Emlékszik még ezekre a kütyükre?

TAMAGOCSI – DIGITÁLIS KEDVENCEK TEMETŐJE

A Bandai találmányát 1996 áprilisában dobták piacra Japánban, és alig tíz év alatt 76 milliót adtak el belőle világszerte. A tamagocsi szó a japán tamago (tojás) és az angol watch (nézni) szó összevonásából ered, maga a termék pedig egy virtuális kisállatnevelő szoftver volt, fröccsöntött műanyagba burkolva. A felhasznált technológia már 1996-ban is primitív volt, de a nevelhető állatkák mindenhol letarolták a piacot.

A siker titka nagyjából ugyanaz volt, mint a Tetrisnél: diszkontáras pótalkatrészekből összerakott hardver, egyszerű szoftver, a lehető legszélesebb célközönségre tervezve. A tamagocsit nem bonyolították túl: kellett hozzá három gomb, egy tojás formájú műanyag burkolat, egy primitív mikroprocesszor, egy monokróm kijelző, illetve egy síkhülye szoftver.

A tamagocsit eredetileg tinilányoknak szánták, hogy megtudják, milyen gondoskodni egy kisállatról. Némi zűrt okozott, hogy ha az állatka meghalt, a gyerekek véresre bőghették a szemüket; az érzelmi elszakadás egyeseknél legalább annyira komoly élmény volt, mintha valóban a szeretett állatuk halt volna meg. És ez elég gyakran előfordult, mert a tamagocsikat naponta többször kellett etetni, tutujgatni és gondozni, miközben végigcsipogták a tanórát, a tanárok meg idegesek lettek, és egyes iskolákból egyszerűen kitiltották őket. A tamagocsi viszont érzékenyebb, mint egy trópusi virág: ha fél napig nem törődnek vele, megdöglik.

A Bandai ennek ellenére hülyére kereste magát a játékkal. Készült belőle film, anime rajzfilm, videojáték és Die Arzte-sláger is, Dunaszekcsőn pedig tamagocsitemetőt is építettek a kilencvenes évek végén, ahol IRL siratóasszonyok gyászolták a 8 bites állatokat.

• Miért halt ki? A technológia már bőven nem ezen a szinten tart. A tamagocsik hardvere inkább a kora kilencvenes évekbeli számológépes órákat idézi, mint a Skynetet; ma már egy okostelefonos ébresztőórához is több sornyi programkód kell, mint egy virtuális kisállathoz.
• Lett utódja? Persze, hogy lett. A képernyőn nevelhető kisállatok még mindig népszerűek. A Nintendo egy évtizeddel a tamagocsi debütálása után kiadta a Nintendo DS kézikonzolt; az erre kapható Nintendogsból 24 milliót adtak el.
• Lehet még kapni?  Lehet. A fröccsöntött, kínai piacos gagyi utánzatokat pár száz forintért megrendelhetjük az Ebayen; a Bandai-féle eredeti tamagocsik 13 ezer forint körül kaphatók.

VIRTUAL BOY – A VR ÁLLATORVOSI LOVA

A virtuális valóság ma tűzforró hívószó, pedig az Oculus Rift, a Samsung Gear VR és a HTC Vive inkább mondhatók egy régóta létező termékkategória felélesztésének, mint új terméknek.

Virtuális valósággal már az 1950-es évek előtt is kísérleteztek, de az első szárnypróbálgatások említésre sem méltók. A hetvenes évekig maximum az olyan világhírű kutatóintézetek foglalkoztak a témával, mint az MIT. Az első megfizethető termékek a kilencvenes években érkeztek, de még a legdrágább készülékek is megragadtak a fejre húzható monitor szintjén.

