Konstantin
9 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Kódolva volt a Yahoo bukása

000 119384310
2017.01.18. 23:47
A Yahoo akkora óriásnak számított fénykorában, mint ma a Google vagy a Facebook, a valaha 140 milliárd dollárt érő vállalatot végül alig ötmilliárdért adták el a Verizonnak. Hogyan zuhant össze az információs óriás az információ korában? Milyen döntések vezettek hatalmának elveszítéséhez?

Nevet váltott a Yahoo, és Marissa Mayer is lemondott vezérigazgatói posztjáról – száguldott végig a techoldalakon egy hete, de a hírnek egyik fele sem volt igaz. A Yahoo ugyan tényleg nevet váltott, de csak azt a részét nevezték át Altabának, amelyiket nem vette meg a Verizon. Marissa Mayer is marad, legalábbis addig biztosan, amíg a felvásárlási folyamatnak nincs vége.

Pedig sokan örültek volna annak, ha távozik a Yahoo éléről; a Glassdoor adatai szerint elfogadottsága már csak 66 százalékos munkatársainak körében. Összehasonlításként, a Google, a Facebook és az Apple vezetőségének elfogadottsága ugyanezen oldalon kilencven százalék felett van.

Marissa Mayer nem volt mindig ilyen népszerűtlen, megváltóként várták a Yahoonál, amikor sikerült elcsábítani a Google-től. Ezt bizonyítja, hogy a leendő munkatársai egy olyan poszterrel várták anno, amelyre a fotója fölé a hope (remény) szót írták. Mayertől azt várták, hogy megoldja a vállalat gondjait, kiigazítja az előző vezetések hibáit, rossz döntéseit, és végre kihúzza a céget a csávából.

Nem így történt, ehelyett Marissa Mayer valószínűleg mint a Yahoo utolsó vezérigazgatója vonul be a történelembe. Pedig nem ő tehet az egészről, a Yahoo végjátéka már évekkel korábban elkezdődött. Az alapvető problémát az okozta, hogy a cég több mint húszéves története alatt egyszer sem rendelkezett világos célokkal. Több vezérigazgatót falt fel, vagyonokat költött mindenféle vállalkozásokra, de már nagyon hamar hátrányba került a hirdetési bevételek megszerzésében a Google-lel és a Facebookkal szemben.

Szép remények

A Yahoot 1994-ben alapította két stanfordi diák, Jerry Yang és David Filo. Ígéretes startupként kezdték, bár akkoriban még nem terjedt el a köztudatban ez a kifejezés úgy, mint manapság. A két fiú egy listát készített azokról az oldalakról, amelyeket érdekesnek tartottak, ez is volt az eredeti neve a vállalkozásnak, Jerry and David's Guide to the World Wide Web. Később nevezték el Yahoo!-nak, felkiáltójellel a végén.

Az internet hatalmas fejlődésnek indult a kilencvenes évek második felében, a Yahoo vele együtt növekedett. Az emberek izgalmas dolgokat akartak találni a neten, és a Yahoo segített ebben nekik: a legjobb oldalakat gyűjtötte össze egy helyre, ezért egyre többen ezzel az oldallal kezdték napjukat. Két évvel indulása utána a Yahoo már százezer weboldalra linkelt. Saját szolgáltatásait – mint az emait, a híreket és tőzsdei híreket – is azért kezdte el fejleszteni, hogy az embereknek ne kelljen elhagyniuk a Yahoot. A Yahoo lett A Portál.

1998-ra az internet legnagyobb oldala lett havi negyvenmillió látogatóval. Ez akkoriban sokkal többet jelentett, mint manapság, a netezők túlnyomó többsége megfordult a Yahoo oldalain, volt yahoos emailcímük, és naponta legalább egyszer meg is nyitották a kezdőlapot.

A dotkom lufi

Csúcspontján, pont a dotkomlufi kipukkanása előtt, 2000 januárjában a cég 140 milliárd dollárt ért. Aztán jött a majdnem minden webes vállalatot maga alá temető összeomlás a kétezres évek elején. A Yahoo 2002 szeptemberében már csak 11 milliárd dollárt ért, a lufi kipukkadásának egyik nagy vesztese volt. De ennek is megvolt az oka.

Kezdő vállalkozásoknak a legnagyobb kihívást a növekedés jelenti. Ma a legtöbb kisebb oldal olyan nagy cégeknél próbál forgalmat generálni, mint a Google, Facebook, Twitter. Akkoriban a Yahoohoz fordultak úgy, hogy bannereket vásároltak. A kétezres években ugyanis a bannerekben volt a pénz, a Yahoo is erre a pénzkereseti formára állt rá. A startupok dollármilliókat költöttek bannerekre,  ez volt a módja annak, hogy forgalmat irányítsanak a saját oldalaikra.

