Akkorát okosaludtam, alig akartam felébredni utána

Az alvás egészen alapvető szükségletünk az életben maradáshoz, nagyjából az evés-ivás szintjén - éppen ezért meglepő, hogy míg azoknál csilliárdos iparágak épültek arra, hogy minél többet fogyasszunk, alvásból egyszerűen nem adunk magunknak eleget. A fejlett országokban az emberek 40%-a legalább közepes, de inkább súlyos alváshiány mellett tengeti az életét, ami a melegágya a szívbetegségeknek, elhízásnak, cukorbetegségnek; nagyjából az összes tipikus civilizációs nyavalyának. De ez csak a felszín: szakértők szerint az alvás első négy órája elsősorban a testünk pihentetéséről és feltöltéséről szól, míg a második négy órában az agyunké a főszerep. Ha rendszeresen nem alszunk eleget, az agyunk kap kevesebb törődést és pihenést, aminek a másnapi döntéseink és viselkedésünk látja kárát. Vagyis úgy általában az, ahogy az életünket irányítjuk. Több és jobb alvás egyenlő jobb élet, mondják a terület szakértői. Persze könnyű azt mondani.

Mindenesetre éppen ideje volt, hogy a hitech ipar a nagy fitneszőrületben észrevegye, hogy az egészség alapja az, hogy eleget és elég jól aludjunk, és nekiálljon futószalagon szállítani ehhez a különféle kütyüket és szolgáltatásokat. Az idei CES-en egy fél kiállítócsarnokot töltöttek meg az okoságyak, párnák, matracok, alvásanalizáló, -javító, elalvást segítő cuccok, intelligens ébresztőórák és hasonlók.

Lehunyja kék szemét az ég

Az alvással az gond, hogy a tudomány ugyan nagyjából tudja, hogyan működik, ismerjük a fázisait, a mélyalvást, a REM-alvást, tudjuk, milyen agyhullámok kapcsolódnak hozzájuk, de nem ismerjük pontosan a működési mechanizmusait, és egy csomó dolgot még nem térképeztünk fel róla. Valójában még arra sincs igazán széles körben elfogadott válasz, hogy miért is alszunk. És miért pont annyit. És miért pont úgy. És hogy a dolog még egy fokkal bonyolultabb legyen, az alvás mindenkinél másképp működik, egyéni igényeink vannak, és mindenkinél mások hozzá az optimális körülmények.

Éppen ezért nem meglepő, hogy a hitech alvással foglalkozó cégek első körben a minél szélesebb körű adatgyűjtésben utaznak. A fitneszkarkötők mérései alapnak jók, de egy frankó okoságy azért sokkal többet tud a pulzus és a mozgás figyelésénél. A szenzorok a lélegzés ritmusát, a hőmérsékletet, a páratartalmat is figyelik, és utóbbi kettőt, ha megfelelően felturbózott okosotthonunk van, változtatni is képesek. A rendszer tehát megfigyeli az alvási szokásainkat, kitanulja, mikor alszunk jól, aztán igyekszik olyan körülményeket biztosítani, amik a lehető legjobban kiszolgálják azt. Ilyesmin dolgozik például a SleepIQ, de már láttunk olcsó kínai okoságyakat és -matracokat is, ami jó jel, mert ebben a sportban rémisztően magasról indulnak az árak.

A jelek szerint külön biznisz magának az alvási adatoknak a gyűjtése és elemzése, azzal pedig a személyre szabott okosalvásnak megágyazni. Nem kis felhördülést keltett a CES konferenciaprogramjának Sleep Tech előadássorozatán, amikor kiderült, hogy az első számú ilyen alvásadat-bróker, a Sleepscore prezentációját a népszerű amerikai tévés doki , Dr. Mehmet Oz tartja. Róla tudni kell, hogy gyakran szalad bele áltudományos hülyeségek népszerűsítésébe, így a hitech alvásra is rögtön ráhúzhatja a hozzá tapadó hitelességi problémákat.