A játékipar legbátrabb újítója, a Nintendo 1995-re állt elő a saját fejlesztésével, a Virtual Boy-jal. Akkor úgy reklámozták, hogy ez a világ első hordozható konzolja, ami valódi háromdimenziós grafikát jelenít meg. Ez igaz is volt, de a koncepció borzalmasan működött a gyakorlatban. A sztereoszkopikus szemüveg kizárólag vörös-fekete árnyalatú grafikát tudott kirajzolni, és nem lehetett a fejre húzni, hanem borzalmas testtartásban kellett előtte görnyedni.

Ja, és így néztek ki rajta a játékok:

Képzeljék el: 1995-ben már kapható volt a Sega Saturn és a Sony Playstation, küszöbön állt az új Nintendo csúcskonzol, a Nintendo 64 megjelenése - és akkor a közönség elé vágták ezt a borzalmat. A riválisok háromdimenziós grafikája mérföldekkel színvonalasabb volt, a tévére köthető konzol koncepciója pedig sokkal barátságosabb, mint a szem- és agyfájdító virtuális szemüvegé. Nem csoda, hogy egy éven belül leállították a gyártását.

• Miért halt ki? Ez volt a Nintendo második legrosszabbul fogyó konzolja (az első a Nintendo 64-hez készült lemezes meghajtó, az N64DD volt), csupán 1,26 milliót adtak el belőle. Az okokat fentebb részleteztük, de a sajtója is rossz volt: több tanulmányt is közöltek, amikben a virtuális szemüveg egészségkárosító hatásait részletezték. A Nintendo maga sem tagadta, hogy vakvágányra futottak: az amerikai divízió akkori vezetője, Howard Lincoln is bukásnak nevezte a Virtual Boy-t.
• Lett utódja? De még mennyire. A virtuális szemüvegek új reneszánszukat élik; csak most már van hozzájuk korszerű hardver, ami biztosítja a Virtual Boy által ígért beleélés lehetőségét. A hordozható, sztereoszkopikus 3d-t használó játékkonzolt a Nintendo 2011-re ismét feltalálta – ez volt a Nintendo 3DS.
• Lehet még kapni? 150 ezer forintért bontatlan példányokat is kifoghatunk, a használtakat néhány tízezerért vehetjük meg. De inkább spóroljunk az Oculus Riftre. 

PAGER   –  ORVOSOK ÉS DROGDÍLEREK KEDVENCE

Közismertebb nevén személyhívó, de magyar nyelvterületen csak csipogóként emlegették mindazok, akik látták valamelyik kórházsorozatban. A személyhívó csak hívásértesítésre volt alkalmas, esetleg hangpostaüzenetek fogadására. Ha keresték az illetőt, a személyhívója csipogni kezdett; a keresett fél látta, hogy valakinek hiányzik, és visszahívta az első nyilvános telefonról. Vagy éppen meghallgatta a hangüzenetét, amit a csipogón továbbított kóddal lehetett elérni.

A pager elsősorban az Egyesült Államokban futott be nagy karriert. Hogy itthon csak mutatóba láthattunk ilyet, annak jó oka volt. Az USA-ban sokkal gyakoribbak voltak a nyilvános telefonok: nem jelentett gondot öt percen belül visszahívni valakit, ha láttuk, hogy keresett. Ahol nem volt kiépült vezetékestelefon-hálózat, ott nem lehetett hatékonyan használni.

A Motorola 2001-ben jelentette be, hogy felhagy a csipogók gyártásával, de egyes területeken ma is használják őket. Mivel alacsonyabb hullámhosszú rádiófrekvencián kommunikál, mint a mobiltelefonok, a csipogó biztonsággal használható kórházakban, ahol a mobilhasználat egyébként nem megoldható. Az önkéntes tűzoltók, a mentőcsapatok tagjai illetve futárszolgálatok szintén hasznát vehetik. Ja, és a drogdílerek is imádják a csipogót, mert nem lehet se bemérni, se lehallgatni.