Ezért érintette ilyen erősen a Yahoot a lufi kipukkanása: már nem voltak bannervásárlók, elapadt a pénzforrásuk. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az új versenytársak. A Google szép lassan elfoglalta a Yahoo helyét, a cégek egyre inkább a Google-nél költötték el azt a pénzt, amitől a látogatottságuk növekedését várták.

Ahogy az internet exponenciálisan növekedett, egyszerűen átláthatatlanná vált a Yahoo linkajánlási rendszere. A felhasználók jobb módszereket akartak, hogy megtalálják a nekik tetsző tartalmat. A Google keresőalgoritmusával, gyorsaságával és egyszerű dizájnjával megadta ezt nekik. Ráadásul a Google azt is kitalálta, hogyan tudja elvonni a pénzt a Yahootól azzal az egyszerű trükkel, hogy a keresési találataik mellé adott el hirdetéseket. Sokkal hatékonyabb volt ez, hiszen míg a bannerek nagy tömeget értek el, a Google hirdetései célzottak voltak: pont azokhoz jutottak el, akiknek releváns is volt a hirdetés.

Ez nem egyik napról a másikra történt, és nem is tűntek el a bannerek. De a cégek már nem a Yahoot használták köztes oldalnak, hogy eljussanak a felhasználókhoz, így az elvesztette stratégiai pozícióját.

A Yahoo ekkor, vagyis 2002-ben még megpróbálta a lehetetlent: megpróbálta felvásárolni a Google-t hárommilliárd dollárért. A Google bölcsen visszautasítottak az ajánlatot. A Yahoo csak ezután, kissé megkésve kezdett saját keresőmotort fejleszteni, de már nem tudta behozni versenytársát, még csak meg sem közelítette a Google-t.

A Microsoft-sztori

Innentől kezdve a Yahoo kapkodott, őrült felvásárlásokba kezdett, tucatnyi ígéretesnek tűnő internetes cég bekebelezésével próbálták fenntartani magukat. Megvették a Flickr fotómegosztót, a Delicious linkmegosztót és az Upcoming naptármegosztót is, de nem tudtak mit kezdeni velük. Erre utalt a vállalat egyik prominens személye, az úgynevezett Peanut Butter (mogyoróvaj) levélben. A kollégáknak írt levelében Brad Garlinghouse alelnök még 2006-ban írta, hogy a cég őrült módjára mindent felvásárol, de ennek semmi értelme. Szétszórja erőforrásait ahelyett, hogy kevés, de kifizetődőt befektetéseket keresne. A mogyoróvaj-hasonlatot használta, hogy illusztrálja a Yahoo taktikáját: vékonyan beken nagyon sok kenyeret mogyoróvajjal, ahelyett, hogy egy nagyobb célra összpontosítana. A kritika a következő évek hanyatlását is előrevetítette.

Ráadásul az évek alatt nagyon sok lehetőséget is elszalasztottak, például 2000-ben négyéves licencszerződést kötöttek a Google-lel, ahelyett, hogy saját algoritmusukat fejlesztették volna. Az eBay online aukciós szájttal sem egyesültek, pedig 2006–2007 környékén ez is terítéken volt. Az is rosszul érintette a Yahoo megítélését, hogy 2004-ben együttműködött a kínai cenzorokkal, IP-címek alapján adatokat szolgáltatott ki a kínai hatóságoknak a rendszerrel kritikus kínai újságírókról. A kiadott információk letartóztatásokhoz vezettek, a Yahoot pedig elítélték az emberi jogi szervezetek és az amerikai kongresszus is.

A következő izgalmas fejezet már-már krimibe vagy inkább komédiába illő, a Microsoft ugyanis 2008-ban megpróbálta felvásárolni a céget. De nem a szokásos, tárgyalásos, ajánlattevős úton, hanem úgynevezett ellenséges felvásárlással. Így nevezik azt a folyamatot, amikor a kiszemelt vállalat vezetésének beleegyezése (néha tudta) nélkül próbálják megvenni a cég többségi tulajdonát, jelen esetben a részvényeket.

A Yahoo akkori vezérigazgatója, Jerry Yang azonban résen volt és meggyőzte a részvényeseket, hogy ne adják el a Microsoftnak tulajdonrészüket. A részvényesek azóta is bánhatják akkori döntésüket, de a Microsoft valószínűleg fellélegezve sóhajt fel, hogy nem sikerült akkor megvennie a Yahoot.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Microsoft 33 dollárt adott volna részvényenként, de a Yahoo 37 dollárt követelt (nagyjából 47 milliárdos lett volna az üzlet, ha megkötik). Az ezt követő fél évben a Yahoonak sikerült olyan helyzetbe navigálnia magát, hogy novemberre már csak 8,94 dollárt adtak a tőzsdén egy részvényért.

