Tűvel szúrtam magam, jó lett

Egészséges életre vágyik legjobban a magyar – ez jött ki nemrég egy kutatásból, és ebben nagy előrelépés lesz az egészségügy digitalizálása. A kisebb döccenésekkel elinduló e-recept és a hozzá kapcsolódó rendszerek azonban inkább kényelmi, hatékonyságnövelő szolgáltatások: kevesebb idő megy majd el adminisztrációval, nem kell annyit  pasziánszozni a váróban.

Az e-recept mögött (is) álló Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) kialakítására már 2015-ben óriási összeg jutott az állami büdzséből, 10 milliárd forint ment el az informatikai hátteret biztosító eszközökre. Ezen belül az uniós adófizetők pénzéből 300 millió forint jutott a Mobil Egészségnapló és Tájékoztató Alkalmazás (Menta) nevű app kifejlesztésére.

Elvileg a Menta fedné le a fogyasztói oldalt, naplózhatjuk benne a testünk változó paramétereit, például a vérnyomást, a hangulatunkat, a súlyunkat, a mozgást és a szedett gyógyszereket. Ezeket az adatokat pedig elvileg be tudjuk küldeni a háziorvosunknak, ezzel kapcsolódik a Menta az idén induló EESZT-hez. Most is megtaláljuk az appot a Google Play Áruház kínálatában,az Apple App Store viszont a gambiai és a japán bolt között pingpongozott velünk, és nem akarta felfedni, hogy egyáltalán létezik-e ilyen app iOS-re.

A Google boltjában az olvasható, hogy eddig több mint ezren töltötték le, tehát feltehetően nem érte el még a tízezres nagyságrendet. Eredetileg 3,5 millió magyar felhasználó elérése volt a cél. Ez ráadásul csak letöltés, nem az aktív felhasználók száma.

A projekt részben azon csúszhatott el, hogy már a megjelenésekor elavult volt. Minden adatot kézzel kell bevinni, kivéve azokat, amiket Fitbitből szinkronizálunk, ám ez sem túl sokféle. További gond, hogy a Fitbit mellett megjelent egy rakás másik adatforrás, újfajta okoseszközök, és ezek nem támogatottak. A Menta appot utoljára 2017. június 9-én frissítették, de úgy tűnik, nem a hasznosságán kívántak javítani.

Ennél sokkal többet nyújtanak ma a piaci alapon indult kezdeményezések. Az elmúlt bő két hónapban tíz ilyen eszközt próbáltam ki. Az egyik csoportba a kimondottan egészségügyi fókuszú eszközök tartoznak, amelyek valóban az otthoni diagnosztikában, a betegségek megelőzésében és kezelésében nyújtanak segítséget. A másik csoportba tartozó fitneszeszközök is támogatják a diagnosztikát, és az esetben az általános célközönségnek szóló, divatos és okos megoldásokra fókuszáltam. Szándékosan kerültem a fanatikus és/vagy profi sportolóknak szánt kütyüket. Akik ebbe a csoportba tartoznak, az átlagnál jobban ismerik a testüket, a mérési adatok jelentését, talán orvosi vagy edzői segítséget is kapnak.

A legtöbb ember nem a maratonra való felkészüléshez keres edzéstervet, ezért én is egy teljesen hétköznapi kiindulópontot kerestem a teszthez:

Oké, erre mindenki tudja a választ, ha nincs az embernek semmilyen hormonális problémája, akkor többet kell mozogni, és kevesebbet (vagy egészségesebben) kell enni, hogy a helyére kerüljön a mérleg mutatója. Ebben várhatunk segítséget a fitneszeszközöktől.

Az nagyon hamar egyértelművé vált, hogy minél több mérés automatikus, annál könnyebb a cél felé tartani. A folyamatosan csuklón hordott karóra akkor tud igazán hasznos lenni, ha nem csak a lépéseinket számolja, hanem a pulzusunkat is folyamatosan tudja mérni.

