Sámuel, Hajna
21 °C
32 °C

Jelentés a Facebook-purgatóriumból

fbclke
2018.04.07. 10:57
A purgatórium a katolikus tanítás szerint az a hely, ahol a nem pokolra való, de azért nem is hótiszta lelkek elszenvedik a tisztítótüzet és azzal megszabadulnak a bűneiktől (elnézést ha nem voltam teológiailag 100 százalékig egzakt). Valami hasonló helyzetben érezhetik most magukat a közösségi média nagyjai: botrányt botrányra halmoznak, rémisztő dolgok derülnek ki a múltjukból, de eltökéltnek tűnnek, hogy ezt most mind levetkőzzék, és olyan problémákkal nézzenek szembe, amiket eddig a szőnyeg alá söpörtek.

A Facebook be akar avatkozni a magyar választásba! – háborodik fel és kiált cenzúrát folyamatosan fel a kormány, és kézivezérelt propagandamédiája pár hete, mióta a besűrűsödött kampányban a közösségi oldal szűrőin fenn-fennakad pár anyaguk. Ez éppen párhuzamosan történik azzal, hogy a teljes világsajtó attól hangos, hogy végre elindult a közösségi média öntisztulási folyamata, kitakarítják a szemetet, a gyűlöletpropagandát, összeesküvés-elméleteket, álhíreket.

A szent magyar anyaföld ellenségeinek hosszú sorába beállított Facebook mellett a YouTube és a Twitter is kapával-kaszával esett neki az ilyen típusú tartalmaknak, ami így egyszerre nem lehet véletlen. Nem is az: a hirdetőknek lett elegük, és lengették be, hogy kivonulnak azokról a platformokról, ahol a reklámjaik vállalhatatlan környezetben jelennek meg. És mivel a nagy hirdetők mindenhol ugyanazok, a reakció is egyszerre jött.

De mi is történt valójában?

Viszlát, kis színesek!

Mark Zuckerberg még januárban jelentette be, hogy gyökeresen alakítják át a facebookos hírfolyamokat, hogy a cuki kiscicás videók és mémek helyett minőségi tartalmak, valódi hírek, és főleg a barátaink posztjai jelenjenek meg. Bár az ilyen változtatások mindig fokozatosan élesednek a felhasználóknál, azért ma már lehet látni a hatását. Ez itt az angol nyelvű sajtó cikkeit összesítő legfrissebb, februári adatok alapján készült lájk-toplista:

Screen-Shot-2018-03-07-at-1.11.09-PM-1024x575.png

Az már első ránézésre feltűnő, hogy a top10-ben csupa valódi, komolyan vehető újság van (jó, a brit bulvárkirály Daily Mailtől eltekintve), és nyoma sincs a direkt virális tartalmakban utazó oldalaknak. Ezen a listán korábban bérelt helye volt a dobogón a Buzzfeednek (most a 18. helyen szerénykedik), tavaly pedig hónapokig stabilan vezette a Bored Panda (a friss listán a 21., négy hónap alatt havi 30 millió lájkról 8 millióra zuhant vissza). 2017 egyik virális sztárja, a Little Things egyenesen bezárni volt kénytelen, miután a facebookos algoritmus-tekerés nyomán 75 százalékkal esett vissza a forgalmuk. 12 millió Facebook-követővel és havi közel 300 millió videómegtekintéssel ugrottak a szakadékba egyik napról a másikra.

A másik, kevésbé feltűnő, de talán még fontosabb dolog, hogy az egész sajtó számai visszaestek. Most havi 14,6 millió lájkkal lehetett bejutni a top10-be, és 6,6 millióval a top25-be, míg tavaly ilyenkor ehhez 19,8, illetve 12,6 millió kellett. A top25 tavaly március óta összesen havi 130 millió lájkot veszített, ami nagyjából 30 százalékos átlagos zuhanást jelent. Mindez a Facebook magyar nyelvű sarkában még nem igazán érezhető, hogy ennek az oka az algoritmus későbbi élesedése, vagy az év elejének sztártémái (a téli olimpia sikerei, a választási kampány botrányai), az egyelőre nem egyértelmű, de késő tavaszra valószínűleg kitisztul a kép.

De ezek igazából csak a lágy, lírai részletek, a színfalak mögött a közösségi média ennél sokkal jobban bekeményített.

