Nem, ez nem volt szuperszonikus sebesség
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tech cikkek
-
Hatalmas bejelentéssorozatra készül az Apple - Új válság fenyeget: a B-vitamin-hiány már itt van a sarkon, az italpolcok is kiürülhetnek
- Fontos változás jön a Google keresőjében, érdemes résen lenni
- Beperelték a YouTube-ot, súlyos vádakat fogalmaztak meg
- Háborognak a játékosok, órákra leállt a PlayStation szolgáltatása
A British Airways 114-es járata alig 5 óra alatt tette meg a New York-London utat, és másfél órával a kitűzőtt időpont előtt érkezett meg a Heathrow repülőtérre. Mindezt úgy érte el, hogy a gép erős, 320 kilométeres óránkénti sebességű hátszélben haladhatott, így a gép alapsebességét jelentősen megnövelte a közeg hajtóereje.
A sajtó úgy tálalta az eseményt, hogy a Boeing 777 csaknem hangsebességgel repült – vagyis minden műszaki specifikációja ellenére elérte a szupeszonikus sebességet.
Pedig nem érte el.
A Triple Sevennek is becézett Boeing 777 egy 550 férőhelyes utasszállító repülőgép, amit többnyire interkontinentális utakon használnak. A Triple Seven utazósebessége 905 kilométer óránként, a csúcssebessége valamivel több (950 km/h). Ha ezt átváltjuk a hangsebesség mértékegységére, a Machra, 0,775-öt kapunk – a Mach 1 a hangsebesség.
Fotó: Odd Andersen
1 Mach 1225 kilométeres óránkénti sebességnek felel meg. A 114-es járat 5 óra alatt tette meg az 5570 kilométeres távot, tehát legalább 1114 kilométert tett meg óránként, és időnként az 1192 kilométeres óránkénti sebességet is elérte. A különbség elhanyagolható, de ettől a gép még nem lesz szuperszonikus. Ennek a földhöz viszonyított sebesség (ground speed) és a repülési sebesség (air speed) közötti különbség az oka.
Az utasszállítók monitorjain jelzett sebesség általában a ground speed értékét mutatja, mivel az utasoknak ez a releváns – elvégre őket az érdekli, hogy mikor jutnak el A pontból B-be. Ilyenkor azt vizsgálják, hogy a földhöz viszonyított fix pontokhoz képest milyen gyorsan halad az adott járat. Csakhogy a ground speed nem a gép tényleges repülési sebessége: erős hátszélben például ez sokkal magasabb lehet, mint amennyivel a gép a közegében, vagyis a légkörben halad. (A tényleges repülési sebességet a Pitot-csőbe beáramló levegő sebességével, valamint a statikus légnyomással összevetve mérik.)
De ha a földhöz viszonyított sebességet hozzáadjuk a hátszél sebességéhez, abból akkor sem lesz szuperszonikus sebesség, ha a fene fenét eszik. Ahogy egy rutinos Triple Seven-pilóta elmagyarázta, a földhöz viszonyított sebesség és a repülési sebesség közti különbséget pont a légáramlás sebessége adja. A pilóta a mozgó járdát használta analógiának a magyarázathoz: ha a járda 2 mérföldes sebességgel halad, és 2 mérföldes sebességgel sétálunk rajta, akkor is csak 2 mérföld lesz a haladási sebességünk, ha egy fix ponthoz képest valójában 4 mérföldes sebességgel haladunk. Vagyis
a repülési sebességet mindig a közeghez, ebben az esetben a légkörhöz és a hátszélhez viszonyítva kell meghatározni.
Ha egy repülőgép, amit szubszonikus utazási sebességhez terveztek, megpróbálja túllépni a hangsebességet, annak rossz vége lesz. Kérdezzék csak meg Chuck Yeager bajtársait, akik még az ő sikere előtt próbálkoztak a hangsebesség áttörésével. Ja, mégse – ők már akkor belehaltak, amikor megpróbálták. Ahogy belehalnának a 777-es utasai is, ha a gép elérné a szuperszonikus sebességet. Ha egyáltalán elérné, mielőtt darabjaira hullik a levegőben.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
