Ellátogattunk a sárospataki laborba, ahol a Mars terraformálásán dolgozik egy magyar kutató

Már gyerekként is a világűr meghódítását tervezte?

Soha nem gondoltam volna, hogy erre a területre sodor az élet, pusztán a biológia érdekelt, és a tanulmányaimat is ilyen irányban kezdtem meg. Már a Debreceni Egyetem Talajtani Tanszékén voltam PhD-hallgató, amikor jött egy lehetőség, hogy kimenjek Ecuadorba. Mint utólag kiderült, a döntésem vízválasztó volt, ugyanis itt szerettem bele az asztrobiológiába. Ennek oka, hogy a Cotopaxi vulkánnál van a NASA-nak egy kirendeltsége, ahol meghirdettek egy innovációs pályázatot, amit a kutatótársaimmal meg is nyertünk. Akkor egy olyan matematikai képletet és algoritmust kidolgoztam ki, amely kiválasztja, hogy egy adott misszióhoz melyik eszköz a legalkalmasabb. Ezzel rengeteg időt és pénzt spórolhatunk az űrügynökségeknek. Ezért a munkámért professzori címet kaptam 2018-ban, ami komoly szakmai előrelépés volt számomra. Szintén hatalmas elismerésként értékelem, hogy ugyanebben az évben az algoritmus annyira felkeltette a NASA Jet Propulsion Laboratory kutatóinak – Mauro Sergio Ferreira Santos, Aaron C. Noell, Maria F. Mora – érdeklődését, hogy mint vendégszerkesztők le is közölték a tudományos eredményeinket egy űrkutatási módszerekről szóló különszámban a Wiley Analytical Science kiadónál. 

Nem sokkal később Elon Musk bejelentette, hogy 2050-re 1 millió embert telepítene a Marsra. Úgy tudom, hogy a későbbi asztrobiológiai kutatásokhoz, illetve magához a terraformáláshoz ez hír adta meg a végső löketet.

A bejelentés után egyértelművé vált, hogy az emberi kolóniák érkezését valamilyen módon elő kell készíteni. Ekkor jött az ötlet, hogy kezdjük az alapoknál, és elsőként a talajt „tegyük rendbe”, rakétakapszuláink segítségével szállítsunk oda stressztűrő növényeket annak érdekében, hogy a Marson fokozottabb legyen a szén-dioxid-termelés, és ezáltal a bolygó felmelegedése is elkezdődhessen. Tulajdonképpen ez egy része a terraformálásnak, hiszen ezáltal egy idegen bolygót alakítunk Föld-szerűvé oly módon, hogy a klimatikus és az éghajlati viszonyokat megváltoztatjuk.

Tehát az első növényeket a Marson magyarok fogják ültetni?

Igen, reményeim szerint a mi cégünk, a Genesis Sustainable Future Kft. Hat éven belül tervezzük az első flotta kilövését, mely összesen 27 rakétakapszulából áll. Számításaink szerint ez az a mennyiség, aminek már mérhető hatása lehet egy kráterben, ám ahhoz, hogy a Mars valóban elkezdjen zöldülni, legalább három-négyszer ekkora flotta kiküldésére lesz szükség, azzal ugyanis már komolyabb eredményeket is elérhetnénk 2040-re, még az emberi kolóniák érkezése előtt. Látszólag jelentéktelennek tűnhet, hogy a Mars talajmikrobiológiai élete felpezsdül, de ez minden bizonnyal egy történelmi pillanat lesz, hiszen előtte csak egy halott bolygó volt, ezután pedig lesz rajta földi élet.

Hogyan jutnak el ezek a rakétakapszulák a Marsa? Vélhetően nem a cég székhelyéről, Sárospatakról lövik fel őket.

Az itthon legyártott és letesztelt, 2,3–2,7 méter hosszúságú rakétakapszulákat Starship-méretű űrhajókba töltenénk be. Ezt jelenleg legegyszerűbben Elon Musk cégétől, a SpaceX-től tudnánk bérelni, de nem kizárt, hogy mire eljutunk a kilövésig, már más lehetőségek is rendelkezésre állnak majd. Az út egyébként átlagosan hat-kilenc hónapot vesz igénybe, és centiméterre pontosan meg kell tudni határozni, hogy a rakétakapszula hova fog becsapódni.

Laikusként szinte elképzelhetetlen, miképp lehet a kilövést és a becsapódást földi körülmények között tesztelni.

Egyrészt alpinistáktól kérünk segítséget, akik különböző magasságokból leejtik a rakétakapszulákat, mi pedig megnézzük, hogy mi az a sebesség, amely ahhoz szükséges, hogy a rakéta a várt módon fúródjon be a különböző talajokba. Másrészt ha ezzel megvagyunk, szélcsatornákban is tesztelünk, ahol azt vizsgáljuk, hogy hány nyitóernyőre van szükség ahhoz, hogy a becsapódás előtt az optimális sebességet elérjük.

Az elmúlt években bejárta a világot, tanult és dolgozott Ecuadorban, Kínában, Japánban, Észtországban és Tel-Avivban. Mi az oka annak, hogy végül mégis visszatért Sárospatakra?