Here comes the banhammer

Csak néhány példa az elmúlt pár hétből, hogy mennyire komolyan veszik a techcégek a közösségi média kipurgálását:

  • Az egyik legdurvább amerikai összesküvés-elméletekben utazó oldal, az Infowars YouTube-csatornája két hivatalos figyelmeztetésnél tart, a harmadiknál repül az oldalról (a videói 1,2 milliárd megtekintésnél járnak). Egy sor hasonló profilú oldal már túl van ezen.
  • Az egészségügyi álhírek, összeesküvések és kamu-csodaszerek egyik legdurvább fellegvárát, a Natural Newst kidobták a YouTube-ról.
  • A Facebook törölte a brit szélsőjobboldali Britain First mozgalom oldalát, aminek egyébként több követője volt, mint bármelyik brit politikai pártnak. Kitakarítottak továbbá  több száz, orosz hátterű trollprofilt és -oldalt.
  • A Twitter egy csomó fiókot felfüggesztett gyűlöletbeszédért, köztük magyar vonatkozásként az egykori újságíróból lett hardcore propagandista Lovas Istvánét. (Azóta egyébként ez a Twitter-fiók már újra él, nem mintha a maga kb. 100 követőjével bármennyi jelentősége is lenne.)

Nem tűnnek olyan eget-földet rengető eseteknek, ugye? Persze, de nem is a konkrét áldozatok fontossága vagy befolyása a lényeg egyelőre, hanem maga az akció ténye. A közösségi médiának ugyanis eddig az volt az alapelve, hogy ők nem hivatottak eldönteni semmilyen tartalomról, hogy az igaz-e vagy sem, vagy sért-e bármilyen törvényt – majd ha egy erre jogosult állami szerv azt mondja, akkor esetleg megfontolják, hogy leszedjenek pár posztot, de addig maradnak a szépen hangzó, de rendkívül rugalmas, és a gyakorlatban alig-alig betartatott saját szabályzatoknál. Ebben nyilván jó adag álszentség is van, nem csak a szólásszabadság melletti harcos kiállás, elvégre

a kattintásnak nincsen szaga, és a gyűlölködés, az álhírek, a propaganda pont ugyanúgy hozza a reklámbevételt, mint bármi más.

Ez a hozzáállás fordult meg, mióta kiderült, hogy a Facebook/YouTube/Twitter a világpolitikát befolyásolni képes csatatérré vált, ahol csatáznak is rendesen a nagypályás szereplők, akik - ahogy a Cambridge Analytica megabotránya óta tudjuk – egyáltalán nem válogatnak az eszközökben.

Csak hát, ha a techcégek (sőt, rajtuk keresztül valójában a hirdetők) kezébe adjuk annak eldöntését, hogy mi helyes és mi helytelen, az elég csúszós lejtő. Mi van például akkor, ha olyasvalaki kezd el vállalhatatlan tartalmakat terjeszteni, akinek túl nagy a hatalma, és ha megregulázzák, vissza tud ütni? Ez abszolút nem elméleti felvetés: a Twitterről dobtak már ki embereket olyan posztokért, amiket Donald Trump egyébként vígan retweetel (a már említett Britain First például azzal lett a Anglián kívül is közismert, amikor Trump megosztotta néhány videójukat).

A Twitter be is vállalta az orwelli klasszikust, miszerint minden állat egyenlő, de vannak köztük még egyenlőbbek. Ezt úgy írták körül, hogy a világ vezetőinek véleménye akkor is közérdeklődésre tart számot, ha egyébként a tartalmuk vitatható. Tehát például fontosabb megtudnia a világnak, hogy az amerikai elnök rasszista, mint hogy ne legyenek rasszista posztok a Twitteren. Elképzelhető hasonló logika Lázár János Facebookról eltűnt, aztán újra megjelent híres bécsi rettegős videójával kapcsolatban is: ha ezt a videót egy véletlenszerű bárki tölti fel, és jelentik gyűlöletbeszéd miatt, az más elbírálás alá esik, mint ha a magyar kormány egy tagja teszi ugyanezt. Igaz, a képet árnyalja, hogy Orbán Viktor oldaláról viszont a kampányhajrában több tartalmat is törölt a Facebook, ezeket rasszizmus miatt jelentették neki.

Miközben persze van ennek egy olyan, egyáltalán nem valószínűtlen olvasata is, hogy “A fene se akar ujjat húzni az elnökkel, csak azért, mert hülyeségeket ír a felületünkre, és ezzel még egy csomó plusz látogatót is hoz.”

És ennél nyilván még egy fokkal érzékenyebb a hirdetések kérdése: purgatórium ide, kitiltási hullám oda, ha fizetett tartalomról van szó, a Facebooktól YouTube-ig minden tele van a kormánymédia 100%-ig egyértelmű, gyűlöletkeltő hirdetéseivel. Vagy ott vannak - kétmillió gyerekbarát tartalomnak álcázott videó törlése után még mindig – a YouTube Kids felületén megjelenő összeesküvés-videók chemtrailről, emberáldozó szabadkőműves rituálékról, és a piramisokat építő földönkívüli lényekről, szóval nehéz ezektől az izéktől megszabadulni.

