Magyarország egyik ikonikus márkája, az Ikarus buszgyár (teljes nevén Ikarus Karosszéria és Járműgyár Nemzeti Vállalat), a 19/1949-es számú minisztertanácsi határozattal 1949. január 28-án jött létre az Uhri Testvérek autókarosszéria-gyár, a Repülőgépgyár Rt és az Ikarus Gép- és Fémáru Rt államosított vállalatokból. Működésének tárgya: gépkocsikarosszériák, járművek, vas- és fémszerkezetek, járműalkatrészek és tartozékok előállítása és javítása.
Benéztünk a mátyásföldi gyárcsarnokba, ahol újjászületnek a beolvasztástól megmenekült legendás Ikarusok.
Az Ikarus az államszocializmus egyik sikertörténetének számított. Az idén 50 éves 200-as sorozat a világ legnagyobb darabszámban gyártott autóbusza, több, mint 200 000 darab készült e típusból Mátyásföldön és Székesfehérváron, de a világ számos pontján is összeszerelték ezt a rendkívül időtálló szerkezetet – a net tele van fotókkal ma is futó példányokról. A rendszerváltás után az NDK és a Szovjetúnió szétesésével az Ikarus helyzete is megnehezült, hanyatlása pedig jól ismert, szomorú, vagy inkább dühítő történet. (Mindenesetre a mostani hírek, amelyek szerint az Ikarus 1000 buszt exportál Iránba felvetik a kérdést, hogy pontosan mit, hiszen utoljára 2003-ban készült Ikarus busz.)
Ekkora gyártási mennyiség mellett természetes, hogy számos egyedi jármű is készült (erre a kuvaiti exportra szánt luxusbuszra nemrég csodálkoztunk rá). Az Ikarus fejlesztőgárdája is előrukkolt egyedi ötletekkel, de Magyarországon és a határokon túl is készültek érdekes, fura, előremutató, de leginkább célszerű szerkezetek. A Totalcar néhány éve közölt ezekből egy remek válogatást, de másutt is lehet olvasni ezekről az alkotásokról. Az alábbi, a rendszerváltás előtti időszakra fókuszáló válogatás a Közlekedési Múzeum és a Fortepan segítségével készült, és jónéhány idáig nem látott fotót tartalmaz.
Az Ikarus elképesztő prototípusokat készített, de aztán ezek valamiért eltűntek a süllyesztőben. Íme a legritkábban látott magyar buszok.
1952-1955. között az Ikarus több, mint 300 Ikarus 60-as buszt exportált Kínába. Ahogyan Magyarországon, úgy Kínában is megoldották a csuklósítást „okosba”: az első tengely mögött vágták le egy másik Ikarus 60-as orrát, ezt illesztették a második tengely mögött megvágott vontatójárműhöz. Érdekesség, hogy a kínaiak a pótkocsinál meghagyták a dupla kerekes C tengelyt. (Fotó:
N/A)
A vidéki autóbusz-közlekedést szervező Autóközlekedési Vállalatok az 1950-es években megtartották a korábbi MÁVAUT elnvezést. A MÁVAUT budapesti javítóbázisai (Béke tér, Szabolcs utca, Andor utca) nem csupán szervizeléssel, de átépítéssel is foglalkoztak. 1964-ben egy balesetet szenvedett „faros” Ikarus alapjaira városnéző buszt – MÁVAUT Citybus – készítettek. (Fotó:
8520, 8526 / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Archívum, Negatívtár)
MÁVAUT Citybus. Kár, hogy a fekete-fehér fotón nem látni a dinamikus vonalú festés színeit. A pazar MÁVAUT logó és felirat azért némileg kárpótol. (Fotó:
Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / FORTEPAN)
A jellegzetesen markáns megjelenésű Ikarus 306 típusból, amelyet Ikarus 31 „L” néven is szokás emlegetni 1958-ban 37 darabot, 1959-ben 9 darabot szállított az Ikarus az Egyiptomi Arab Köztársaság részére, az egyetlen Ikarus 305-ös autóbusz pedig itthon maradt. Bauer Sándor fényképe feltehetően ez utóbbi buszt örökítette meg, amellyel éppen büfé eszközöket, kávégépeket reklámoztak. Később normál busszá alakították át. (Fotó:
Bauer Sándor / FORTEPAN)
1959: mozgó fűszer-csemege bolttá alakított MÁVAUT buszvontatmány, még a csuklós buszok előtti időből. (Fotó:
FSZEK Budapest Gyűjtemény / FORTEPAN)
Ikarus 303 típusú autóbusz az 1959-es Budapesti Ipari Vásáron. A 303-as volt az ötvenes évek végén a luxusbusz, a prototípus egyik példánya bemutatkozott az 1960-as lipcsei vásáron is, ekkor kezdtek felfigyelni külföldön az Ikarus névre. Hiába volt sok tekintetben előremutató típus, mindössze kilenc példány készült belőle. (Fotó:
Erky-Nagy Tibor / FORTEPAN)
Városnéző busszá alakított Ikarus 620. Három, egymástól részleteiben eltérő példány épült belőle a hatvanas években, egyikük a gondos restaurálásnak köszönhetően még ma is fut, oldtimer rendezvényeken gyakran megfordul. (Fotó:
Magyar Rendőr / Braun Antal / FORTEPAN)
Amivel csak nyert mindenki: a letenyei Kossuth Mezőgazdasági Termelő-szövetkezet kollektívája két Ikarus 630-t „öltöztetett át”. Az átalakítás nem lett valami szerencsés, így később visszaépítették a járműveket eredeti formájukra. (Fotó:
N/A)
A Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozói 1967-ben egy leselejtezett, 1955-ben gyártott Ikarus 601 alapjaira építettek egy panorámaablakos autóbuszt. A jármű 1966 szeptemberében történt leállításáig 804 ezer km-t futott Miskolcon. Átépítését követően még 9 évig különjárati kocsiként 170 ezer km-t teljesített és 1976 februárjában 977 195 km-el, 21 évesen került selejtezésre. (Fotó:
Dióslaki Lajos / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Archívum, Történeti Fényképek Gyűjteménye)
A hatvanas évek elején hatalmas vita zajlott Magyarországon arról, hogy horizontálisan vagy vertikálisan növeljék-e a buszokban a férőhelyet, egyszerűbben: csuklós vagy emeletes buszokat gyártsanak? A végeredményt ismerjük, de azért van kakukktojás. A MÁVAUT 1968-ban két Ikarus 556 egymásra helyezésével alakította azt az egyedi emeletes buszt, ami 1976-ig Pécsen közlekedett, mi több, városképi jelentőséggel bírt. (Fotó:
N/A)
A szekszárdi 11. számú Autóközlekedési Vállalat dolgozói az 1960-as évek közepén készítette ezt a városnéző Ikarus 30 autóbuszt. Azonban, mint azt egy visszaemlékezésben leírták, nem volt elég látnivaló a környéken, ráadásul megrendelő se akadt a buszra. Ezért nyaranta ez a jármű átgurult Pécsre, és ott a Mecsek Tourist szolgálatában állott. (Fotó:
dr Lovász György)
Az Ikarus 1967-ben létrehozott egy olyan részleget, amelynek feladata a néhány példányos, egyedi megrendelői igények szerint kialakított, többnyire idegen alvázas autóbuszok gyártása volt. Az 1969-es tavasz BNV kiállításon jelent meg a 200-as család első "idegen" alvázra építette változata, amely a 659-es típusszámot kapta. A 11 méteres, farmotoros busz az osztrák Saurer-Steyr csoport főegységeinek felhasználásával készült. A típusból főleg osztrák buszüzemeltetők vásároltak, de 1970-1972 között 30 db ilyen busz hazai forgalomba is került. 1970-ben az osztrák Steyr-Daimler-Puch autógyár munkatársai stílszerűen egy Ikarus 659 autóbusszal érkeztek a Közlekedési Múzeumhoz. (Fotó:
16188, 16191 / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Archívum, Negatívtár)
1967-ben a MÁVAUT főműhelye, a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság javaslatára, a Budapesti Jármű KTSZ segítségével, a Leyland-motorral szerelt csuklós Ikarus 180 prototípusból "huszonkilenc személy utazási kényelmét minden szempontból" biztosító Hotelbuszt alakított ki. A "jármű első felében hat hálófülkét képeztek ki, tizenkét fekvőhellyel. A szivacsbetétes emeletes ágyak a nappali utazáshoz háttámlás ülőhelyekké alakíthatók. Az autóbusz hátsó részében minibár, személyzeti fülke és mosdó-zuhanyozó is található" – számolt be az Autó-Motor a kísérleti járműről, amely egy ideig Zalaegerszegre közlekedett. (Fotó:
8751, 8758 / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Archívum, Negatívtár)
Az 1971-es monacói hercegség kiállításán az Ikarus egy különleges prototípust mutatott be: a 250 Super Luxus vagyis SL tárgyalóbuszt, amely többek között a karosszéria verseny nagydíjával, Rainier monacoi herceg serlegével térhetett haza. Az elismerésnek köszönhetően a korabeli francia szaklapok az autóbuszok Rolls-Royce-aként emlegették a konyhával, mosdóval, légkondicionáló berendezéssel, 16 forgatható fotellel és a fejtámlákba épített hangszórókkal felszerelt Ikarust. Az elismeréseken felbuzdulva az Ikarus több SL kialakítású autóbuszt is gyártott, többek között a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) elnökének Erich Honeckernek is. A képen már egy hazai forgalomba került 250 SL látható a Közlekedési Múzeum előtt, 1980 nyarán. (Fotó:
31061, 31063 / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Archívum, Negatívtár)
Jobbkormányos, kísérleti Csepel-Ikarus 559 típusú autóbusz a szigetszentmiklósi Csepel Autógyár udvarán, 1977-ben. (Fotó:
Csepel Autó Gyártmány Múzeum/Békés György / FORTEPAN)
1982-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be az Ikarus 692 prototípust, amelyet a PALT (Passenger and Luggage Together azaz Utasok és Csomagok Együtt) rendszer szerint építettek. Az Autóipari Kutató és Fejlesztő Intézet (AUTOKUT) a Csepel Autógyárral és az Ikarussal közösen dolgozta ki a PALT rendszert. A 173 utas csomagját a busz aljában helyezték el. Bár papíron jól mutatott a koncepció, a valóság keresztülhúzta a számításokat. A képeken látható Ikarus 692.01 prototípus 17,72 tonna tömegű volt, emellett 2,86 méteres szélessége és 4,14 méteres magassága miatt csak külön engedéllyel közlekedhetett volna az utcán. Később készült még két Ikarus-PALT, de mivel az útlevél-ellenőrzés, vámolás és más repülőtéri rendszerek sem tudtak volna megbirkózni a szerkezettel, végül felhagytak a meddő próbálkozással. (Fotó:
Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Archívum, Negatívtár)
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!