Tavaly már bemutattam azokat az olcsó kínai tableteket, amin a Microsoft szélesebb körben elérhetővé tette a Windowst, elég komoly kompromisszumokkal. Ezekben a gépekben olcsó és gyenge Intel Atom processzor van, és nagyon minimális tárhely. Miután feltelepítettem az Office 365-öt, ami a tablet ingyenes tartozéka volt, alig maradt néhány száz megabájtnyi hely a gépen.
Kicsit aggódtam is, hogyan fog így felmenni a Windows 10 a gépre, hiszen a telepítő több gigabájtos. Nem volt alaptalan a félelmem. Megpróbáltam feltelepíteni a tesztelőknek kiadott Preview verziót .iso lemezképfájlból, de bárhogyan is futottam neki - teljes gyári helyreállítás után, a hibernáció kikapcsolásával, lehekkelve fontkészleteket, appokat és rendszerösszetevőket -, a Windows 10 mindig egy kicsivel több helyet kért, mint amennyit adni tudtam neki.
Végül, amikor megjelent a Tálcán lévő Windows-logó, és felajánlotta a frissítés telepítését, az update kétszer belefagyott a folyamatba, én meg feldobtam a gépet a könyvespolcra, hogy hagyjon békén, éppen nem értem rá, hogy a hülyeségével foglalkozzak.
Két nap múlva elővettem megint, és majd leesett az állam, mert amíg a tablet a polcon pihent, a Windows 10 telepítője lefutott, és már a belépéshez kért adatokat. A legjobb az egészben, hogy a rendszerfrissítés után sokkal több szabad hely maradt, és a Windows 10-ben már arra is van lehetőség, hogy az utólag telepített appok, a képeink, videóink és doksijaink alapértelmezett módon ne a belső tárhelyre legyenek elmentve, hanem egy microSD memóiakártyára.
A Windows 10 megmentette a Microsoft és a kínai gyártók becsületét, és használhatóbbá tette ezt a filléres hardvert.
Több hazai nagyvállalat elkezdett átállni Windows 10-re - árulták el a Microsoft hazai képviselői, és néhányan még vizsgálják, hogy mik a lehetőségeik. Az egyik esetben az ügyfél bevallása szerint a korábbi 157 másodperces bootolási idő 37 másodpercre csökkent, ráadásul úgy, hogy nem vettek új hardvereket.
Én utoljára akkor láttam hasonlót, amikor a négyéves hdd-t lecseréltem vadiúj ssd-re, ami olyan érzés volt, mintha a gép két évet fiatalodott volna.
Hogy a kurva éleben lehet elérni azt, hogy a Chrome nyíljon meg és ne az Edge?
- kérdezte Földes András kollégám, aki magába roskadva, a fejét fogva ült a gépe előtt, mint aki éppen készül idegileg összeomlani. „Nem ment fel a gépre, elfelejtette a jelszavamat, újat kellett kreálni.”
„Nagyon rossz vagyok ebben, ha valamiben nem szeretem a változatosságot, azok a felületek.”
Nem ebben akarom kiélni a kalandvágyamat.
- mondta a sokat látott veterán tudósítónk, aki az ukrán fronttól Lampedusa szigetéig bejárta Európát, a legforróbb témák nyomában.
A biztonság kedvéért megmutattam neki, hogy a Start menüben elég beírni, hogy Alapértelmezett programok, és három kattintással megoldható, hogy mindig a Chrome induljon el.
Amikor tizenkét éve megérkeztem az Indexbe, még rendkívül szar Celeron processzoros számítógépeken dolgoztunk, és ezek hajszálra pontosan ugyanolyan lassúak voltak, mint amilyen gyors volt az első fizetésemből megvett HP iPaq zsebszámítógépem. Az a kereken 400 Mhz ma már egy okostelefont sem tudna rendesen meghajtani. Nemcsak a gyenge hardver volt közös ezekben a gépekben, hanem hogy a Windows XP legalább olyan buta és nyomi volt, mint a zsebgép Pocket PC rendszere. Mindeki utálta a Microsoftot, de nem volt más választási lehetőség.
Tizenkét év alatt nem sokat változott a helyzet, már ami a Windowst illeti. A kijelző mögött és előtt nagyjából minden(-ki) lecserélődött, de ahová a redmondi társaság beteszi a lábát, onnan nem nagyon tudják kirakni. Az Microsoft-utálaton valahogy túllendült a világ, és a Windows 7 után megint egy vállalható rendszert raktak össze a szoftvermérnökök. Az a helyzet, hogy ma sincs igazán más választási lehetőség, mint a Windows.