Ezen például az olcsóbb Alcatel Movetime rögtön elbukott, és ez az óra az edzést is nagyon primitív módon követi. Mindenáron köröket akar mérni, ami például a futógépen vagy a szobabiciklin nem értelmezhető. Fölösleges felárat fizetni a pulzusmérőért, ha egy órában ilyen amatőr módon valósítják meg a fitneszfunkciókat. Az értesítések megjelenítésére jó ez az óra, másra nem igazán. A Fitbit, az Apple Watch és a Samsung Gear órák ebben sokkal profibbak. Sokféle edzés- és mozgástípust ismernek, folyamatosan figyelik a pulzust, így elkerülhetők a mérés nélküli üres foltok az idővonalon. Ezek az órák igény szerint munka közben is szólnak, hogy ideje lenne elmozdulni az asztaltól, sétáljunk egyet.

Ez a két óra tehát nemcsak követi a tevékenységeinket, hanem bizonyos mértékig személyi edzői feladatokat is magukra vállalnak (nem keverendő ide a Gear Fit2 Pro, az nem tud ilyet). A Fitbit önállóan működik, a saját kijelzőjén mutatja be az elvégzendő gyakorlatot, míg a Gear Sport a hozzá csatlakozó telefonon vagy Samsung TV-n játssza le az útmutatót. Az úszás sem jelent nekik gondot, és a kartempóinkról olyan részleteket is megtudhatunk, amikről azt sem tudtuk, hogy léteznek.

Itt kerül egy kis homokszem a gépezetbe. Ezeket az értékeket el kéne magyarázni, nem áll mindenki mellett egy edző, hogy elmagyarázza például a SWOLF jelentőségét. Miért kell ezt külön kiguglizni? Mi számít jónak a nem versenyszerű sportban? Csak gyanítjuk, hogy miért tartják vissza ezeket az információkat: vagy felszínesek a gyártók, és nem tesztelik ilyen részletesen a funkciókat, vagy direkt korlátozzák a funkciókat, hogy legyen mit beletenni a 2018-as modellbe. 

Vérben és érben az igazság

Az egészségünkről a Nokia eszközei gyűjtik be a legtöbb adatot. A hőmérőnél és a vérnyomásmérőnél ez nyilvánvaló, de a Body Cardio mérleg is jóval többet tud a súlyunk mérésénél. Vizsgálja a pulzusunkat, a testünk összetételét (a zsír és a víz aránya), és megmondja a pulzushullám terjedését, amiből az aorta rugalmasságára lehet következtetni. 

Két magyar termék is felkerült a listára. A 77 Elektronika által gyártott Dcont Nemere vércukormérő a legelterjedtebb módszerrel dolgozik: egy picike lándzsával megszúrjuk magunkat, aztán az ujjbegyünkből kiserkenő csepp vért felitatjuk a mérőlappal. Minden tiszteletem a cukorbetegeké, akik ezt naponta ötször elvégzik a pontos inzulinadagolás érdekében, mert az a szúrás rohadtul tud ám fájni. Erre utal a cikk címe, ez az érték lett jó, 5 mmol/literrel. Ha hozzászoktunk a szúráshoz, akkor a mérés már gyerekjáték, pillanatok alatt lezajlik, nem vesz el túl sok időt az életünkből.

Érdemes néha vércukrot mérni, mert a gyártó 77 Elektronika szerint rengetegen nem tudnak arról, hogy diabéteszesek, vagy hogy mindjárt azok lesznek. Volt egy nagy kampányuk, amikor elvileg egészséges embereket mértek, és 6-7 százalékról kiderült, hogy nem jó a cukorszintje. Adjunk egy jó magyarázatot arra, hogy miért nem jó cukrosnak lenni?

