Táblagépen még botladozik az Android

Sokan vágynak táblagépre, mert ezzel az eszközzel egyszerűbben lehet tartalmakat fogyasztani. Azt már tudjuk, hogy az Apple iPad elég jó, viszik is, mint a cukrot. Ezért annak jártam utána, hogy mennyire fejlett az egyik legnagyobb riválisnak tekintett Android operációs rendszer. Három gépet teszteltem, és az eredmény nagyon vegyes. Mindegyiken másmilyen Android van, ami arra mutat rá, hogy a különböző felhasználói csoportokat másképp kell kiszolgálni.

Tablet a kanapéra

Tegye fel a kezét, aki ismeri a HannSpree nevű céget! Jó, végül is van a cégnek zsiráf alakú monitora, amivel felhívhatta magára a figyelmet, de azért számítógépgyártóként elsősorban nem ők jutnak az eszembe. Ettől függetlenül megjelent egy táblagépe, és nagyon meglepődtem, ebben találtam a legtöbb izgalmas fejlesztést. Vagy legalábbis fejlesztési irányt, amiből később még lehet valami.

Első ránézésre a HannSpad 10.1 (SN10T1) egy ronda és nehéz táblagép, és ez a benyomásom később sem változott. Ez egy elég ronda és nehéz táblagép. Lomha, a kijelzője nem a legszebb, és az érintésérzékeny felület nehézkesen reagál a rajta kopogó ujjaimra. Csak lassan lehet vele szöveget írni, olyan nyugdíjas tempóban. Ez azonban nem negatívum, hanem egy sok millió potenciális júzerből álló célcsoport meghatározása.

A Google szolgáltatásai nyomokban sem fellelhetők a HannSpadon. Nincs Gmail-kliens, Google Maps, az Android Market helyett is egy másik szoftverbolt van, szerényebb kínálattal. Mobilnet sincs a gépben, csak wifi, hiszen ezt a kütyüt otthoni használatra tervezték.

Félrevezető lenne azt állítani, hogy a HannSpad csak időseknek való, mert a gyártó valójában a családot célozta meg. A beállításoknál külön menüpontban lehet megadni a családtagok nevét, az extra szoftverek innen tudják, hogy mennyi felhasználó adatait kell kezelniük. Mindenki a saját cetlijére írhatja fel a tennivalóit, van bevásárlólista, elkülönített személyes postafiókok. A programok interfésze elnagyolt, ami a rosszabbul látó és az épp csak olvasni tanuló felhasználók esetében egyaránt előnyös lehet.

A HannSpad ezen változata nem kincsesbánya a fejlesztőknek, mert nem tabletre való Android fut rajta (2.2-es), külön kell rá kiadni a szoftvereket. Ennek ellenére merem állítani, hogy van létjogosultsága ennek az koncepciónak, egy olyan táblagépnek, amit a családfő nem visz magával minden reggel. Amivel a gyerekek elvannak, amikor a felnőttek dolgoznak a laptopon, és nem olyan bonyolult, hogy az idősebb embereknek gondot okozzon a használata. A jelenlegi verziónak nem jósolok nagy jövőt, de nagyon várom a következő típust. A gépet az Extreme Digital adta kölcsön a teszthez.

Tablet a zsebbe

A Dell Streak 7 átmenet az okostelefonok és a táblagépek közt, és van egy különleges tulajdonsága, amelyet a drágább és nagyobb riválisai is megirigyelnének. Nem körömnyi memóriakártyát használ, hanem teljes méretű SD-t. Ugyanannyi pénzért körülbelül egy mérettel nagyobb SD-kártyát vehetünk, mint amekkora microSD-t, magyarán 8 gigabájtos helyett 16-ost, amin ugye pont kétszer több sorozatepizód, mp3 és fénykép fér el. Ráadásul a rendes méretű kártyához nem kell semmilyen adapter, egy mozdulattal átdughatjuk a laptopba vagy a profi fényképezőnkbe.

Ez jó ötlet volt a Delltől, sokan nem szeretnek mobillal fényképezni, mert a körömnyi lencsével nem lehet igazán jó fotókat készíteni. A táblagép viszont a válogatásban jobb, a nagyobb méretű kijelzőjén jobban látszanak a részletek, és ha van mobilnetünk, akkor a fotóinkat rögtön megoszthatjuk Facebookon, vagy hazaküldhetjük emailben.
Bár a Dellen is az okostelefonokra szánt Android 2.2.2 fut, ehhez is készült egy widgetekből álló speciális interfész, amely nagyjából kiküszöböli ezt a problémát. E widgetekkel gyorsan elérhető a Facebook meg a Twitter, a telefonon tárolt zenék, és a főmenüben mindig a leggyakrabban használt tucatnyi program indítóikonja látható.

Azért sem feltétlenül hátrány, hogy telefonokra szánt Android fut a gépen, mert ezen már több tízezer szoftver elérhető, míg a tabletes Android 3.0-án csak pár száz program futtatható biztonsággal. A Dell Streak 7 kijelzője 7 hüvelykes, de a felbontása ugyanakkora, mint az okostelefonoké (800x480 pixel), tehát minden olyan program fut rajta, amit eredetileg telefonra adtak ki. A Dell Streak 7 hardvere viszonylag erős, kétmagos Tegra 2 a processzora, ezért nem éreztem olyan fapadosnak, mint a korábban kipróbált ZTE tabletet.

