Az oroszok állhatnak a Stuxnet mögött
További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
Panayotis A. Yannakogeorgos cikkében annak ad hangot, hogy bár a 2010. júniusában lebuktatott kártevővel kapcsolatban minden az Egyesült Államokra és Izraelre mutat (a két ország eddig hivatalosan nem tagadta a vádakat), Oroszország indítékai sem elhanyagolhatók.
A Stuxnet vírus olyan, a Siemens által gyártott elektronikus vezérlőegységek (PLC, Programmable Logic Controller, programozható logikai vezérlő) működését befolyásolja, amilyeneket többek között az iráni urándúsító centrifugák működtetésére is használnak. A támadás lényege abban állt, hogy az eredeti utasításokat felülíró kód úgy befolyásolta az alkatrészek működését, hogy azok fizikailag is károsodtak.
A felismerés ellen kiválóan védekező Stuxnet által okozott károkról pontos adatok nincsenek, egyes vélemények szerint a hagyományos katonai csapásnál jóval hatékonyabb számítógépes vírustámadás két évvel vetette vissza az iráni atomprogramot.
Yannakogeorgos eszmefuttatása konkrét bizonyítékokat nem hoz fel, de felveti annak a lehetőségét, hogy az eddig háttérbe húzódó oroszoknak is érdekében állt ez az eredmény. Több szempontból is megközelíthető a kérdés, a cikk a politikai megfontolások és a terrorizmus mellett üzleti indokokat is felsorol.
Poltikai szempontból nem tűnik logikai bakugrásnak, ha az iráni atomprogramba amúgy besegítő orosz tudósok révén Moszkva lassítani próbálja a teheráni eredményeket – amíg a program eredménytelen, az áttételes támogatás nem okoz az eddigieknél is súlyosabb problémát az orosz-amerikai diplomáciai kapcsolatokban, ráadásul a közreműködés során szerzett belső információk lehetővé teszik a Stuxnethez hasonlóan célirányos eszköz kifejlesztését.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a terrorfenyegetéssel nemcsak a nyugati világnak kell számolnia. Moszkva és Wahsington erőfeszítéseinek köszönhetően mára a két szuperhatalomkészleteiből csak nagyon nehezen kerülhet atomfegyver készítésére alkalmas alapanyagszélsőséges csoportok kezére, azonban Irán egy sikeres atomprogrammal a lehetséges források közé emelkedhet, márpedig a csecsen felkelők, és szélsőséges iszlám csoportok az orosz nemzetbiztonságra is veszélyt jelentenek.
Yannakogeorgos cikkében egyúttal arra is emlékeztet, hogy szimpla gazdasági érdekek is állhatnak az iráni atomlétesítmények elleni támadás mögött – amíg szükség van az orosz szakértelemre, a megrendelések is folyamatosan érkeznek majd. A szakértő szerint áttételesen az is ezt a forgatókönyvet igazolja, hogy a rosszindulatúkód visszafejtése közben kizárólag olyan nyomokat és utalásokat találtak, amik amerikai és izraeli fejlesztőket sejtetnek. Ráadásul orosz szempontból meglehetősen kényelmes volt, hogy még a végzetes atomkatasztrófa előtt egy fehérorosz cég felfedezte a Stuxnetet, ezzel időt adva az iráni mérnököknek a védekezésre.
Ugyanakkor a Stuxnet utóhatásai (függetlenül a valódi támadó nemzetiségétől) a legfontosabbak. Az iráni atomprogram felelőseinek folyamatosan számolniuk kell azzal a lehetőséggel, hogy a kapott eredményeket újabb és újabb vírusok fertőzik meg, márpedig a bizalmatlanságnál és a bizonytalanságnál nincs jobb lassító tényező.