• Miért halt ki? A mobiltelefonok terjedése a vezetékes telefonokat és a személyhívókat egyaránt kiszorította a piacról. Mivel ezek egymásra épültek, a csipogó létezése idővel okafogyottá vált. És a ma kapható legbutább telefonok fényévekkel haladják meg a legokosabb csipogókat.
• Lett utódja? Igen, az SMS. Meg az összes, gyors üzenetküldésre alkalmas kommunikációs platform. Globális személyhívó-szolgáltatást ma már csak az Iridium biztosít, de róluk majd a következő blokkban írunk bővebben.
• Lehet még kapni?  Pár ezer forintért utánunk vágják a működőképes darabokat.

MŰHOLDAS TELEFON – DRÁGA, DE ROSSZ

A vezetékes telefonok és az adótornyokra épülő mobilkommunikáció nagyjából az összes telefonáló igényeit lefedik, de egy telekommunikációs cég, az Iridium gondolt a prémium ügyfelekre is. Kitalálták hát, hogy kiépítenek egy műholdhálózatot, amit kizárólag műholdas telefonon folytatott kommunikációra használnának.

A célkitűzés világos: amíg műhold van, addig telefonkapcsolat is lesz, az előfizetési díjakból meg bőségesen fedezhető a műholdak pályára állításának költsége. Elvégre ha kiépül a rendszer, úgyis mindenki ilyet akar majd, nem?

Hát, nem.

Az Iridium kezdeményezését a Motorola is támogatta, a Wired 1993-ban lelkendező cikket írt róluk, de ez sem volt elég, hogy megelőzze a katasztrófát. Az Iridium 1999-ben jelentett csődöt, miután ötmilliárd dollárt költöttek a műholdak felbocsátására. Egy jól működő globális rendszerhez 66 műholdra lett volna szükség, de miután eltapsoltak másfél milliárd dollárt, még mindig csak tízezer előfizetőjük volt. Az Iridium akkor azt ígérte, hogy egy éven belül félmillióra növelik az előfizetők számát, de ez nem sikerült.

• Miért halt ki? A műholdas telefon 3000 dollárba került, és a busás előfizetési díjhoz ötdolláros percdíjak társultak. A bajt tovább tetézte, hogy a telefon használhatatlan volt zárt terekben, vagyis mozgó autókban, épületek belsejében, illetve túlzsúfolt városi környezetben. A fentiek egyenesen vezettek az Iridium csődjéhez. Az esetet akkoriban az Egyesült Államok történetének húsz legnagyobb üzleti bukása közt emlegették.
• Lett utódja? A műholdas kommunikáció és adattovábbítás egyre több ipari résztvevőt foglalkoztat. A SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk, a Google és a Facebook is műholdas-drónos adatátvitellel kísérletezik. Sokan hajlandók dollármilliárdokat költeni a projektre, de egyelőre sem a hatékonyság, sem az ár nem versenyképes a ma népszerű kommunikációs protokollokkal szemben.
• Lehet még kapni? Igen, de aki meghallja, hogy az Iridium csúcsmodellje, a 9575 Extreme most épp 336 ezer forintba kerül, jó eséllyel inkább a szívéhez kap, nem a pénztárcájához. 

APPLE NEWTON   –  A '90-ES ÉVEK IPADJE

Tulajdonképpen ide tartozik a PDA (personal digital assistant), mint termékkategória is, de ezt a nevet is az Apple dobta be a köztudatba a saját eszközük, a Newton kapcsán. Maga a platform egyébként nem az Apple találmánya. Az első PDA-kat a Psion gyártotta, bár az Organiser és a Psion Series 3 inkább emlékeztettek számológépekre és menedzserkalkulátorokra, mint hordozható számítógépekre.

Az 1993-ban bemutatott Apple Newton egy furcsa hibrid volt, félúton a primitív kéziszámítógépek és az érintésérzékeny Iphone között. A Newtont az Apple a számítógép újragondolásának szánta, csak ezt a gondolatkísérletet kevesen akarták követni - főleg, hogy még az Apple sem tudta. A Newton személyi digitális asszisztens volt, nem személyi számítógép, és a húzóerőként beharangozott funkció, a kézírás-felismerés sem működött rendesen. Ezen az operációs rendszer frissítése sem segített.