A Sanatmetal műhelyéből érkező dizájnos kis zseb-EKG, a WIWE is egy végzetes bajt előzhet meg, a sportolás közben előforduló hirtelen szívhalált. Ezzel a bankkártya méretű eszközzel pulzust, véroxigénszintet, szívritmus-ingadozást (aritmia) és kamrai heterogenitást tudunk mérni, vagyis a szívizom állapotáról kapunk információkat. A hirtelen szívleállás sajnos csak akkor kerül bele a hírekbe, amikor élsportólóval történik ilyesmi, pedig ennél jóval gyakoribb. Mint orvosoktól megtudtuk, rengetegen az edzőteremben hajtják szét magukat annyira, hogy közben teljesen tönkreteszik a szívüket, és semmit sem tudnak róla. Szóval aki rendszeresen gyúr, annak oda kell figyelnie erre.

Mindkét eszköz bluetooth kapcsolaton küld adatokat a telefonra, a saját kis alkalmazásába. Magát a mérést teljesen jól elvégzik, az adatokat vissza tudjuk nézni a telefonon, mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Közös hiányosságuk a kezdetleges interfész, a körülményes használat, és hogy az adatok a levegőben lógnak, mint a száradni kitett nadrág a madzagon.

Érezhető az erős orvosi háttér, hogy az adatgyűjtés módját elsősorban a szakértői fogadó fél szemszögéből alakították ki, kevésbé a felhasználó szokásaihoz igazodva. A WIWE-ot még a Városmajori Szív- és Érgyógyász Klinikán is használják, és prof. Merkely Béla, az Európai Kardiológus Társaság alelnökének ajánlásával. Volt olyan páciens, aki az eszköz használata után ment el kardiológushoz, és ott valóban elcsíptek egy életveszélyes elváltozást. Ez is azt támasztja alá, hogy ezek az eszközök ideálisak azoknak, akiknél felmerülhet a betegség kockázata, és szeretnék látni, hogy mi a helyzet a testükben.

Már csak egy kis szoftveres finomhangolás kell ahhoz, hogy szélesebb körben, rendszeresen használt, egészséges életvitelt támogató eszközökké váljanak. A vércukor és a szív esetében egyaránt kulcsfontosságú információ, hogy mérés előtt ettünk, ittunk, mozogtunk-e. Ezeket az adatokat most mindenképpen kézzel kell bevinni, pedig a mozgási adatok kinyerhetők lennének az okosórákból, és az étkezések kalóriatartalmát, a kávé- és vízfogyasztást is profi appokkal tudjuk nyomon követni.

Vannak mindenféle adatot begyűjtő appok, például az Apple Egészség és a Google Fitnesz, de ezek csak követik az eseményeket. Jó oka van annak, hogy az emberek személyi edző segítségét veszik igénybe: óriási szükség van a szakértői támogatásra, buzdításra. Erre pedig egy jól megtervezett app is képes. Kezelőfelületben, szolgáltatásban és az ember pátyolgatásában a Nokia tette oda magát a legjobban. A Health Mate app be tudja húzni a telefonról az  idegen eszközökkel mért lépéseket (például a Samsung Gear órákkal mért adatokat), és a méréseit megosztja más alkalmazásokkal, például az említett Google Fit és Apple Health platformmal.

Az egy dolog, hogy a mért adatokat szépen, érthetően jeleníti meg. Jóval nagyobb segítség, hogy többhetes programokon vehetünk részt, és ezekkel az app felkészíti az embert a rendszeres, tudatos mérésre. A nemrég elérhetővé tett Better Body program például nyolc (!) héten át tart, ebből két hétig csak azt próbálja elérni a Health Mate, hogy mindennap mérjünk. Utána egy hét éhségkontroll következik, aztán rávezeti az embert a rendszeres testmozgásra, az egészséges reggelizésre, és a végén még az egészséges alvást is segít megvalósítani. Már az első hét alapján érzem, hogy egy ilyen előre lefektetett ütemterv hatékony tud lenni.

Az egészséggel kapcsolatos adatok hatékony begyűjtésére egy haviciklus- és terhességkövető appban is találtam jó példát. A Flo nevű applikáció egészen komplex adatbázist épít, részletesen kikérdezi az embert a hogylétéről, az aznapi tevékenységeiről, tüneteiről és más témába vágó paraméterekről.

