Friderika
13 °C
29 °C

Egymillió a nagyi urnája

2014.03.05. 16:03
Mac Prót nem vesz mindenki, sőt. Az átlagos magyar viszonyokat alapul véve Mac Prót senki sem vesz, csak azok, akik amúgy is húszezressel gyújtják be a tízezreskötegeket a kandallóban, mielőtt nekiállnának videót vágni vagy fényképeket matatni. Hogy rátegyünk egy lapáttal erre az alaptételre, a legújabb, majdnem egymilliós gépet a Sharp 4K-s monitorjával teszteltük, ami egymillió-háromszázezer.

Az ember szeret katalógusokat nézegetni, akkor is, amikor nem akar venni semmit. Böngészgeti az árakat, tyű, jó drága ez a fűnyíró, hát akkor sem venném meg, ha lenne rá pénzem. A legtöbben megállunk ennél a gondolatnál, hiszen nemcsak pénzünk nincs egy háromszázezres fűnyíróra, de szükségünk se: lakótelepre nem kell, bérházba nem kell, veteményesbe nem kell, azt a kis részt, amit nem futkároz ki a kutya meg nem túr szét a vakond, levágom azzal az újratekercselt oldtimerrel, amit a nagyapám is használt.

Egyujjas, kifordított bundakesztyű

Na, valami ilyesmi életérzés társul a Mac Próhoz is. A nevében is benne van: az ilyet a profik használnak, nem azért létezik, hogy gyorsabban töltsön be a Facebook vagy a Counter-Strike. Bár ez utóbbit például tényleg jól bírja, még akkor is, ha elkövetjük azt a hibát, hogy rákötünk egy 4K-s, vagyis a Full HD felbontás (a pixelek számát tekintve) négyszeresét tudó monitort, és azt gondoljuk, hogy mostantól ez a természetes. De erről egy kicsit később, mert van mit magyarázni azon, hogy miért is létezik egy ilyen gép, mint a Mac Pro.

Egyrészt a most kiadott Mac Próról sokáig azt hitte mindenki, hogy nem is lesz. Az Apple megcsinálta a szerencséjét a telefonos és tabletes piacon, az asztali és hordozható gépeik között is lett aranyáron kapható, de bikaerős gép, szóval minek tennének energiát egy olyan termékbe, ami a piacnak csak egy igen-igen vékonyka kis szeletében számíthat népszerűségre. Meg amúgy is leszoktak már arról, hogy a régi Mac Prókhoz hasonló, a szokványos számítógépek külsejét hozó gépeket tervezzenek. És akkor jött a meglepetés, mert egyrészt lett új MP, másrészt nem úgy néz ki, mint egy doboz.

Hanem mint egy... hát, mondom sorban, hogy a szerkesztőségben milyen neveket kapott: kuka, váza, virágcserép, bazi nagy kólásdoboz, illetve kolléganőnk a Díványról csak annyit mondott, hogy nahát, a nagyi is hasonlóban volt otthon a komódon. Abban sem volt egységes vélemény, hogy akkor a neten látott képekhez képest ez most szép vagy nem szép, nagy vagy nem nagy. Az biztos, hogy senki nem ment el mellette, mindenkinek volt egy-két csodálkozó szava. Mondjuk ebben az is segített, hogy egy 81 centis képátlójú monitor volt rádugva, a többségnek ekkora tévé van a nappalijában.

Kétmillióért kéne gép. Kétmillió kettő, maradhat?

Ha bekapcsoljuk, akkor jönnek a pozitív és negatív élmények, a géptől és a monitortól vegyesen. Vegyük is külön a dolgot, és lássuk, mit érez az, aki főleg azért próbál ki egy ilyen gépet, mert Mac, és nem azért, mert Pro. 

A gép tökéletesen csendben van. Alapjáraton ez nem meglepő, de a különleges hűtési rendszeren minden komoly szándékunk ellenére sem sikerült kifogni. Például folyamatosan pörgettük rajta a Tomb Raider mérőprogramját, 4K-s felbontásban, maximum részletesség mellett, úgy egy órán át. Aztán, mivel az istennek se akart különösen drága függőleges hajszárítóvá válni a cucc, belőttük rajta a Heaven nevű mérőszoftvert, amit tényleg arra találtak ki, hogy kékre rugdalja még a legdurvább konfiguráció satuba fogott tökét is. Maximum tesszeláció, 3960-szor 2160-as képméret. A siker persze nem teljes: úgy akadozott a kép, hogy talán még az első Superman-képregények között is van folyamatosabbnak tűnő példány.