A Newtont a fejlesztők sem szerették. A programnyelv nehézségein túl a fejlesztők sokallták a Toolbox szoftvercsomag 1000 dolláros vételárát. A vásárlóknak nem sokkal kevesebbet, 699 dollárt kellett fizetniük a Newtonért, pedig ennyiből akkoriban nemcsak egy normális számítógépre, de játékkonzolra és menedzserkalkulátorra is futotta.

• Miért halt ki? A Newton öt évig volt a piacon; John Scully, az Apple akkori vezérigazgatója imádta a platformot, és mindent megtett, hogy megmentse. A cég a teljes termékciklus alatt nagyjából százmillió dollárt költött a Newtonra. Aztán Steve Jobs visszakerült a vezérigazgatói székbe, és az egyik első lépése a Newton-projekt kivégzése volt.
• Lett utódja?  Persze, hogy lett. Bár Jobs gyűlölte a Newtonhoz adott érintőceruzát, az érintőképernyőt nagyon is szerette – csak éppen úgy gondolta, hogy az emberi ujj jobban használható periféria. A Newton a mai tabletekben és okostelefonokban él tovább; igaz, a kézírás-felismerést azok sem erőltetik, és a szoftvercégek is inkább ujjlenyomat-leolvasással, illetve hang- és arcfelismeréssel próbálják leváltani az egeret, a billentyűzetet és a tapizást.
• Lehet még kapni?  Egy használt Newton néhány tízezer forintért beszerezhető, de ha nem vagyunk műgyűjtők, inkább csapjuk hozzá azt a pénzt a következő Iphone-hoz. 

MP3 LEJÁTSZÓ – IPOD ADTA, IPHONE ELVETTE

A Newtont Steve Jobs vette el, de mit adott helyette? Pocsék minőségű hordozható zenét, tetszetős csomagolásban.

Az mp3 lejátszó nem az Apple találmánya; a tömörített zenei formátumhoz tervezett digitális lejátszók a kilencvenes évek végén jelentek meg. Az 1998-ban piacra dobott Diamond Rio PMP 3000 lejátszó 200 dollárba került, összesen 32 megabájt belső memóriával. Ezen majdnem harmincpercnyi, 128 kbps-re tömörített mp3 fájlt tudott tárolni. Vagyis csak 50 százalékkal volt szarabb, mint egy 60 perces másolt kazetta, és ötször drágább, mint egy Sony Walkman.

Az első digitális walkmanek fő problémája a szűkös tárhely volt; ezen csavart egyet a merevlemezzel felszerelt Ipod megelenése. Az Ipodon a komplett lemezgyűjteményünket magunkkal vihettük, az eszköz formatervezése fantasztikus volt, a mögé rakott Itunes ökoszisztémája pedig temérdek pénzt biztosított az Apple-nek, mind a hardver-, mind a zeneeladásokból.

Az mp3 csaknem másfél évtizeden át egyet jelentett a digitális zene fogalmával. Boldog-boldogtalan mp3 lejátszókat gyártott. A tömörített zene az alacsony sávszélességű interneten is tudott terjedni, de a mai átviteli sebesség mellett már röhögve streamelhetünk tömörítetlen hanganyagot is.

• Miért halt ki? A tömörített zene kényszermegoldás volt az alacsony sávszélesség miatt, és a lemezkiadók is a kalózkodás melegágyaként tekintettek az mp3-ra. A legális, ugyanakkor kényelmes alternatívák ma már az okostelefonunkról is elérhetők, a hordozható zenehallgatáshoz fölösleges dedikált eszközt venni. Ha akarjuk, CD minőségben hallgathatjuk a kedvenceinket, és csak egy bolti CD árának felét kell kifizetnünk érte havonta.
• Lett utódja? Hogyne, több is. A streamerek az okostelefonokon élnek tovább. Az Apple zeneáruházát átkeresztelték Apple Musicra, és több konkurenst is kapott a Spotify, a Google Music, a Youtube és a Tidal képében. Neil Young teljes mellszélességgel támogatja a nagy felbontású digitális hangfájlokat. A zene meg örök.
• Lehet még kapni? Minden elektronikai áruházban. 