Mindezt egy könnyen kezelhető, szép kezelőfelületen teszi meg. Az egyszerűség kulcs az, hogy rájöttek, az adatgyűjtést mindig az adott naphoz kell kötni, előre felkínálva a témával kapcsolatos válaszlehetőségeket. Így pillanatok alatt végig lehet lépkedni a kérdéseken, nem kell oda-vissza lépkedni menükben, és minden kérdés jól látható helyen van. 

Ennek a részletes adatgyűjtésnek konkrét célja és eredménye is van: a felhasználó oktatása, hogy az észlelt trendek alapján hasznos információkat kapjon a terhességéről, a szexuális életéről. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy az oktatás mennyire fontos lenne az összes fitnesz- és egészségügyi alkalmazásnál. A felhasználók nagyon kis része úszóedző, szívgyógyász, urológus vagy obezitológus, hogy jó következtetéseket tudjon levonni a mért adatokból. Nyilván van olyan tünet, amivel tényleg szakorvoshoz kell fordulni, de épp az lenne a digitalizáció lényege, hogy a jelentéktelen dolgokkal ne kelljen időpontot kérni. Eközben pedig automatizált, az egyedi adatok alapján személyre szabott eszközökkel tartsunk jó úton mindenkit, aki egyébként egészséges, és szeretne is az maradni.

Értékesebb élet

Sok száz fitneszkütyü kapható, és bár nincs erőforrásunk mindet kipróbálni, néhány általános tanácsot így is tudunk adni. A neten fellelhető tesztekből érdemes kibogarászni, hogy egy adott eszköz mivel kapcsolható össze, miként tudjuk kezelni az adatokat. Érdemes akár előre letölteni az eszközhöz készített appot, hátha abból is kiderül, van-e benne bármilyen életviteli támogatás, vagy csak egy semmitmondó számot kapunk a lépéseinkről, testsúlyunkról. Ha nagyon buta az app, akkor hosszú távon érdektelenné válik, egyre ritkábban fogjuk használni, és akkor hiába olcsó, ha végül 100 százalékban pénzkidobás lesz minden ráköltött forint.

Egyelőre drágák ezek az eszközök, mert épp csak elkezdődött az egészségügy globális átalakulása, amelyben egyre nagyobb hangsúlyt kap a megelőzés. Azért már felbukkant pár kezdeményezés, amely az árak csökkentését vetíti előre. Idehaza még csak egy startup-inkubátorban merült fel olyan ötlet, hogy a diabéteszesek a rendszeres mérésekért cserébe jobb életbiztosítási tarifát kapjanak. Németországban az állami biztosító a rendszeres testmozgást konkrét eurókra váltja be. Mindennap megtett tízezer lépéssel egy hónapban 15 eurót kaphatnak a program résztvevői, vagyis évente akár 180 euró is összejöhet, amit egészséggel kapcsolatos dolgokra lehet elkölteni. Ebből simán kijön egy fitneszóra vagy más ilyen termék ára, amire még több pontgyűjtő szolgáltatást lehet majd építeni. (Összehasonlításként: a Menta 2015-ös indulásakor a pár kattintással elintézhető regisztációval és néhány kérdés megválaszolásával lehetett iPhone 6-ot nyerni, aminek kereken NULLA közegészségügyi hatása lehetett.)

Önámítást lenne azt gondolni, hogy az élsportolóink milliós fizetése, a celebként való tündöklésük mindenki szemében vonzóvá teszi a kocogást vagy az úszást, ahogy az országszerte felépített stadionok is ellentétes célt szolgálnak: a látogatók 99,99 százaléka inni, enni és szórakozni megy oda, miközben egy maroknyi ember küzd a pályán. Ebből a szempontból a Menta célkitűzése lenne jó, hogy több millió honfitársunk mozdítsa el az ülepét az irodai székről, csak ahhoz ezt az egészet komolyan kéne venni, az egészet appot az alapjaitól újra kéne írni, hogy tényleg hasznos legyen, és ne csak az EU-nak kiküldött elszámolási jelentés szerint legyen elvégezve a fejlesztési munka.