mégpedig az, hogy távolról menedzselhetővé teszi az otthon bekapcsolva hagyott gépeinket. Nyomtathatunk velük, vagy programokat futtathatunk rajtuk.

Természetesen az is használhat Home Servert, aki nem a Magyar Telekom ügyfele, a HP, az Asus, az Acer és a Lenovo is gyárt ilyen eszközt. A dolog szépséghibája, hogy hazánkban nehezen beszerezhetők, ráadásul a tárkapacitásukhoz képest igen drágák. A Magyar Telekom 70 ezer forintot kér az 1 TB-os Médiatárért, a többi gyártó eszköze is 400-500 dollárba kerül. Sokkal olcsóbb házilag összebuherálni egy olcsó, Atom processzoros gépet, és arra feltelepíteni a Home Server operációs rendszert.