Keserves élet az iPhone-nal

2008.09.19. 11:00

Három hete forgatom a kezemben az T-Mobile által forgalmazott iPhone 3G-t. Főleg internetezésre és zenehallgatásra használom, telefonálásra kevésbé, hiszen ez egy kiváló netezőgép. Hogyan tudott az iPhone alig több mint egy év alatt 3 százalékos részesedést szerezni az okostelefonok piacán? Egy ügyes pszichológiai trükkel, amelyben kulcsszerepe van az érintőkijelzőnek.

Régóta figyelem, hogy az emberek miként használják a mobiltelefonjaikat. A hagyományos, azaz gombokkal irányítóható készülékek sohasem voltak túl izgalmasak. A mobil imbolyog, miközben a görcsösen behajlított hüvelyujj alatt recsegnek-ropognak a gombok. Vannak szebb, színesebb készülékek, de használaton ez keveset változtat. Az érintőkijelzős készülékek használata közben az egyik kézben a készüléket kell szorongatni, miközben a másik kéz a böködőpálcikával próbálja megcélozni a pixeleket. Pont olyan érzés, mint amikor általános elsőben a töltőtollal nekiestünk a vonalas füzetnek - kemény munka.

Az iPhone operációs rendszerét ezzel szemben nem irányítani kell, hanem vezényelni. Ahogyan Kocsis Zoltán hadonász a filharmonikusoknak, egy ujjmozdulat erre, egy suhintás arra, gördítem a Twittert, lapozom az albumokat. A laza mozdulatok odairányítják a tömegközlekedők szemgolyóit, ettől a júzernek rögtön hatalmasra nő az egója, és amikor bárki kritizálni meri a készülékét, akkor azt azonnal megvédi. Hiszen hogyan is lehetne rossz egy készülék, amikor olyan látványos, ügyes, és az embert a középpontba röpíti? Ez az Apple (egyik) trükkje, amitől a készülék eladja önmagát.

 

Én azonban mégis kritizálnám a készüléket, mert az iPhone nagyon sok szempontból nem a világ legjobb készüléke. Sőt, vannak olyan szempontok, amelyek alapján kifejezetten béna.

Engem például rettenetesen zavart, hogy a készülék bekapcsolásakor csupán egy háttérképet látok. Ehelyett jó lenne látni az aktuális teendőimet, a közelgő eseményeket a naptárból, esetleg azt, hogy érkezett-e új emailem. Azért jegyzem le ezeket dolgokat a mobilomra, hogy a készülék minden pillanatban noszogasson. Az iPhone azonban alapból nem kezeli a tennivalókat, a naptárnak még az ikonja sem jelzi, hogy másnap fontos eseményre vagyok hivatalos, és a mappákban lévő emailek csak akkor töltődnek le, amikor megnyitom az adott mappát.

Persze van húsz különböző task manager (to-do) az online szoftverboltban, nullától nyolc euróig mindenféle. Nyilván még jobb lesz az App Store letöltési statisztikája, ha mindet kipróbálom, de eddig nincsenek túl jó vásárlási tapasztalataim. Sok játéknak van demó változata (egy-két pálya ingyen), de a komolyabb szoftvereknek nincs. Négy euróért vettem egy rss-olvasót, amely a leírása alapján sokkal jobbnak tűnt, mint amilyen valójában. A Newsstand leírásában az áll, hogy a del.icio.us felületén megoszthatom a linkeket, csakhogy a fejlesztők ezt bénán oldották meg, nem tetszik, kérem vissza a pénzemet. (Emellett a Newsstand elfelejti a letöltött bejegyzéseket, ha megnyitom belőle a böngészőt.)

Érdekes szót ajánl magyar beállítással

A kopipészt hiánya sem csak felfújt dohogás, hiszen az internet egy az egyben a kopipésztre épül, akár naponta több százszor is másolnunk és beillesztünk. Jó lenne például emailből url-t vagy bármilyen más adatot átmásolni a jegyzetbe vagy a naptárba. De az Apple a kopipészt hiányával magának is keresztbe tesz: letöltöttem egy érdekes szoftvert, amelynél első lépésként a fejlesztőcég weboldalán regisztrálni kellett a készüléket. Az iPhone elméletileg azért kiváló, mert bármit elintézhetünk vele a weben. Ez esetben mégsem, mert a regisztráció után kaptam egy baromi hosszú számsort, amit az iPhone-on futó szoftverbe kellett volna átmásolni. Fene akarja bepötyögni, amikor évtizedekkel ezelőtt kitalálták erre a legjobb megoldást.