Nemzeti Közösségimédia-Szabályozási Hivatal, Facebook Főosztály, Kommentfelügyelőség, Trollkodási Alcsoport, jegyeket-bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni

Zuckerberg a Cambridge Analytica-botrány utáni első nyilatkozatában a sűrű bocsánatkérés után azt mondta, valójában nem lenne nagyon ellenére a Facebook valamilyen szintű szabályozása. Sőt, addig ment, hogy

Nem is az az igazi kérdés, hogy kell-e szabályozás, hanem az, hogy milyen lenne a helyes szabályozás

Aztán rögtön hozzá is tette, hogy szerinte az online hirdetési piac átláthatósága lenne a legfontosabb, és a cél az, hogy nagyjából annyira legyen szabályozott az egész, mint a tévés vagy a nyomtatott sajtóban megjelenő hirdetések. Sőt, később azzal emelte a tétet, hogy a Facebook magától vezetett be szigorításokat a politikai hirdetésekkel, illetve azok feladóival kapcsolatban. Amiket - egyelőre legalábbis úgy tűnik - azért nem lesz olyan nagyon nehéz kijátszani strómanokon keresztül.

Bár ennyire egyszerű lenne a helyzet.

Az online média ugyanis éppen azzal nőtt a hagyományos média fölé, hogy nem ismeri az országhatárokat. Ez óriásira fújja minden tartalom potenciális közönségét, de közben értelmezhetetlenné válnak az egyes országok különféle szabályozásai. Ha mondjuk valaki az amerikai törvények alapján játszik, ahol a szólásszabadság olyan erős, hogy a mai napig legálisan létezhet a Ku Klux Klan, akkor mit csináljon a thaiföldi posztokkal, ahol börtön jár a királyi család kritizálásáért? Legyen minden országban külön kirendelt Facebook-rendőrség, ami a helyi szabályok szerint szűri a tartalmakat ip-cím alapján? Na és ki dönti el, hogy valami vélemény vagy uszítás, csalás vagy csak szokatlan üzleti terv, idegen hatalom fizette propaganda, vagy valós politikai vélemény? A Facebook nyilván azért mutatja magát nyitottnak a szabályozásra, mert pontosan tudja, hogy az ilyesmit lehetetlen úgy szabályozni, hogy azt mindenki korrektnek érezze, és éppen ezért nagy könnyebbség lenne neki, ha ezzel más szívna helyette. 

Valamit viszont mindenképpen kezdeni kell a helyzettel, és erre nem csak a Cambridge Analytica botránya figyelmeztet, hanem például az, ami éppen Indiában történik. Indiában az elmúlt másfél évben berobbant az internethasználók száma, köszönhetően a Jio nevű szolgáltató szuperolcsó mobilnetes csomagjainak. 170 millió új, naiv és kíváncsi felhasználó szabadult rá a netre, ahol aztán pontosan úgy kezdtek el viselkedni, ahogyan az várható volt: nagykanállal álltak neki kajálni az álhíreket, és a létező összes kattintásvadász trükknek bedőltek. Nem is lehet igazán hibáztatni őket emiatt, elvégre senki nem tanította meg nekik, hogy amit az interneten látnak, és izgalmasnak tűnik, az nem feltétlenül igaz is.

A helyzet addig fajult, hogy március elején volt olyan nap, amikor a YouTube indiai nyelvű részén a trending szekcióban, vagyis a legnépszerűbb tartalmak között kizárólag kamu videók szerepeltek.

Nem eszik olyan forrón

Most nagyjából ott tartunk, hogy a Facebooktól Twitterig és YouTube-ig mindenki látja, hogy sok a háza táján a szemét, sőt, konkrétan a radioaktív veszélyes hulladék, mindenki neki is állt a kipucolásának, de csak óvatosan, hogy nekik azért ne fájjon annyira. És közben bőszen ajánlgatják fűnek-fának, hogy ha szeretnék átvenni a takarítást, hát nagyon szívesen átadják (Zuckerberg például pár nap múlva amerikai kongresszusi meghallgatásra megy, ahol nyilván nagyon készséges lesz). Közben van egy titkos ütőkártyájuk: az, hogy igazából nincs alternatívájuk. Elvégre hová menne át valaki, ha kidobták a YouTube-ról? Vimeóra, ahol nagyságrendekkel kevesebb a néző, a reklámbevételi potenciál, és még neked kell fizetned ha 500 megánál többet akarsz feltölteni? Mire vált, aki törli magát a Facebookról? Instagramra? Csetelni meg megy a WhatsAppra? Jó reggelt, az is a Facebooké. Vkontaktéra? Na persze. Valójában nem igazán van más választás. A fegyverek szerepeltetése miatt kivágott youtuberek például pornóoldalakra tették át a székhelyüket, ami poénnak persze jó, de hát mekkora elérést és főleg reklámbevételt fognak ott generálni?

A legvalószínűbb, hogy a közösségi oldalak hirdetési rendszerét záros határidőn belül gatyába rázzák, és egy fokkal átláthatóbbá teszik, és a legszélsőségesebb tartalmakat látványosan kihajítják – de ennél sokkal többen felesleges is reménykedni.