A Microsoft következő ajánlata már messze elmaradt a fél évvel azelőttitől, 20 milliárdot adtak volna, és már nem is kellett nekik az egész cég, csak a keresőmotor. Egy jó fél évre rá jelentették be a megállapodást: a Microsoft a következő tíz évben teljes hozzáférést kap a keresőmotorhoz, hogy a jövő projektjeihez használja – viszont a Microsoft egy fillért sem fizet a Yahoonak ezért. A bejelentés után tíz százalékot zuhant a Yahoo értéke.

Hosszú még az út a végéig

A következő néhány év a szenvedésről szólt, semmi nem sikerült a Yahoo tervei közül, jó néhány vezérigazgatót is elfogyasztottak ez idő alatt. Próbálkoztak egy teljes redizájnnal, ez lett volna a Metro, amelyet a felhasználók teljesen saját képükre szabhatták volna a kezdőlapot. Még nem yahoos szolgáltatásokat is lehetett integrálni, mint például a Netfilxet, Facebookot és más oldalakat. Ez sem jött be.

Talán ezért várták megváltóként a Google akkori alvezérét, Marissa Mayert. Teljesen át akarták alakítani a Yahoot, közösségi és médiaközponttá szerették volna változtatni a divatjamúlt céget. Ezért vásárolták meg 1,1 milliárd dollárért a Tumblrt és ezért vettek fel a médiából ismert nagy neveket, mint Katie Couric és David Pouge.

De mindent azonnal akartak. Lehet, hogy Marissa Mayer akart bizonyítani vagy a Yahooban volt ilyen a légkör, nem tudni, de szinte a megvásárlás napján százmilliós bevételi célt jelöltek meg a Tumblrnek. Annak a Tumblrnek, amely alig tudott pénzt keresni felhasználóiból. Az újonnan kinevezett sales-igazgató össze is veszett a Tumblr régi csapatával, munkatársak exodusát okozva. A Tumblr azóta sem érte el a kitűzött célt, a Yahoo le is írt veszteségként 482 millió dollárt.

Mayer kisebb startupok felvásárlásával is próbálkozott, vagyis folytatta elődei útját. A mobilos csapatot jól fel is duzzasztották, mert ezek a felvásárlások már a mobilos alkalmazásokat célozták. De a felvásárolt cégek alkalmazottai gyakran találták magukat más pozícióba, emiatt ők is gyorsan elhagyták a vállalatot. Egy idő után egyszerűen nem volt menő a Yahoonál dolgozni.

Az sem jött jól a cégnek, hogy tavaly szeptemberben kiderült, a Yahoot még két évvel korábban, 2014-ben meghekkelték. Félmilliárd felhasználó adatát lopták el, ezzel ez lett minden idők legnagyobb hekkelése. Az ügy kirobbanása után nagyon sok kritika érte a céget lassú reakciójuk miatt. Ráadásul a vállalat azt is beismerte, hogy néhány alkalmazottja már röviddel a támadás után tudta, baj van.

Mit hoz a jövő? 

Az egész hekkerügy már akkor robbant ki, amikor a Verizonnal már tárgyaltak a felvásárlásról, illetve egészen pontosan az online üzletág felvásárlásáról. A végső ár végül 4,8 milliárd dollár lett. A legújabb hírek szerint Marissa Mayer nem lesz többé igazgatósági tag, de egyelőre megmarad vezérigazgatói posztja és segíti az integrációt. A Yahoo szolgáltatásai működnek majd tovább, de integrálják ezeket a Verizon tulajdonában lévő AOL-szolgáltatásokkal. Legalábbis júliusban, amikor az üzletet megkötötték, még ez volt a terv. 

A Yahoo hivatalosan még nem tagja a Verizon-portfóliónak, de a jövő nem tartogat sok jót sem a cégnek, sem vezérigazgatójának. A Verizon ugye bekebelezi a Yahoo Mailt, Yahoo Sportsot, Yahoo Finance-t, Yahoo Newst és a hirdetési piacot – meglátjuk, hogy megtartják-e nevüket a jövőben. A maradékon pedig osztozhat egymással a kínai és japán tulajdonos. A nem verizonos rész megszűnik Yahoonak lenni, Altaba lesz az új neve. A Yahoo, ahogy ismertük, megszűnik. Csak a jövő a megmondhatója, hogy ez már a végjátéka az egykori nagy vállalatnak, vagy egy-egy része még képes lesz megújulni valamilyen más néven.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!