Ezen kívül még rengeteg apróság van, például nem tudok egyetlen sms-t törölni, csak teljes üzenetváltásokat, a képeket nem tudom a készüléken mappákba rendezni, csak ha előbb mindet letöltöm a számítógépre, és onnan vissza az iPhone-ra. A feltöltött képeket viszont lehetetlen törölni a készülékről. Az iPhone-ba beépített Google Maps igazán csak gyalogos navigációra alkalmas, mégsem nem lehet vele gyalogos módba váltani, a menetidőt autós tempóval számolja (Emiatt majdnem lekéstem a T-Home sajtótájékoztatójáról). Bosszantó az is, hogy a készülék nem tud egyszerre két programot futtatni, de talán nem is bírná - néha egy weboldal vagy valamilyen látványelem betöltésétől akadozni kezd a zenelejátszás.

Végül pedig nagyon jó lenne, ha a T-Mobile erőteljesebben támogatná a hálózatával a készülék használatát. Tudom, a metróalagútban nem könnyű lefedettséget építeni, mégis kéne, mert rengetegen utaznak ott, és nem jó érzés több megállón át meredten bámulni a készülékre, amely csak annyit ír ki, hogy No service. A többi megállóban pedig egy hatalmas "E" betű virít a készüléken, ami az EDGE-re utal. Ha az állomásokon megabites HSDPA lenne, már ott helyben simán betöltené a készülék a weboldalakat vagy az emaileket, nem homokórázna az alagútban perceken át.

Persze nem lehet elhallgatni az iPhone jó tulajdonságait sem. A kezelőfelület tőlem megkapja a csillagos ötöst, eddig egyetlen rivális mobilon sem láttam hasonlót. A szoftvervásárlás is kényelmesebb, mint más gyártónál, hiszen az összeg nem a hó végi mobilszámlán jelenik meg (ami lehet céges is, vagy családi), hanem az ember privát bankszámláján. Az is jó ötlet, hogy a külső programok is használhatják a Settings menüt, mert így nem kell a kezelőfelületükön helyet szorítani a beállításoknak.

A zenék, képek, szofverek és névjegyek szinkronizálásához használt iTunes először idegesített, de hamar hozzászoktam. Már itt látszott, hogy az iPhone igazi webkettes készülék, hiszen a névjegyeimet akár GMailről is lementhettem a mobilra. Emellett a beépített az általam letöltött szoftverek többségének van valami köze az internethez. A YouTube onnan szedi le a videókat, a Shozu oda tölti fel a képeket (Flickrre, Ovira vagy Facebookra), az időjárás-előrejelzést a Yahoo adja, a Google Maps a netről tölti le a térképeket, külön Facebook alkalmazásom van, amellyel könnyebben elérem a haverokat a neten, van MSN-t és GTalkot kezelő csevegőszoftverem, külön Twitterem. Ráadásul a készülék beépített böngészője, a Safari is nagyon jól kezelhető, igaz mindahányszor megnyitom, annyiszor le is fagy valamelyik weboldal betöltése közben.

Az iPhone zenelejátszója is nagyon menő, de külön felkészülést igényel, mert rettentő gagyin néz ki, ha valamelyik albumnak nincs meg a borítóképe. Én az Amazon.com-ról töltöttem le a képeket, manuálisan, és még csak 40 borító van meg a több százból. Amerikai előfizetőknek persze van zeneboltjuk is, és automatikusan letölthetik a képeket az iTunes segítségével.

Mindent egybevéve fenntartom korábbi állításomat, miszerint rossz az iPhone imidzse, mert azt mondja el a tulajdonosáról, hogy ő a multimédiás folyamnak nem az alkotói, hanem a befogadói oldalán áll. Csakhogy amikor az ember minden nap több mint két órát utazik, nem gond, ha erre az időre beleolvad a bamba tömegbe.