A garat egyik csontja, a nyelvcsont, nagyon érdekli a paleontológusokat, mivel segítségével meg tudják állapítani, hogy képesek voltak-e beszélni a modern ember előtti emberek. Ezért van nagy jelentősége annak a két, 500 ezer éves, preneandervölgyi nyelvcsontnak, amelyet a Burgos melletti Atapuercóban találtak a spanyol kutatók.
Eddig a világban mindössze három ilyen kis csontot találtak, egy 60 ezer, egy 40 ezer, és egy 3,3 millió éveset. Ez utóbbi a csimpánzéhoz hasonlított. Az Atapuercóban talált csontok viszont gyakorlatilag teljesen azonosak a mai emberével, ami azt jelenti: az 500 ezer évvel ezelőtt élt ember képes volt a beszédre. A nyelvcsont felelős ugyanis a nyelv mozdulatainak többségéért, és a gégével együtt teljesíteni tudja a kizárólagos emberi funkciót, a beszédet. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy az ősember beszélt is, csupán a fiziológiai lehetősége volt meg erre - írta az El País című spanyol napilap.
A két csont megtalálása azért is jelentős, mert újabb ismerettel gazdagítja a vitát, amely arról folyik: mi vezetett a neandervölgyiek titokzatos eltűnéséhez. Eddig volt olyan feltételezés, hogy azért, mert nem tudtak beszélni, és így alulmaradtak a modern emberrel szemben, aki tudott és akivel több ezer évig együtt élt anélkül, hogy olyan összeütközés lett volna közöttük, amely kihalásukhoz vezethetett volna. Felmerült az is, hogy a klíma és a hozzá való alkalmazkodás okozhatta eltűnésüket, de újabb kutatási eredmények szerint annak idején nem történt semmiféle extrém klímaváltozás. Ezeknek az ismereteknek a fényében a neandervölgyiek eltűnése még rejtélyesebbé vált. A kutatók más okok keresésére kényszerülnek.
(MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
