Jön a nagy felturbózás a nagy hadronütköztetőben

A fejlesztés kezdetének most szombati ünnepélyes bejelentése után legalább nyolc év, mire az új rendszer működni is fog – ezt hivatalosan 2026-ra teszik. Ezután azonban egy nagyságrenddel nő majd az LHC luminozitása, vagyis az egységnyi idő alatt ütköztetett részecskék száma. Az események (ütközések) nagyobb száma több adatot eredményez, így pedig a tudósok még pontosabban tudják mérni az olyan részecskéket, mint a Higgs-bozon.

Az LHC lényegében egy 27 kilométeres gyűrű, melyben protonfelhők repülnek körbe, a protonok ütközéséből szereznek a kutatók új információkat a Higgs-bozonról és talán az új fizikáról is.

A több ütközés és megfigyelés érdekében mostantól 130 új mágnest építenek a nagy hadronütköztetőbe, de más fejlesztések is lesznek a High-Luminosity LHC (magas luminozitású LHC)-nek nevezett új rendszerben.

A magas luminozitású LHC meg fogja haladni az LHC eredeti célját, a felfedezés új lehetőségeit nyújtja, nagyobb pontossággal fogja mérni a Higgs bosonhoz hasonló részecskék tulajdonságait, és az univerzum alapvető összetevőit még inkább képes lesz feltárni

– nyilatkozta az alkalomból Fabiola Gianotti, a CERN vezetője.

A CERN-ben folyó kutatások fő célja a részecskefizika standard modelljének minél alaposabb leírása. Az 1970-es évek elején vázolták fel a részecskefizika standard modelljét, amely az alapvető részecskék kölcsönhatásait vizsgálja gravitáció nélkül: az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatást. A CERN nagy hadronütköztetőjében folyó kísérletek e standard modellt tesztelik.