Mivel itt nőttem fel, mindig is úgy éreztem, hogy vissza kell adnom valamit ennek az egyébként kulturálisan nagyon gazdag kisvárosnak, ahol rengeteg tudást szippantottam magamba. Itt ha feldobunk egy követ, nagyon valószínű, hogy egy pedagógusra vagy egy tudósra esik le, vagyis megvan az a tudományos, értelmiségi környezet, ami a munkámhoz elengedhetetlen. Itt van saját bázisunk, ami az ország egyetlen alkalmazott asztrobiológiai laborja is egyben, ráadásul épp a közelében található az egyetem, ahonnan a laboránsok rendszeresen átjárhatnak a szakdolgozatokhoz kísérleteket végezni. A Mars terraformálása Magyarországról is indulhat, szerencsére már nem azt a világot éljük, amikor az űriparban csak Amerika vagy Oroszország tud labdába rúgni. 

A magyar Elon Muskként is emlegetik. Ez inkább teher vagy megtiszteltetés?

Bár Elon Musk egy nagyon megosztó személy, mégis úgy gondolom, hogy hazánkban alapvetően pozitív a megítélése, így nekem nincs bajom ezzel a címkével. Én őt egyébként kényszerkapitalistának tartom, akinek időről időre meg kell tennie olyan lépéseket, amelyek bár nem feltétlenül népszerűek, végső soron elengedhetetlenek a szemléletformáláshoz és a fenntartható fejlődéshez.

Mondana egy példát?

Az elektromos autókat nem most találták fel, már sok-sok évtizeddel ezelőtt is léteztek. Hogy miért nem terjedtek el? Egyszerűen azért, mert erősebb volt az olajlobbi, és sok más egyéb anyagi tényező miatt jobb megoldásnak tűnt a bolygót beszennyezni. Musk mégis úgy döntött, hogy szembemegy az árral, és véghez visz egy olyan paradigmaváltást, mellyel új alapokra helyezi az elektromos autózás fogalmát. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy a Tesla alapvetően egy ugródeszka volt neki a végső, nagy-nagy tervhez, amely nem más, mint a Mars meghódítása. A mi cégünk is hasonló elvek szerint működik: számos agráriumban, egészségügyben hasznosítható terméket piacra dobunk, ami a Földön is hasznosítható, illetve a mi missziónkat is szolgálja egyszerre. Az egyik ilyen, Földön is alkalmazható eszközt vittem el az RTL Klub műsorába is, ahol a Cápáktól rekordösszegű, több mint 700 millió forintos befektetést kértem.

Mit gondol, melyik az a sci-fi-film, aminek van némi köze a valósághoz?

Egyrészt realisztikus lehet majd az a Tom Cruise által űrben forgatott játékfilm, amelyhez a NASA és a SpaceX is a támogatását adja. Másrészt talán a Ridley Scott által rendezett Mentőexpedíció című filmet mondanám, melyben a Marson ragadt Matt Damon szkafanderben burgonyát termeszt. Valahogy én is így képzelem el a marsi létet, ami belátható időn belül kivitelezhető is lesz.

Tisztázzuk: egyáltalán miért van szükség arra, hogy eljussunk a Marsra? Mindenképpen ki kell terjeszteni a földi létet más bolygókra?

A növények arra törekszenek, hogy minél nagyobb gyökeret növesszenek. Ha megnézzük, az életközösségekben is mindig van egy faj, ami dominánssá válik. Vagyis bármit vizsgálunk, azt látjuk, hogy az élőlényekbe alapvetően bele van kódolva a térhódítás. Ez egy egós, elítélendő tulajdonságnak tűnhet, de egyáltalán nem biztos, hogy rossz dolog, sőt! Az emberi lét más bolygókra való kiterjesztése tulajdonképpen a fajfenntartást szolgálja. Képzeljük el például, hogy a Földet és lakóit elpusztítja egy természeti katasztrófa vagy egy meteorit. Ha sikerül a terraformálás, és idővel valóban emberi kolóniák is élnek majd a Marson, akkor ez esetben – mint faj – megmenekülünk. És a Mars még csak a kezdet. Rengeteg olyan más bolygót is felfedeztek már, ahol még a Földnél is alkalmasabb körülmények vannak számunkra. A gond csak az, hogy az olyan távolságban helyezkednek el, hogy az odautazás a jelenlegi technológiákkal egyelőre kivitelezhetetlen.

Mégis általános vélekedés, hogy „a Földet már tönkretettük, semmi szükség arra, hogy még egy bolygót elhasználjunk”. Erről az álláspontról mit gondol?

Én ennél optimistább vagyok, szerintem az embereket nem a rosszindulat és a gonoszság vezérli. Képesek vagyunk tanulni a hibáinkból, és igenis foglalkozunk a Földdel is, hiszen megszámlálhatatlan mennyiségű fenntarthatósági projekt létezik világszerte. Ettől függetlenül, ha meglesz rá a technológia, miért ne merjünk ennél nagyobbat álmodni? Kolumbusz Kristóf sem érte be azzal, amit már ismert. Úgy vélem, hogy a 21. században komoly változások előtt állunk, a kérdés csak az, hogy a részesei akarunk-e lenni. Nyilvánvalóan ennél ezerszer egyszerűbben is lehet pénzt keresni, így ha csak ez lenne a célom, elvetném a terraformálás ötletét. Ez számomra inkább valamiféle szolgálat, egyfajta társadalmi küldetés. Sokszor hallottam életem során, hogy „a munkád legyen a hobbid”. Úgy néz ki, nekem összejött.

(Borítókép: Mátyás Bence. Fotó: Kaszás Tamás / Index)