Ez azonban nem meglepő. Egy ilyen gép bár képes játszani, valójában nem arra való. Ez olyan, mintha gyorsítócsíkokat ragasztanánk egy E-osztályos Mercire, és csapatnánk vele a Tesco-körforgalomban. Menni fog, de ugyanezt az élményt kapjuk az ár tizedéből is. Meg aztán aki játékra Macet vesz, az tényleg hülye. Ettől függetlenül tény, hogy a kipróbált játékok 4K-ban is elmocorogtak, a Tomb Raider 20 képes másodpercenkénti átlagot hozott a teljesen feleslegesen durva beállítások alatt, a Half-life 2: Lost Coast pedig tökéletesen játszható volt.

Viszont az kiderült, hogy a kör alakú gépház csak külsőre és teljesítményét nézve hasonlít egy repülő sugárhajtóművéhez, a hangeffektek elmaradnak, és a plafon sem olvad le felette. A furcsa kialakításnak van azonban egy nagy hátránya: a beépített hangszóró pontosan úgy szól, ahogy egy vázától vagy urnától elvárja az ember. Dobozhangja van, de annyira, hogy furcsa, hogy az Apple mérnökei végül egyáltalán engedték, hogy a lehetőség megmaradjon. Nem hiányzott volna senkinek a beépített hangszóró, ahogy az sem furcsa a vásárlóknak, hogy az egymilliós géphez külön kell venni a billentyűzetet meg az egeret. A gép tehát erős, csendes, és ha nem 4K-s monitort kötünk rá, még használható is a hétköznapokban.

Mert ahogy a matematikusok sem csak deriválnak, úgy a vágók és a profi fotósok vagy kiadványszerkesztők sem csak vágnak, fotóznak vagy kiadványszerkesztenek egész nap. Hanem például neteznek vagy levelet írnak. Ilyenkor látszik az, hogy az operációs rendszert még nem készítették fel az ilyen kihívásokra: megnyitjuk a böngészőt, ami a 32 hüvelykből nagyjából egy arasznyit foglal el, a behozott oldal pedig ennél is kevesebbet. A betűk pirinyók. Persze, rá lehet nagyítani, hogy már olvasható legyen, de ez egyben azt is jelenti, hogy a tőlünk messze ülők is el tudják olvasni, mi is van a monitoron. Ugyanez igaz a szövegszerkesztőre, meg úgy általában mindenre, amiben betű van. Jól jellemzi a képernyő szokatlan méretét, hogy alapbeállításon öt húzás, mire a kép egyik sarkából a másikba jut az egér mutatója.

A profik ennyiért vennének, csak nem ezt

Ha azok véleményét nézzük, akik a Mac Próból a Pro miatt vennének ilyen gépet, érdekes információkat kapunk. Itt is érdemes két részre bontani a dolgokat. A géppel kapcsolatban például fontos az, hogy a megkérdezett (vágóként dolgozó, tehát a gép képességeit kihasználó) szakemberek például meg sem vennék a nálunk járt alapváltozatot. „Az egymillás Pro helyett akkor már egy combosabb iMacet pakolnánk össze, az visszajön három-négy komolyabb melóból. Mac Próból az 1,6 milliós kéne, de mondjuk azt visszatermelni már inkább fél év alatt sikerülne csak. De ez monitor és külső háttértár nélkül érvényes, azokkal már kétmillió körül járunk.”

Arra a kérdésre, hogy miért nem pécét vesznek a profik, érdekes válasz jön: főleg az dönti el, hogy ki milyen szoftvert szeret használni. Aki az Apple saját megoldását, a Final Cutot szokta meg, annak nincs választása, ha nem akar megtanulni valami mást. Aki Avidot használ, az windowsos pécén is vághat, ahol egy hasonló konfiguráció azért nem súrolja az egymilliós álomhatárt, bár ott is el lehet szállni simán, ahogy ezt egy korábbi cikkünkben be is mutattuk. Viszont miért ne használhatna Apple-gépet valaki csak azért, mert fapadosnak találja a bedrótozott lehetőséget?

