Újra feltalálták a netbookot

Amikor az Asus 2007-ben bemutatta az első Eee netbookot, még az volt a célja, hogy olcsó számítógéphez juttassa a fejlődő országokat. A tajvani alaplapgyártónak megtetszett az OLPC által kitalált százdolláros laptop ötlete. Az első 350 ezer darabot néhány hónap alatt elkapkodták, de nem a szegény országokban, ahogyan azt az Asus várta, hanem az USA-ban és Nyugat-Európában. Sokan vágytak egy második gépre, amellyel bármikor ránézhetnek a webre. A többi már történelem, a netbookok teljesen felforgatták a hordozható számítógépek piacát.

Csakhogy a forradalmat rövid időn belül egy másik követte, és ma már az iPad a hordozható kütyük csúcsa. Az iPad mellett már jól látszott, hogy a netbook csak egy ostoba számítógép, ráadásul megjelentek az erősebb ultrahordozható laptopok, ami elég volt ahhoz, hogy az iparági elemzők a netbook halálhírét kiáltsák. Az iPad azonban nem maradt versenytárs nélkül, a Google (kicsit kapkodva) piacra dobta az Android feltuningolt változatát, a tableteken futó Honeycombot. Idén megjelentek az első androidos táblagépek, és amíg többiek iPad-klónt készítettek, az Asus inkább a netbookokba lehet új életet.

Új generációnak

Az Android Honeycomb operációs a digitális bennszülötteknek készült, akik a tartalmat nem a merevlemezen keresik, hanem az interneten. Nem kell 500 GB-os háttértár, viszont fontos a hordozhatóság. A tabletek 8-10 órát kibírnak akkuról, míg a vastag netbookok csak a legnagyobb extra akkuval képesek erre. A kijelző mérete és felbontása is számít, márpedig a netbookok 1024x600 pixele visszalépés volt az átlagos 1024x768 pixelhez képest. A táblagépek 1280x800 pixeles felbontása pontosan akkora, mint az olcsóbb 15,6 hüvelykes laptopoké.

Mindezek tetejébe a netbookokban a böngészőn kívül nem volt semmi, amivel kiérdemelték volna a net- előtagot. Hiányzott róluk az online szoftverbolt, a webkettes szolgáltatások integrációja, az avítt Windows XP túl sok erőforrást elhasznált és rendkívül sérülékeny volt a neten. A Honeycomb szoftverbolttal érkezik, és minden létező webes szolgáltatás összeköthető vele.

Hardverben az erő

Az Asus új táblagépei azért állnak közel a netbookokhoz, mert mechanikus billentyűzetük van. A Slidernek beépített a klaviatúrája, de összecsukva úgy néz ki, mint egy tablet. A Transformer billentyűzet nélkül is kapható, és extra akkut, usb-portot és sdkártya-olvasót tartalmazó billentyűzetet lehet rápattintani. A gépek persze sokkal vastagabbak és nehezebbek az iPadnál meg a többi tabletnél.

A Transformeren még tapipad is van, a Sliderre pedig egeret lehet rákötni, ám ezek nem egészen úgy működnek, mint a Windowson. Nehéz megszokni, hogy nem kell kétszer kattintani, nincs jobb gombra előugró menü. A ctrl-s kombináció nem menti el a doksit, és Esc helyett a visszalépés gombot kell használni.

A gombok a Slideren viszonylag jó minőségűek, de ez a gép inkább asztalon használható, ölbe helyezve már nem olyan kényelmes. A Transformer gombja ugyanolyan jók, mint egy netbooké. Hatalmas piros pont jár az Asusnak a magyar ékezetes kiosztásért, csak a hosszú í-nek nincs saját gombja, az Alt-j kombinációval kell előcsalogatni.

Ezt a cikket félig a Slideren, félig a Transformeren írtam meg. Az első két bekezdés után még úgy éreztem, olyan gyorsan haladok, mint az érintőkijelzőn, és a klaviatúrának csak annyi előnye van, hogy a virtuális billentyűzet nem takarja el a fél kijelzőt. A hatodik bekezdéshez érve már szédítő sebességgel vetettem a betűket a docx fájlba. Néha még odalesek, hogy jó helyen nyomom-e, és csak 6-8 ujjamat használom, mert a kis klaviatúrán 10 ujj nem fér el. Egészen biztos vagyok abban, hogy érintőkijelzőn soha nem leszek ilyen ügyes gépelő.

