Táblagépnek pont jó a Galaxy Tab

A héthüvelykes kijelzővel felszerelt Tab passzol a Samsung androidos portfoliójába. Telepakolták minden jóval, a processzora 1 gigaherztes, ehhez jár 512 megabájt RAM és 16 gigabájt belső memória, ami microSD kártyával 48 gigabájtig bővíthető. Wifije ismeri az új 802.11n-es szabványt is, míg a mobilneten 7,2 megabites letöltési és 5,76 megás feltöltési sebességet biztosít. A specifikáció elolvasása után jön a hideg zuhany, amikor a tekintetünk az árcédulára téved. A Galaxy Tab 210-220 ezer forintba kerül. A T-Mobile 32 ezer forintért is hozzánk vágja, de a feltételei kemények: két éven át havi 13 980 forinttal kell a kasszához fáradni. Ez összesen 335 520 Ft, egyharmada a törlesztőrészletre megy el, kétharmada a Relaxnet XL mobilinternetes csomag havidíjára.

Ennyi pénzért kiváló laptopot lehet venni, de ez a legbénább érv a Galaxy Tabbal szemben. Sohasem lesz olyan laptopunk, amit egy laza mozdulattal előrántunk a buszon, hogy megnézzük a Dr. House legújabb epizódját, vagy beleolvassunk a Digitális Magyarország kormánystratégiába. Ez a Samsung Tab egyik legnagyobb előnye az Apple iPaddel szemben is, hiszen a 10 hüvelykes táblagépet sem lehet kabátzsebben tartani.

Sokkal fontosabb kérdés azonban, hogy mennyivel nyújt többet a Samsung táblagépe egy okostelefonnál, megéri-e 80-90 ezer forinttal többet költeni a csupán 3 hüvelykkel nagyobb kijelző miatt.

Egykezes súlyzó

Nem mondanám nehéznek a Samsung Tabot, de a kezem rögtön megkönnyebbült, amikor visszacsúsztattam a zsebembe, és a Galaxy S okostelefonnal folytattam a böngészést. A 380 grammos Tab körülbelül negyed kilóval nehezebb egy okostelefonnál (100-130 gramm), és erősen kell fogni, ha nem akarjuk földre ejteni. A Galaxy Tab használható egy kézzel, de sokkal magabiztosabban tartható két kézzel. Remélem, a későbbi táblagépek is olyan vékonyak lesznek, mint az okostelefonok, nekem még a Tab is túl robusztus.

Két mechanikus nyomógomb van a Tab oldalán, a bekapcsoló és a hangerőállító. A fülhallgatót a tetején kell bedugni, és sajnos a készülék aljára került a sztereó hangszóró, ami kihangosított filmnézés közben zavaró, mert az oldalára fektetett készülék vagy a jobb, vagy a bal fülünk irányába szórja a hangokat.

Az usb csatlakozót is elrontotta a Samsung. Amikor a mobilipar végre átállt a szabványos micro-usb adatkábelre és töltőre (beleértve a Samsungot is), akkor előáll egy lapos, nem szabványos csatlakozóval. Persze érthető, így lehet egyedi és drága kiegészítőket gyártani. Az nem jó magyarázat, hogy a tévés csatlakozó miatt volt szükség speciális csatlakozóra, mert a sokkal kisebb Nokia N8 mobilon is elfért a HDMI mini, és a finn cég még adaptert is ad a mobilhoz.

A Samsung Tab tulajdonosának tehát magával kell cipelnie a Tab gyári töltőjét, és nem elég a drót, mert az a pc usb portjára kötve nem, csak a 230 voltos adapterrel tölti az akkut. A Tab egyébként normál használattal (ami azt jelenti, hogy munkaidőben a vállalati pc-t nyüstöltem, és nem minden percben ezt nyomkodtam) több mint tíz órát kibírt lemerülés nélkül.

Tűéles pixelcunami

A Galaxy Tab kijelzője nem AMOLED, ami meglepő volt a Galaxy S használata után, mert nem vettem észre sok különbséget. Ragyogóak a színek, elég jó fényerő és a felbontás. Ugyanúgy 1024 x 600 pixeles a Tab, mint a netbookok nagy része, csakhogy a képpontokat kisebb helyen zsúfolták össze. A Samsung Tab kapacitív felülete pontosan és gyorsan reagál az érintésre.

A legfontosabb persze az, hogy milyen tartalommal lehet megtölteni a kijelzőt. A Tab egyik fő előnye az lehet, hogy kényelmesen olvashatunk vele dokumentumokat. Nem kell mindent kinyomtatni és lehet kulcsszavakra keresni. A dokumentumkezelés különösen akkor hasznos, ha havonta több száz oldalnyi vállalati iránymutatást, stratégiát, felmérést és egyéb bullshitet kellene kinyomtatni, ágyban, metrón, vécén olvasgatni. Ebben a feladatban az okostelefonok sokkal gyengébben teljesítenek, mint a táblagépek.

Sokkal jobb a beépített naptár, mint a Google Calendar webes kezelőfelülete, mert egyszerre mutatja a havi áttekintést és a következő események listáját. A Tab gyári Gmail kliense ugyanazt tudja, mint az androidos okostelefonoké, de a táblagépen van egy másik levelező is, amelynek szintén osztott a felülete. Ezen egyszerre látható az emailek listája és a megnyitott email tartalma. Természetesen a naptár, az emailek és a kapcsolatok is szerverrel szinkronizálhatók. A Tab nem telefon, de emiatt csak az egyszerű telefonhívásokról kell lemondani. Lehet ugyan telefonálni vele, de nem érdemes, nem arra való. A készülék kezeli az sms-t, mms-t, és videotelefonálni is lehet vele, és ez bőven elég egy táblagéptől.