Például azért, mert (és itt most szakértőink kommentje következik) az Avid utolsó verziója egy hangkártyahiba miatt meghal, a korábbi meg nem fut a gép operációs rendszerén. Ez nyilván csak átmeneti probléma, hamarosan jön rá tapasz, és akkor mindenki boldog lesz, így hagyjuk is a gépet, nézzük, mit mondanak a profik a monitorról, amit elméletileg nekik találtak ki.

Például azt, hogy bár szép, meg durva, ahogy a 4K-s cuccok kinéznek rajta, de visszaköszön a netezésnél már egyszer előhozott probléma. Mielőtt azonban ebbe mélyebben belemennénk, tartsunk gyorstalpaló vágó- és képszerkesztőképzést. Egyszerűsítsük le, hogy egy videót megvágni vagy egy képet megszerkeszteni nem sokkal bonyolultabb, mint megírni egy születésnapi meghívót Wordben. Van egy alapanyag, azt különböző ikonokkal meg gombokkal addig alakítgatjuk, míg szép nem lesz. Ehhez ugye két részre kell bontanunk a képernyőt: az egyik részén a munkaanyag van, a másikon meg a gombok. A vágók és képszerkesztők ezt általában úgy oldják meg, hogy a monitor egy részén van az épp vágott film vagy kép, a másikon meg a mindenféle gombok, bizgentyűk és ikonok, amikkel megdolgozzák azt. Minél nagyobb felbontású egy monitor, annál kényelmesebben elfér ez a két típusú dolog egymás mellett, így elméletileg a Full HD-nál négyszer nagyobb felületen eljön a vágók mennyországa.

Hát nem jön el, ugyanis a gombok, bizgentyűk és ikonok ekkora felbontáson egyszerűen túl kicsik ahhoz, hogy erőlködés nélkül, kényelmesen lehessen használni őket, bár az tény, hogy valóban minden kifér, ami csak kellhet. És akkor azt még nem is említettük, hogy ha 4K-s filmet vág valaki, akkor a 4K-s monitor mellé jól jön egy kisebb, hagyományos felbontású pótmonitor, amire kipakoljuk a munkához kellő gombokat. Csak akkor felmerül a kérdés, hogy minek is vettünk 1,3 millió forintért egy monitort.

Hol van rajta a gázpedál?

Ráadásul 1,3 millió forintért az ember már sok mindent elvár. Például ha nem autóról van szó, akkor azt, hogy bármit is vettünk ennyiért, adjanak mellé egy autót. Vagy ha már azt nem, akkor ne legyen olyan, hogy egyik nap még hiba nélkül működik, másnap reggel meg már nem kapcsol be. Lázas keresgélés a neten, és kiderül, hogy a dolog nem a monitor hibája, az OS X Mavericks nevű verziója alatt másoknál is el-elveszti a megjelenítőt a gép, de azért nem mindegy, hogy ez egy hatvanezer forintos tömegcuccnál történik, vagy valaminél, aminek az árából kis túlzással telket lehet venni.

Vegyes érzésekkel álltunk hát fel az új Mac Pro elől. Vannak benne kétségkívül jó újítások és tetszetős megoldások, de ezek mögé mindig odatehetjük, hogy hát ennyi pénzért az a minimum. Nem sikerült pontosan belőni, hogy ki az, aki itthon venne egy ilyet a gazdag és/vagy elvakult Mac-mániákusokon és a szűk irodákkal dolgozó produkciós irodákon kívül. Viszont az is kiderült, hogy ha valaki mégis egy ilyenre cseréli le a profi munkaállomását, nem hibázik nagyot, hiszen az OS X stabilitása és szolgálatkészsége időnként valóban előnyt jelenthet egy rosszul beállított-karbantartott Windowszal szemben.

Az is igaz, hogy egy Mac az értékéből is lassabban veszít, mint egy hagyományos pécé, de ez már tényleg magyarázkodás. Aki ilyet vesz, az boldog ember lesz függetlenül attól, mennyi pénzt is áldoz rá, de az sem veszít sokat, aki némi vágyakozás után továbblapoz a katalógusban az akciós tévékhez.

A Mac Prót és a Sharp Ultra HD monitort Handrástól (és macskájától) kaptuk kölcsön.