Lehunyja sok szemét a ház

Az alvás leginkább neuralgikus pontja az ébredés: ha jókor (könnyű alvási fázisból) ver fel a vekker, könnyen és energikusan ébredünk, de ha a mélyalvásba trafál bele, kómásan kóválygunk a második kávéig. Az alvási fázisokat már aránylag jól tudjuk mérni, még csak nem is kell az agyhullámokat figyelni, az alvó mozgásából, forgolódásából, vagy annak hiányából egész jól lehet tippelni, de ha még pulzust is mérünk hozzá, akkor pláne. Az erre épülő, szelíd ébresztés nem annyira új dolog már, a horkolásgátló okospárna viszont az (és mennyi párkapcsolati drámát oldhat meg egy csapásra!).

A Zeeq nevű startupnál próbáltuk ki, azt tudja, hogy ha a mikrofonja horkolást érzékel, pici vibrációt indít be a párnában, nagyjából mint a lehalkított telefon, éppen annyit, hogy az ember ne ébredjen fel rá, de reflexből megmozdítsa a fejét, és azzal abbahagyja a horkolást. Ugyanilyen módszerrel ébreszteni is tud reggel, vagy ha az okosotthon jelez neki, hogy ébren van szükség a főnökre, mert ég a ház. És ezúton küldjük az Index clickbait-különdíját a cégnek, amiért képesek voltak egy hatalmas Be Better in Bed (Legyél jobb az ágyban) szlogennel reklámozni a standjukat.

A Nightingale nevű kütyü is sok idegeskedéstől kímélhet meg: a zajszűrő fejhallgatókhoz hasonló technológiával egyfajta “személyes csendbuborékot” húz az ágy köré, legalábbis az ígéretek szerint, mert kipróbálni sajnos nem lehetett. Mindenesetre az idegesítő, és az alvást zavaró háttérzajokat állítólag elég hatékonyan lehalkítja, legyen szó a ház előtt húzódó út forgalmáról, vagy az ablak alatt elterülő bulinegyed zajáról, esetleg a késő éjjel a tévét ordíttató szomszédról.

Dunna alatt alszik a rét

A következő lépés magának az alvásnak a manipulálása: ha már több időt nem szánunk az alvásra, próbáljuk meg az alvás minőségét javítani. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy igyekezzünk a mély alvás fázisát minél jobban elnyújtani, ami persze a gyakorlatban nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. A Philips SmartSleep nevű megoldása például egy fejpánt, ami elektródákkal figyeli az agyhullámainkat, és ha észreveszi, hogy belecsúsztunk a mélyalvásba, egy pici hangszórón nagyon halkan fehér zajt játszik a fülünkbe, amivel benn tart ebben az alvási fázisban. A kütyü már túl van a klinikai vizsgálatokon, és az alvászavarral küzdő páciensek 70 százalékánál sikerrel javította az alvásminőséget, azzal pedig a napközbeni közérzetet is. Tavasszal jelenik meg, egyelőre csak az amerikai piacon.

Végül a NuCalm nevű cégnél tapasztalhattam meg első kézből, milyen is az igazi okosalvás. Kaptam egy szemfedőt és egy fülhallgatót, abból pedig olyan zajokat, mintha Jean Michel Jarre éppen a szintetizátorát hangolná, de a macska folyton átszalad a billentyűkön és újra kell kezdeni. Mindezt kiegészítette egy fura kence, amit a nyakamra kellett kenni (állítólag olyan anyag van benne, amire a test az adrenalintermelés visszafogásával), plusz elektródákat a fülem mögé, egy kis dobozhoz kötve, amiből - megint csak állítólag - stresszoldó és stimuláló elektromos jeleket kapott az agyam. Akár ez működött, akár a placebohatás, egy kényelmes fotelben elterülve és nyakig betakarózva két percen belül úgy bepunnyadtam, mintha nem reggel fél tíz lett volna, közvetlenül fél vödörnyi kávé után. Az időérzékem teljesen elveszett, félálomban csúszkáltam ébrenlét és álom között (a Fitbitem utólag azt jelezte, kicsit a normál alvási szint felett volt a pulzusom). Húsz perc után ébresztettek fel, és ez a NuCalm szerint két óra alvással egyenértékű pihenést adott.

El tudnék viselni egy ilyet az irodában is, fel sem akarnék akarnék kelni belőle az ebéd utáni okosszundi után.