WATCHMAN –  HORDOZHATÓ, MINT A GÁZSÜTŐ

Egy elektronikai cég szükségszerűen kísérletezik olyan termékekkel, amik később totális kudarcnak bizonyulnak. A kutatás-fejlesztési részlegek feladata, hogy minden termékkategóriával kísérletezzenek, amire jut pénz, ész és gyártástechnológia. A Sonynak a nyolcvanas években igen jól ment, és a Walkman sikere arra ösztönözte őket, hogy hordozható lejátszókkal kísérletezzenek.

Például hordozható lemezjátszókkal, mint amilyen a PS–F5 volt.

Vagy hordozható tévékkel, amiből egy egész termékkategória lett: a Sony Watchman.

Az első Watchmant 1982-ben mutatták be Japánban; akkor 55 ezer jent kértek a hordozható tévéért. Az analóg tévéadást antennával lehetett befogni, a kis kijelzőn agyhalál volt végignézni a 2001: Űrodüsszeiát, de az ultra-hordozható tévéket egészen a 2000-es évekig gyártották.

• Miért halt ki? A hordozható tévék gyártásának az vetett véget, hogy megszűnt az analóg tévéadás: minden kábelen érkezett, a vételhez pedig digitális konvertert használtak. Ahogy a teltebb nők kedvelői mondják fitymálóan a modell alkatú lányokra: nem volt mit fogni rajtuk. A magas ár amúgy sem tette lehetővé a hordozható tévék tömeges elterjedését. Ami meg a hordozható lemezjátszókat illeti: ami annak idején elment kényszermegoldásnak, az ma már simán elmebetegség.

• Lett utódja? Az okostelefonon nézhető Netflix és Youtube simán kiváltja a zsebtévéket, aki meg jó minőségű, hordozható zenelejátszóra vágyik, már rég nem a Sonyt választja, hanem a Ponót, vagy az Astell & Kern egyik méregdrága lejátszóját. Vagy egy olcsóbb kínait.
• Lehet még kapni? A hordozható tévék alapmodelljeit öt-tízezer forintért kínálják, ami jutányos árnak tűnik, de adás akkor sem lesz rajtuk. A makulátlan állapotú PS–F5 hordozható lemezjátszó 150 ezer forintba kerül. Egyik hülyébb befektetés, mint a másik. 

NETBOOK   –  NEM VÉSZ EL, CSAK ÁTALAKUL

Az olcsó alkatrészekből összerakott, alapszintű feladatokra alkalmas számítógépek egy időben valósággal letarolták a piacot; a fejlődő országokban még mindig több netbookot vesznek, mint Macbook Airt. Érthető, elvégre alapszintű netezésre, szövegszerkesztésre és irodai munkákra ezek is alkalmasak.

A netbookot nem az Apple találta föl, bár a Newton fiaskója után ők is kacérkodtak a dologgal. Az Apple eMate 300-at az Apple 1997 és 1998 között gyártotta, de az iskoláknak tervezett kompakt számítógépért a vásárlók sokallták a 800 dolláros árat. A későbbi netbookok ritkán voltak drágábbak 300 dollárnál; ez a szélesebb rétegeknek is megfizethető volt.

• Miért halt ki? A netbookok viszonylag sokáig tartották magukat a piacon, de a tabletek és mobilok elterjedése, illetve a Chromebookok feltűnése a perifériára sodorta őket. Az Intel alapú windowsos és linuxos rendszereket felváltották az ARM processzorok és a Chrome/Android szoftverkörnyezet, a tablet-laptop hibridek zárt ökoszisztémája pedig sokkal jobb teljesítményt kínáltak, mint a netbookok.
• Lett utódja? Gyakorlatilag minden olcsó, hordozható számítógép ide tartozik, ami kifutó technológiát használ.
• Lehet még kapni? Minden aukciós oldalon és apróhirdetési rovatban találkozhatunk velük, futó termékként egyre kevésbé. 

