Így hajt el a Playstation 3 a naplementébe

A Gran Turismo sorozat a Playstation egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező játéka. A konzolokra kiadott autószimulátorok között az egyik legjobbnak tartják (a másik az Xboxra elérhető Forza). A hatodik részben megint döbbenetes az a mennyiségű tartalom, ami elborítja az embert: például ha valakinek nem elég az 1200 különféle autó, nagyjából két órányi játék után autózhat a Holdon is. Annyira mondjuk nem élvezi majd, hogy kétszer is nekiálljon, de az első egy perc tényleg vicces.

Milyen autót vegyek ma?

A GT6 tulajdonképpen nem egy agyonbonyolított valami. Veszünk egy autót (először azt, amit a játék mond, aztán már olyat, ami a pénzünkből kifér), ha akarjuk, tuningoljuk picit, aztán benevezünk egy versenyre. Ha megnyerjük, kapunk pénzt, amiből megint tuningolgatunk, megint versenyzünk, megint nyerünk. Elméletileg hamar meg kéne unni a dolgot, de a játék mindenkit beszippant, aki egy picit is szereti az autókat, a versenyzést és a digitálisan visszaadott száguldást.

Egyrészt a játék egész jól adagolja a kihívást: ha nem piszkáljuk fel nagyon a járgányt, akkor küzdeni kell, odafigyelni minden kanyarra. Akkor sincs hiány az izgalomban, ha rájövünk, hogy az adott verseny kiírásában megengedett legjobb abroncsok megvásárlásával másodperceket gyorsulunk, mert hamar lefutnak azok a kihívások, ahol a kocsi általános teljesítménye elég az ellenfelek ellen.

A versenyek közben gyűjtött csillagokkal újabb versenytípusokat nyithatunk meg, bár a továbblépés feltétele, hogy sikerrel letegyük a hivatásos jogsi újabb szintjeit (vagyis hogy rutinszerű versenyhelyzeteket igazoltan jól oldjunk meg). Ha ez megvan, léphetünk az erősebb géposztályba, a korábban összegyűjtött pénzből vehetünk újabb kocsit. Ahogy lépdelünk előre, úgy lesz egyre fontosabb, hogy tuningoljunk és állítgassunk, így lesz lehetséges, hogy a BMW Z3 kupéval lenyomjuk a Ferrari akármit.

Igen, Ferrari akármit (sőt, a BMW Z3-ban sem vagyok biztos), ez itt ugyanis nem a Live for Speed vagy az Assetto Corsa, már ha még ezek jelentik az autós szimuláció csúcsát. A GT6-ban megélnek azok is, akik képesek akár 24 óránál többet is autón kívül létezni, és akik szerencsésebb csillagzat alatt születve sem hagyták volna állva Schumachert. Már csak azért sem, mert van pár látványos, már-már idegesítő, vérbeli szimulátorhoz nem méltó hiba a játékban.

Nem vak ez, csak törhetetlen

Például az, hogy az autók nem törnek össze. Még akkor sem, ha kétszázzal hajtunk neki a falnak (kipróbáltuk) vagy ha bekapcsoljuk a menüben a látható sérüléseket (kipróbáltuk). A Nürburbring sikánjait például nem is igazán érdemes megtanulni, elég, ha odafigyelünk, hogy jó szögben pattanjunk le a falról, és számottevő időveszteség nélkül hajthatunk tovább. Szintén fura, hogy akkor sem szívunk nagyot, amikor letévedünk az út menti susnyásba. Néha persze megcsúszik a kocsi, nehéz is az úton tartani egy 400 lóerős, hátsókerékhajtásos vadállatot, de még akkor is furcsa, hogy a kavicságyban haladva képesek vagyunk előzni, ha ez amúgy a verseny szempontjából kedvező. Például azért, mert utoljára ilyet a Sega Rallyban lehetett, az meg még az első Playstationre jött ki.

