A legjobb átverés a Facebook történetében

A Facebook egy kivételesen személyre szabható reklámterjesztési módszerét felhasználva viccelte meg lakótársát egy amerikai férfi. Brian Swichkow mysocialsherpa.com-on közzétett történet az internet pozitív és negatív oldalaira is kiválóan hívja fel a figyelmet.

Az egész akkor kezdődött, amikor a történet írója új albérletet keresett. A Craigslistre feladott hirdetésére jelentkező kiadó olyan alaposan leellenőrizte Briant, hogy már azelőtt tudta, be fog hozzá költözni, mielőtt egy kivételesen személyes hangvételű levélben megkereste volna őt. Brian és új főbérlője pillanatok alatt összehaverkodtak, például azért, mert mindketten rajongnak a Doctor Who című, ikonikus sci-fi sorozatért.

A lakótársak néha megviccelik egymást, ezt tette Briannel is a történetben névtelenül szereplő haverja: először elhitette valamiről, hogy igaz, pedig nem volt az, majd a reakcióit közvetítette az interneten, így közös ismerőseik két héten át folyamatosan értesültek az átverés újabb fokozatairól. Amikor az egész kiderült, Brian megfogadta, hogy nemes bosszút áll.

Néhány hónappal később épp a Facebook Custom Audience nevű, célzott reklámok kézbesítésére használható szolgáltatásával dolgozott. Ezzel általában egy bizonyos szempont alapján összeválogatott embereknek juttatnak el olyan reklámokat, amik a korábban szerzett személyes adatok alapján jó eséllyel pont beletalálnak a célpont személyes ízlésébe vagy aktuális igényeibe. Például egy macskakiállításon összegyűjtött címlistára lehet így macskaeledel-reklámot küldeni, vagy egy testépítő versenyen részt vevő tömegnek barnítókrémekről szóló hirdetést. Ezek nem emailként érkeznek meg, hanem a Facebook teszi ki reklámként az emberek hírfolyamába.

Briannek eszébe jutott, hogy vajon milyen kis létszámú csoportnak lehet elküldeni így hirdetéseket. Ma már minimum 20 ember kapcsolati adata (levélcíme vagy Facebook-azonosítója) kell, de akkor még lehetőség volt egyetlen emberből álló csoportot kezelni. És innen nem volt megállás.

Brian célja az volt, hogy paranoiás félelmet keltsen barátjában. Mint írja, a vicc az egészben az, hogy bármennyire is sok mindent osztunk meg magunkról a Facebookon, a hirdetések rendszerint durván célt tévesztenek. Ő azonban kifejezetten olyan adatokból akart dolgozni, amit a barátja nem osztott meg Facebookon. Például azt, hogy bár a srác kardnyelőként simán a markolatig tolt magába egy hatvancentis kardot, a legkisebb tabletta bevételekor is öklendezni kezdett. Az első hirdetés tehát ez volt:

Nehezen nyeli le a pirulákat? Ironikus, hogy kardokat simán lenyom, de a kis tabletták kifognak önön?

Két nap múlva jött is a válasz: a haver a Facebookon írta, hogy épp most látta a leginkább személyre szabott hirdetést az életben. Brian persze hitetlenkedve válaszolt neki, majd arra biztatta az áldozatot, hogy próbálja meg addig frissíteni az oldalt, amíg újra benyomja a hirdetést, és mentse le azt, mert ő is szeretné látni. A következő hirdetés ennél eggyel komolyabb volt.

Azt hallottuk, ön szeret dolgokat letolni a torkán. Szerencséje van, van önnek egy kivételes ajánlatunk!

Az áldozat továbbra is inkább meglepődött és nevetett, Brian pedig továbbra is adta a hülyét. A projekt két héten át hiba nélkül működött, míg Brian végül valami olyan információt tett az álhirdetésbe, amiről rajtuk kettejükön kívül senki sem tudott. Ekkor nagyon közel került a lebukáshoz, de sikerült valahogy megúszni (Brian kicsit játszotta a sértődöttet, majd az áldozat barátnőjét is belekeverte a dologba, hogy talán ő írt valamit a srácról, és ez vonzotta be a reklámot).

Időközben az is segített, hogy kirobbant az Edward Snowden-féle botrány, így a zseniális programozóként leírt áldozatnak hihető volt, hogy a Facebook a legszemélyesebb dolgainak kiismerésére is képes. Brian végül a harmadik hét végén könyörült meg rajta, és egy utolsó hirdetést tett ki ezzel a szöveggel:

Érezte már úgy valaha, hogy a lakótársai az ön személyes igényeire kihegyezett Facebook-hirdetéseket készítenek?

Brian persze rettegett a barátja haragjától, de mint írja, konkrét bosszúakció még azóta sem kezdődött. Mindössze annyi történt, hogy a barátja egy Facebook-posztban osztotta meg minden ismerősével, milyen durva, de zseniálisan kivitelezett poén áldozata volt. Persze, mint írja a vicc kitalálója, a lakótársnak soha többet nem kell tennie semmit, ő mégis folyamatosan azon izgul majd, melyik esemény valós, és melyik valami poén része.

És hogy mennyibe került 3 héten át paranoid félelemben tartani egy embert, aki egy kicsit hisz az összeesküvés-elméletekben, illetve túl sok mindent oszt meg magáról Facebookon?

Az egy személyre szabott reklámkampány 1 dollárt és hetven centet emésztett fel, ez nagyjából 400 forint. "Minden fillért megért" − foglalja össze Brian a tapasztalatokat.