A Mobil X-től tesztre kölcsönkapott Dell Streak sajnos nem a magyar piacra készült. Egy rakás olyan program van rajta, amely itthon nem használható. Izgalmasabb lenne, ha a nem működő külföldi helyett a működő hazai T-Home tévés szoftvere, műsorajánlója, illetve magyar műveket kínáló ekönyvbolt és zenebolt lenne beégetve a tablet memóriájába. A készülék egyetlen hibája, hogy a nemrég kipróbált Dell Venue Próhoz hasonlóan ez sem kezeli tökéletesen a zenéket. Ha nincs felcímkézve egy dal, akkor az megy az ismeretlen előadók közé. Persze megtehetném, hogy rendesen felcímkézem a dalokat, de az azért elég meredek elképzelés, hogy a felhasználóra bízzák a probléma innovatív megoldását, és nem a saját mérnökeikre. A Samsung Galaxy S például két mappanévből pontosan kitalálja a zenei album címét és előadóját.

Tablet a térdre

Sokat elárul a Samsung Galaxy Tab 10.1 képességeiről, hogy ezt a cikket teljes egészében a kijelzőjén gépeltem be, miközben egy buszon zötykölődtem a Budapest-Krakkó útvonalon. Ez a mutatvány laptoppal nehezebben oldható meg, mert az előttünk lévő szék háttámlája miatt nem lehet eléggé kinyitni a kijelzőt. A tablet sajnos töri a magyart, a rendszere még nem ismeri a hosszú ő és ű betűket. A kalapos karaktereket végül egy pc-s szövegszerkesztő segítségével kellett lecserélnem.

A nagyméretű tabletet még januárban mutatta be a Samsung, és a dél-koreai cég annyira betojt az iPad 2-től, hogy visszavonulót fújt és teljesen áttervezte a gépét. Persze az eredetit sem dobta ki, 10.1v néven eladta a Vodafone-nak, így a britekhez és hazánkba is eljutott. Ez tehát nem a vékony és könnyű áttervezett verzió, hanem az eredeti. Még így sem túl nehéz, és a szögletessége egyedi stílust ad neki. Az viszont már elég nagy baj, hogy a készüléken futó Android 3.0 Honeycomb operációs rendszer a legnagyobb jóindulattal is csak béta terméknek tekinthető, olyan sok benne a hiba.

A Honeycomb előnye a jól kitalált kezelőfelület, ami egyetlen hét alatt megszokható. Amikor a Tab 10.1 után vettem a kezembe egy iPad 2-t, az utóbbi nehezebben kezelhetőnek tűnt. Nagyon kényelmes a programváltó menü, külön (virtuális) gombbal érhető el a főmenü, és a jobb alsó sarokban lévő értesítési területen gyorsan végig lehet pörgetni a beérkezett üzenetek listáját. Az órára bökve találjuk meg a legfontosabb beállításokat is, a wifit és a fényerőt.

Jól bírja a Tab 10.1 akkuja: reggel 8-kor lehúztam a töltőről, nap közben 3-3,5 órán át neteztem vele, beleértve 5-6 HD felbontású YouTube-videót és másfél óra folyamatos online zenelejátszást, és persze volt egy kis Angry Birds-özés is, folyamatosan szinkronizáltam a leveleimet, a twiteket, és este 11-kor még mindig 10 százalék fölött volt a töltöttség.

Még a Samsung saját extrái is hiányoznak a Tab 10.1-ről, pedig a dél-koreai cég igazán sok mindent rak a telefonjaira. A Galaxy S okostelefonon például van egy Press reader nevű program, amellyel a Washington Posttól a Heves Megyei Hírlapig több száz újságot lehet megvenni. Nem is értem, hogy a táblagépről hogyan lehetett ezt kihagyni, amikor 10.1 hüvelykes kijelzőn már élvezhetően olvashatóak lennének az újságok. Csak olyan extra van, mint a 8 megapixeles fényképező, amely full HD felbontásban (1920x1080 px) tud videózni, de elég hülye érzés egy bazi nagy lapos tárggyal fotózni nyaralás közben, és a képek minősége sem tökéletes.

Aki most vesz Android 3.0-ás tabletet, annak nagyon kell szeretnie a béta szoftvereket. A Facebook-kliens, amelynek a kezelőfelületét még nem optimalizálták tabletre, néha már az indításnál kifagy, érdemes inkább a böngészőben megnyitni a közösségi portált. Foursquare és Tweetcaster még nincs, csak a telefonos verzió fut felnagyítva, de így túl sok a kihasználatlan, üres felület. Az Amazon Kindle könyvolvasó tabletes verziója a tesztelési időszak alatt jelent meg, a Quickoffice szövegszerkesztőt és a Pulse hírolvasót is már a nagy kijelzőhöz igazították, ezek mind nagyon jól használható programok.

A böngésző az Android 3.0 legjobban működő szoftvere, azzal mindent elérünk. Fut rajta a Flash, tehát megnézhetők az Index.hu videói és a Kongregate portálon elérhető játékok is futnak a gépen.

Sufnituning

A három táblagép közös tulajdonsága, hogy nem telefonálásra valók, hanem kifejezetten a digitális tartalmak megjelenítésére. Erre a feladatra pedig még mindig az Apple iPad 2 alkalmasabb. Sok olyan program van iPadre, amit az ember nem akar böngészőben futtatni, mert olyankor is szükség van rájuk, amikor nincs netkapcsolat.

Egyelőre az látszik, hogy az Android platformot fejlesztő Google, és a kütyük gyártói is még csak kísérleteznek, feszegetik a határokat, keresik a legjobb fegyvert az Apple ellen. A Galaxy Tab 10.1 áll a legközelebb e célhoz, de az iPadet legyőzni még nem tudja.