Fotó: gamespress.com

A magyarázat általában az szokott lenni, hogy az autógyártók, akiktől a készítők megvették a licenceket, nem engedik, hogy a milliós autócsodáik miszlikbe aprítva is megjelenjenek a játékokban. Mert az árt a márkának, ha az emberek rájönnek, hogy az autók össze is tudnak törni. Nem tudom, mennyi igaz ebből, de legalább azt csak meg lehetett volna oldani, hogy a kisebb ütközések (amiknek amúgy pont olyan hangja van, mintha fagyott csirkével ütnénk a radiátort) lassítsák az autót, a nagy karambolok meg állítsák meg. 

A grafika terén is vannak érdekességek. Először nem akartam leírni, hogy a játék csúnya, de aztán a szerkesztőségben többen is betévedtek a teszthez használt 55 hüvelykes tévé elé, és megjegyezték, hogy nahát, ez milyen csúnya/pixeles/darabos. Persze, a kocsik modelljei bámulatosak, a pályák, mármint a betoncsík közvetlen környékének kidolgozása is átlagon felüli, de azért a táj valóban elég kockás, a pálya mellett ácsorgó nézők meg mintha szintén a Sega Rallyból lettek volna újrahasznosítva. Aztán ha kicsit közelebbről megnézzük, kiderül, hogy a kocsik közül sem az összesnek programoztak eredeti belsőt, csak valami helyettesítő hátteret, amire ráfér a kilométeróra és követi a szélvédő vonalát.

Festival of Speed

Ez persze nagyjából akkor tűnik csak fel, amikor már fáradni kezd a versenyzel-vásárolsz-versenyzel felépítésű alapötlet, viszont ilyenkor jönnek jól a mellékesen felsorakoztatott apróságok. Például hogy részt vehetünk egy a valóságban is létező, sebességőrülteket és autóbuzikat összegyűjtő fesztiválon, a Goodwood Festival of Speeden. Ezt az egyébként hivatalosan is FoS-ként rövidített bulit egy brit nemes, bizonyos Lord March pénzeli, a versenyek és bemutatók is az ő birtokán mennek. A GT6-ban ebből annyi látszik, hogy azon a pályán repeszthetünk mindenféle csodaautókkal, ahol Nick Heidfeld egy McLaren MP4/13-mal (vagyis a hivatalos, 1998-ban a futamokon is használt Forma–1-es kocsival) 41,6 másodperc alatt hajtott végig.

Fotó: gamespress.com

Előrehozott nosztalgia

Azért persze nem ilyen vészes a helyzet, a játék tényleg szinte tökéletes utolsó dobásnak. A grafika sokadlagos, a versenyek izgalma mindenért kárpótol, a teszt alatt nem egyszer a kéttized másodperces befutó megnyerése utáni levegőbecsapkodás közben vettem észre, hogy nocsak, hajnali két óra van. Ha az ember nem kőgazdag vagy türelmetlen, a pénznyeremények okozta lökés folyamatosan hozza magával a „na, még egy verseny, és megvehetem a profi leömlőcsonkot meg a hatsebességes, körömkapcsolós váltót” jellegű gondolatokat.

Ha valaki kőgazdag, vagy türelmetlen, az telepítse a megjelenés után kiadott javítást, és éljen a mikrotranzakció adta lehetőségekkel. Ez mondjuk sokak szerint teljesen idegen a GT6 világától, de egyrészt ki fog manapság 1200 autónyi pénzt összeversenyezni egy játékban, amikor a való világban szerzett munkájáért kapott pénzt is elköltheti, másrészt meg nem kötelező, és még csak nem is tolják nagyon erőszakosan az arcunkba a dolgot.

Fotó: gamespress.com

Szóval tökéletes utolsó dobás, mert tényleg megmutat mindent, amit a gép tud, és jó egy évvel megnyújtja a PS3 szavatosságát. A hírek szerint pont ennyi kell az új Gran Turismo megjelenéséig, addig meg csak elbrümmögünk a 33 pálya 71 különböző változatán. Lehet, hogy nem szép, de lehet jeges úton csúszkálni, murvás úton csapatni, aszfalton tolni és gokartpályán őrültködni, és ez mindenféle apró bosszúságot felülír. Márpedig az jó, ha még utoljára jót játszunk a konzollal, amit néhány hónap múlva örökre bedugunk a szekrénybe, vagy eladjuk kevesebbért, mint amennyiért most a Gran Turismo 6-ot árulják.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!