Mikrohullámú gránátot akar a hadsereg

Az amerikai hadsereg elektromos impulzus létrehozására alkalmas kézigránáttal szerelné fel a katonáit. A HPM (High Power Microwave) gránátra azért lenne szükség, hogy elektronikát használó eszközöket semlegesítsenek vele, például egy házilag gyártott bomba detonátorát. Elméletileg lehetséges, hogy egyes elektromos eszközök, például a rádiótranszmitterek túlterhelődjenek az elektromágneses sugárzástól, amit egy efféle eszköz gerjeszthet.

Az otthon gyártott bombák a leggyakrabban használt fegyverek a szolgálatot teljesítő amerikai csapatok ellen, de ezeket nem minden katona tudja hatástalanítani: ehhez pirotechnikai szakértőkre, bombahatástalanító robotokra vagy járművekre szerelt zavaróberendezésekre lenne szükség. Ha a hadseregnek sikerül kifejlesztenie a működő EMP gránátot, egy nem bombaszakértő katona is semlegesíthetné a bombákat, és csökkenthetné az áldozatok számát az akciók során. Hasonló jellegű eszközt fejlesztett egy izraeli védelmi cég is, de a kis antennákkal felszerelt készülék inkább a hagyományos IED zavarókra emlékeztet, és nem EMP technológiát használ.

A hadsereg jelenleg olyan cégeket keres, amik elő tudnák állítani a kis méretű és könnyű gránátokat. A pályázati kiírásban megjegyezték: olyan eszközre lenne szükségük, ami 40 milliméteres gránátvetővel, RPG-vel, illetve Stinger, Hydra és Javelin típusú rakétavetőkkel is kilőhető.

Lehetetlen küldetés

2011-ben megjelent egy, a témával foglalkozó szakkönyv, az Explosive Pulse Power, amit Larry Altgilbers, a hadsereg mérnöke írt; a jelenlegi projektet is ő felügyeli. Altgilbers szerint az EMP gránátokat aszerint lehet megkülönböztetni, hogy élesítés után robbannak-e vagy sem. A nem robbanékony gránátok az impulzussűrítés (pulse compression) elvén működnek, illetve rövid, de erős impulzusokat bocsátanak ki; a feszültség és az áramerősség visszaszorításával az impulzus sokkal erősebbé válik. Elméletileg elképzelhető, hogy egy ilyen erejű energialöket tönkretegye a védelem nélküli diódákat és megsüsse egy bomba áramköreit – vagy éppen felrobbantsa azt.

Altgilbers szerint ez a technika nem használható kézigránátként, a nem robbanékony EMP töltetek ugyanis roppant drágák, masszívak és meglehetősen nagy méretűek. A mérnök úgy véli, ezek helyett inkább ferromágneses, ferroelektromos vagy szupravezető anyagokban érdemes gondolkodni; elképzelhető, hogy mágnessekkel és szupravezetőkkel is a gránát belsejében tartható az elektromos mező, ami robbanás után kiszabadulva erőteljes elektromágneses impulzust hozna létre. Ennek a megoldásnak a hátránya, hogy egy ilyen eszköz használat közben saját magát is megsemmisíti, de mivel gránátról lenne szó, ezért nem lenne számottevő veszteség.

Az elképzelésnek megvannak a hátulütői is. Valószínű, hogy a kevés elektromos alkatrészt használó, primitív gyújtószerkezetű bombák ellen az EMP gránátok hatástalanok lesznek, holott a tálibok gyakran használnak ilyeneket. További kockázatot jelent, hogy az elektromágneses töltés jó eséllyel tönkreteheti a hadsereg saját felszerelését is. Egyelőre az sem tisztázott, hogy mennyire bonyolult és költséges egy ehhez hasonló eszköz fejlesztése.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!