A Galaxy Tab nagyon jól bevált hordozható médialejátszóként, menet közben néztem sorozatokat és mozifilmeket, és a nagy kijelzőn nem foglalnak el túl sok helyet a feliratok. Csak arra kell figyelni, hogy nagyobb felbontású videók lejátszásakor ne fusson a háttérben túl sok program, mert szaggatni kezdhet a lejátszó.

Szerencsére van a kütyün egy kiváló magyar nyelvű feladatkezelő, amely a főmenüben is jelzi a gép aktuális terheltségét, és rákattintva részletesebben megmutatja, hogy melyik program mennyi RAM-ot és processzoridőt használ el. Egy háttérben megnyitott böngésző például alapjáraton elvan 40-50 megabájt RAM-mal, de egy Index.hu címoldal 100 megát vagy annál többet kér. A pc-n az Opera és a Firefox nagyjából ennyi memóriát használ alapjáraton, és hasonlóan alakul a terhelése az Index.hu megnyitásakor.

Szórakozás³

Akkor kezdett izgalmassá válni a Galaxy Tab, amikor játékszoftvereket is kipróbáltam rajta. Az Angry Birds sokkal élvezhetőbb 7 hüvelykes kijelzőn, mint a feleakkora iPhone-on, és már egészen olyan érzésem volt, hogy egy játékkonzolt tartok a kezemben. Ez a felemelő érzés rögtön elmúlt, amikor kiderült, hogy néhány játék csak 800 x 600 pixeles felbontást támogat, és nem használja ki a teljes kijelzőt.

Az alaposabb szoftvertesztelést akadályozta, hogy a Google még mindig nem tudta elindítani Magyarországon az Android Market fizetős részét, tehát nem vehettem meg a profi fejlesztőstúdiók által készített játékokat. Ez elég nagy szívatás a webes Nagy Testvértől, mert az okostelefonokért és táblagépekért ugyanannyit fizetünk, mint bárki más, mégsem férünk hozzá az Android egyik fontos extrájához. Az nem jó érv, hogy túl kicsi a piac, mert az Európai Unió része vagyunk, a Google nem kezelheti a magyarokat másodrangú felhasználókként.

Az ingyenes játékok piacán sokkal jobb a helyzet, mint más platformokon, mert a Galaxy Tab kezeli a Flash-játékokat. Néhány játék nincs mobilra optimalizálva, ilyenkor érezhető az egér és a billentyűzet hiánya. Sok játékban az objektumokról akkor jelenik plusz meg információ, amikor az egérmutatót föléjük húzzuk, ami érintőkijelzőn nem megoldható. A szövegbeviteli mező sem látható teljes kijelzős módban, csak akkor, amikor normál nézetben, álló helyzetben van a kütyü.

Játék közben nem volt lassú a Flash, de a híroldalak böngészését teljesen elrontják a reklámok. A weboldalak gördítése szaggatottá válik, mintha a Tab grafikus gyorsítócsipje nem bírná a terhelést. Mégis érdemes a Flasht bekapcsolva hagyni, mert azzal elérhetővé válnak a videók. Igaz, azokat is szaggatottan játssza le a Tab, mintha ötből három képkockát egyszerűen átugrana. A tartalom lényege átjön, de nem túl élvezhető formában. (Tök mindegy volt, hogy wifin vagy mobilneten próbáltuk, szaggatott így is, úgy is.)

A Galaxy Tab egyik fölösleges extrája a 3,15 megapixeles hátsó kamera. Nem hiszem, hogy az emberek egy könyv méretű eszközzel akarnak fotózni, sokkal hasznosabb lett volna az 1,3 megapixeles első kamerát feljavítani, hogy videotelefonáláskor kevésbé legyen kockás az ember feje.

Erős indítás

Jelenleg a Samsung vezeti az androidos táblagépek piacát, nem láttam jobb táblagépet ebben a kategóriában. Volt nálunk kipróbálásra egy körülbelül hatvanezer forintos androidos táblagép a Speedshop.hu jóvoltából, de a névtelen kínai kütyü nagyon fapados volt, hiányzottak róla a komoly extrák, viszont volt egy rakás kínai karakteres ikon. Az olcsó kínai kütyü jó lehet arra, hogy programozók kísérletezzenek a platformmal, de hétköznapi használatra teljesen alkalmatlan.

Teljesen egyértelmű, hogy az okostelefonunkat mindig magunknál tartjuk, de ugyanez nem igaz egy táblagépre, még az iPadnál kisebb Galaxy Tabra sem. A kütyü jól bevált az ágyban, ahová laptopot nem szívesen visz az ember, és vonaton is, ahol kevésbé kell a gyorsan elfutó tolvajoktól tartani.

A Samsungnak most még több extrával kell előrukkolnia, hogy lépést tudjon tartani az Apple-lel és maga mögött tartsa a riválisait. A tartalomipart is jobban kell noszogatni, hogy a játékoknak és videóknak elkészüljön a táblagépre optimalizált változata. A Samsung helyében a Google-t is addig zaklatnám, amíg el nem indítja a fizetős szoftverboltot, mert a profi szoftverek nélkül az eszközök Magyarországon kevesebbet érnek, mint máshol. Emellett muszáj lesz letörni a Tab árát, esetleg piacra kell dobni a csak wifis verziót is, mert kevesen fognak kifizetni a kütyüért több mint kétszázezer forintot. Ennyi pénzből meg lehet venni az Apple iPad wifis verzióját és egy jó okostelefont, ami jelenleg jobb vételnek tűnik.