GPS –  A TEST HALOTT, A LÉLEK ÉL

Akinek nincs esze, legyen GPS-e, mondogatta egy ismerősöm éveken át, és nem tudtam nem igazat adni neki. Az origami-kurzus nélkül összehajthatatlan autóstérképek után üdítő változatosság volt a digitális műholdas helymeghatározók feltűnése – legalábbis azoknak, akik hajlandók voltak kifizetni értük néhány tízezer forintot.

A GPS rendszert az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma fejlesztette; maga a koncepció 1973-ból származik. A rendszert egy 24 műholdból álló űrflotta alkotja: ezek 20 ezer kilométer magasságból, nagyjából egyméteres pontossággal meg tudják mondani, hogy Ön itt áll.

• Miért halt ki? Az okostelefonok elterjedése feleslegessé tette a célhardvereket. A dedikált készülékek üzemideje jóval hosszabb, mint a telefonoké, de aki egy szivargyújtós töltővel akar végigautózni Európán, és nem az Amazonas dzsungeléből akar hazatalálni egy bozótvágó késsel és egy portugál szótárral, azt valószínűleg ez hidegen hagyja.
• Lett utódja? A fejlesztők több, műholdfüggetlen megoldással is kísérleteztek a digitális helymeghatározás terén. A Google például a környékbeli wifi hotspotok helyzete alapján be tudja mérni a helyzetünket, így GPS nélkül is tájékozódhatunk - feltéve, hogy városi környezetben keresük egy utcát, és nem az Amazonas dzsungeléből akarunk hazatalálni egy portugál szótárral és egy bozótvágó késsel.
• Lehet még kapni? Persze, de aki nem az Amazonas dzsungeléből... szóval értik. 

KÉZIKONZOL – BÚCSÚ A GOMBOKTÓL

A listának ez a szereplője kakukktojás, de vélhetően nem hibázunk túl nagyot, ha már most feladjuk az utolsó kenetet. A Sony Playstation Vitája és a Nintendo 3DS-e még mindig kapható, dobozos és digitális játékok is megjelennek rájuk. De komoly elemzők úgy vélik, valószínűleg a mostani lesz az utolsó kézikonzol-generáció, és maguk a gyártók is ebbe az irányba tapogatóznak.

A Nintendo hamarosan bemutathatja az új konzolját, az NX-et. Erről szinte semmit sem tudunk, de rebesgetik, hogy az asztali és hordozható gépek sajátos hibridje lesz. Figyelembe véve, hogy a Nintendo a fennállása óta mindig a kézikonzolokon kereste a legtöbb pénzt, a meghátrálásuk egyben a termékkategória halálát is jelentheti. A Sony meg arra is képtelen, hogy AAA kategóriás címekkel lássa el a saját hordozható platformját; ugyan miért várnánk el ezt a külsős fejlesztőktől?

• Miért fog kihalni? Mert az okostelefonok és a tabletek korában indokolatlannak tűnik egy dedikált hardvert fenntartani videojátékokra. A célhardverre tervezett, gombokkal és érintőképernyővel működő játékok kezelhetőségével a legjobb telefonok sem versenyezhetnek, de ez manapság már nem szempont. De az igen, hogy senki nem szívesen cipel magával egy extra kütyüt, ha nem muszáj – főleg, ha semmivel sem kompatibilis hálózati töltőt használnak.
• Lesz utódja? Attól függ, a Nintendo tud-e még pénzt facsarni a hordozható Pokémonból.
• Lehet még kapni? Hálistennek igen. Becsüljük meg őket, amíg vannak.