Mindkét tabletnek nagy fényerejű, 1280x800 pixeles és 10,1 hüvelykes kijelzője van, ami sokkal jobb minőségű, mint az általam jól ismert (saját) Acer A500 tableté. Nvidia Tegra 2 processzoruk 1 GHz-es és kétmagos, emellett 1 GB RAM-mal vannak felszerelve, és mindkét gép kapható 16 vagy 32 GB beépített háttértárral. Nagy különbség köztük, hogy a Slider csak microSD memóriakártyával bővíthető, míg a Transformer kijelzős részébe microSD, a billentyűzetes részébe rendes méretű SD kártya is helyezhető.

Most még csak wifis változat készült a két táblagépből, a mobilnetes verzióra várni kell. Vagy szükség van egy olyan okostelefonra, amely wifi hotspotként használható.

Szoftveres tuning

Az Asus mindig is hardverben volt erős, és a táblagépein sem a saját szolgáltatásaival akar nagyot villantani, de a cég mérnökei jó érzékkel nyúltak hozzá a Honeycombhoz. Például feltelepítettek rá egy fájlkezelőt, amely nélkül nem tudnánk hozzáférni a gépre kötött usb eszközökön és memóriakártyákon tárolt fájlokhoz (az Acer ezt nem tette meg, nekem kellett fájlkezelőt letölteni). Az Asus Webstorage online tárhely is hasznos kiegésztő, hiszen ennek hála a számítógépünkről és a tabletről is elérhetjük a fájljainkat.

A MyCloud csomagban van egy Splashtop Remote HD nevű program, amellyel a netre csatlakozó Mac vagy Windows 7-es gépünket tudjuk távolról vezérelni. Egyedül a Polaris Office irodai szoftvercsomag volt rossz választás az Asustól. Írásomat össze-vissza tördelte, a szavak fele átcsúszott a másik sorba. Aki szöveget akar szerkeszteni a tableten, annak érdemes vennie egy Docs To Go nevű programot, amely Word, Excel és PowerPoint fájlokat kezel.

Kérek egy kevertet!

A Slider felépítése és kinézete fapados, nem tükrözi a gép 150 ezer forintos árát. A Transformer (főleg billentyűzettel együtt) a drágább netbookokra hasonlít, és ennek megfelelően alakul az ára is. Billentyűzet nélkül, 16 GB memóriával csupán 120 ezer forint, amivel veri a hasonló iPad 2-t, ami 140 ezer forint. A fullextrás, 32 GB-os és billentyűzetes változatért már 180 ezer forintot kérnek a boltokban (nagyjából ennyiből jön ki egy iPad 2 tokkal és billentyűzettel).

A Transformer billentyűzete azért ilyen drága, mert plusz akku is van benne, állítólag 16 órára növeli a használati időt. Ilyen hosszú ideig még nem tudtam életben tartani a tabletet, de az látszik, hogy jól bírja. Acer A500 gépem úgy marad életben egy napon át, hogy pár óránként 10-30 percen át nyomkodom, a Transformer azonban 6 óra folyamatos, teljes fényerőn történő használat után (cikkírás, zenehallgatás, email és usb-memória folyamatos használata) 45 százalékos töltöttséget jelzett.

Nagyon jó ötlet volt az Asustól, hogy a netbookot és a tabletet így egybegyúrta. A Transformer és a Slider nem erősebb az Intel Atom procis netbookoknál, de van azokkal szemben egy nagy előnyük: nincs zúgó ventillátoruk. A Transformernek pedig otthon hagyhatjuk a felét, amikor nincs szükségünk billentyűzetre.

Ha tehetném, én is összegyúrnám a hároméves netbookomat és a tabletemet, hogy egy ideális hordozható gépem legyen. Pont olyan, mint az Asus Transformer. A Slider ugyan könnyebb, de nem tűnik elég strapabírónak az újságírói munkához, inkább azoknak való, akik csak kényelembe helyezkedve, asztalnál szerkesztenek szöveget.