Miért látja a szomszéd hamarabb a gólt?

Néhány hete, amikor a hokivébé ment, a szerkesztőségben ültem, tévén néztem a meccseket. És közben, a rettentő izgalmas helyzeteknél, néha csaltam egy kicsit. Vagyis elég gyakran.

A szerkesztőségünkben úgy vannak ugyanis elhelyezve az asztalok, hogy többen is rálátunk mások monitorjára is. Képszerkesztőnk, Zsolt, nem a nagy, közös tévén nézte a meccseket – ami nehezére is esett volna, mert háttal ül neki –, hanem a számítógépén. És nála minden másodpercekkel hamarabb történt: amikor mi még a körmünket rágtuk, nála már ment a gólöröm. 

És most a futball-Eb-n se változott semmi. Vagyis annyi, hogy Zsoltot, aki nálam is nagyobb hokirajongó (mondjuk májusban emiatt oda se kellett volna pillantanom, elég volt, hogy felugrált időnként) nem érdekli a foci, így most nem nézi a meccseket. A szomszéd teremben ülők viszont igen – és most ők dühöngenek, hogy amikor Stieber meglódul, Bale nekifut vagy Modric megemeli a lábát, mi miért őrjöngünk máris.

De bizonyára önök is voltak már így ezzel: a szomszédból hamarabb átjött az ordítás, mintsem a tévében ellőtték volna a labdát. És nem, nem azért, mert Zsoltnak, nekem vagy a szomszéd Béláéknak időnként jövőbelátó szemüvegük lenne.

Hanem hogy miért, azt a médiahatóság pénteken közleményben magyarázta el. Kezdjük a rövid válasszal, aztán majd kifejtem (vagyis kifejti az NMHH), mint Portik Tamás a tízmillió sorsát.

Szóval a lényeg a közlemény szerint:

Vagyis minket, akik szarabb tévén, nem HD-minőségben nézzük az eseményeket, kárpótol az élet (vagyis a technika) azzal, hogy időben előrébb járunk. Pontosabban nem maradunk le annyira a valóságról.

Az NMHH-szerint jelenségnek valójában kétféle oka is van:

• a jelfeldolgozási és
• a jelátviteli

késleltetés is okozhatja.

A késés az ön készülékében van

Az előbbi azt jelenti,hogy más és más időhossz alatt dolgozzák fel a jeleket a különféle digitális jelfeldolgozó egységek. Ilyen egységeket tartalmaznak a tévékészülékek, a set-top-boxok és a műsorterjesztő szolgáltatók rendszerei is. Ez a fajta késleltetés nagyon jellemző a digitális nagyképernyős, vagy ahogy én ismerem (és bizonyára ön is), a lapos képernyős tévékre, különösen, ha analóg jelből kell a képet előállítaniuk. Ez önmagában is lehet egy-két másodperc, ami „ugyanazon a jelforráson levő két különböző tévé között is érzékelhető” – írja az NMHH.

Másrészt eltérő időigénye van a műsorforrástól a vételi helyig tartó különféle átviteli utaknak is. A szolgáltatók különböző forrásból veszik a ma már csak digitális formában elérhető műsorjeleket; jöhet a jel többek között műholdról, földfelszínről, BIX internetes adatcserélő központból.

Márpedig ebben az esetben két pont között a legrövidebb út hiába mindig a kenőpénz, a gyakorlatban ezeket az utakat a különböző forrásokból érkező jelek más-más idő alatt juttatják e la célba. „A szolgáltatók ezeket minden esetben saját szolgáltatói csomagba rendezik, remultiplexálást végeznek. Többféle átviteli technológia és többféle fejállomási (elosztó) eszköz létezik, amelyek működési sebességei között a gyártási évtől is nagyban függő eltérések vannak” – írja az NMHH.

Emellett késleltetések léphetnek fel az átviteli közegben is. Vagyis más a sebessége a jelnek, ha koaxkábelen megy, mint ha üvegszálon vagy fizikai érpáron. Ráadásul ezeknek különböző minőségű változatai is léteznek.

És még nincs vége. Az sem mindegy, hogy a saját otthonunkban direkt módon vesszük a műsort, műholdról (DTH – direct-to-home) vagy a DVB-T (digitális földfelszíni) hálózatról. Ilyenkor csak az általunk használt eszköz tulajdonságaitól függ, hogy az milyen gyorsan képes képpé és hanggá alakítani a vett digitális jelet. Már az is késleltetést jelent, ha valamilyen okból a tévénket nem a set-top box HDMI kimenetével kapcsoljuk össze, hanem a készülékek SCART csatlakozóit használjuk. Utóbbi esetben ugyanis egy digitális– analóg átalakítás zajlik, ami szintén időbe telik, tehát késleltetést jelent.

No, és mint egy orgiába csapó szexuálisfelvilágosító-előadásnál, jöjjön itt is a végén a lényeg.

Mi a legrosszabb és mi a legjobb összeállítás a gyors meccsnézéshez?

Az NMHH szerint a legkedvezőtlenebb eset például, ha a kábeltévé-szolgáltató műholdról vételezi a jelet, és az előfizető set-top-box analóg kimenetre digitális nagyképernyős készüléket köt. Ha a késleltetéseket összeadjuk, a központi jelhez képest akár másodperceket is késhetünk a valósághoz képest. 

„A direkt vétel viszont biztosan nyújt minimális előnyt a gyorsaságot tekintve” – írja a tuti receptet a médiahatóság. A kábeltévés, különösen a még mindig létező analógműsorjel-továbbítást, illetve az IPTV rendszerű – az interneten vagy helyi hálózaton (LAN) keresztül működő – szolgáltatást igénybe vevők pedig mindenképpen hátrányból indulnak, a kapott kép minőségét illetően azonban előnyben lesznek a digitális vételt használó tévénézők.

Az internetes alapú élő meccsnézés sem garancia a gyors képtovábbításra, mivel az interneten a szabad kapacitások függvényében továbbítják a műsorhoz tartozó adatokat is – túlterhelés esetén pedig még inkább belassul a kapcsolat. Igaz, ez alól is van kivétel: az úgynevezett dedikált szolgáltatásoknál garantált a sávszélesség és a szolgáltatásminőség, illetve a szolgáltatóknak olyan kapacitással kell tervezniük, hogy a hálózati csúcsokat is képesek teljesíteni – olvasható a közleményben.