Csúcstelefon alkalmazásdzsungellel

Megérkezett a szerkesztőségünkbe a HTC One X, a tajvani mobilgyártó legfejlettebb okostelefonja, amit februárban mutatott be a Mobile World Congress-en. Akkor úgy láttam, ez a barcelonai kiállítás legjobb új terméke. Egy nap használat után ugyanez a véleményem, az Ice Cream Sandwich (Android 4.0) rendszerrel, másfél gigahertzes processzorral és HD felbontású kijelzővel felszerelt mobil a műszaki szempontból az androidos piac csúcsa.

Amikor a kezembe vettem a telefont, meglepődtem, hogy milyen könnyű és vékony. Pedig a 4,7 hüvelykes kijelző óriási, és a hasonló méretű Sensation XL gyengébb hardverrel is 32 grammal nehezebb. A súlycsökkenés főleg az egy darabból kifaragott polikarbonát háznak köszönhető, ami nagyon jó fogást is ad a telefonnak. A felülete sima, mégsem csúszik ki a kezünkből.

Nagyon minimalista a One X dizájnja, alig van rajta gomb és csatlakozó. A microSIM kártya nyílása rejtett, azt ugyanúgy egy kis hegyes célszerszámmal kell kivenni, mint az iPhone-okból. Memóriakártyával nem bővíthető a One X, ami nem gond, a beépített 32 gigabájtos háttértár (amiből 26 jut a felhasználónak) bőven elegendő. Csak a töltőnek és a fülhallgatónak van nyílása, illetve a hátlapon van öt kis bemélyedés a dokkoló csatlakozójának.

Egyetlen gomb hiányzik, az exponáló. A HTC One X ugyanis kiváló kamerát kapott, a hátlapból kitüremkedő vulkáni kúp f2.0 rekesznyílású, 2,8 milliméteres lencséjű, 8 megapixeles kamerát rejt, ami 0,7 másodpercenként tud exponálni. A gyorsaság miatt mozgó tárgyakról is szép képet tudunk készíteni, például a szerkesztőségünk ablaka előtt úgy 40-50 kilométer per órával elhúzó autó öt fényképen is látható, nem elmosódottan. A kamera nagy fényérzékenysége miatt a One X jobban lát az asztalom alatt, mint én a saját szemeimmel. Csak egy kicsit kényelmetlen a kijelzőt nyomkodni egy dedikált exponáló gomb helyett fotózás közben.

A HTC One X nagyon gyors, 1,5 gigahertzes, négymagos Tegra 3 processzor és az 1 gigabájt RAM gondoskodik a gördülékenyen működésről. Az Angry Birds jól fut rajta, de a gamer kollégák megsemmisítő ítéletet mondtak a Shadowgun nevű lövöldözős fps-re: hiába szép és gyors, ennek így semmi értelme, ha az ujjaink kitakarják a kezelőfelületet, és még pontatlan is. Jobban tetszett nekik ugyanez a játék egy nagyobb tableten, amit az usb-re kötött Xbox 360 kontrollerrel is lehet irányítani (Egy Acer A500 volt az a tablet). Tehát a Tegra 3 erejét nem érdemes menő játékok futtatására pazarolni, elégedjünk meg azzal, hogy a menük görülékenyebben mozognak, és gyorsan lépkedhetünk az alkalmazások közt. A beépített mobilnet akár 21 megabitet is letölt másodpercenként, és a One X mindegyik elterjedt wifi szabványt (802.11 a/b/g/n) támogatja.

A Google Android 4.0-ja és a HTC Sense 4 nevű kezelőfelülete jó kombináció, látszik a cégek igyekezete, hogy használhatóbbá akarják tenni a rendszert. Amikor először elindítottam a mobilt, egy varázsló lépésenként végigvezetett minden fontos beállításon, a folyamat érthető és minden részletre kitér. A HTC rengeteg online szolgáltatást bekötött a rendszerébe: a feladatokkal a Google Tasks és a Hotmail összeköthető, a feljegyzések szinkronizálhatók az Evernote-tal, a zenelejátszóba bekötötték a Soundhound zenefelismerőt, a 7digital zeneboltot és a TuneIn online rádióit, a képgalériában pedig a Facebookon, Flickren, Picasaweben, Dropboxon és Skydrive-on tárolt képeink egyaránt megjeleníthetők.

Kicsit túlzásba is esett a HTC a funkciók felhalmozásánál, mert gyárilag több mint ötven alkalmazás van a programgyűjteményben. Tapasztalatom szerint egy-két év alatt több mint száz extra app kerülhet egy telefonra, ami kezelhetetlenné teszi az összes app listáját, és muszáj időt szánni a menük elrendezésére. Sokat segít a húsz leggyakrabban használt alkalmazást tartalmazó menü, de a huszonegyedik leggyakoribb app előkereséséhez már hosszan kell bolyongani a menüben. Érdemes maximálisan kihasználni a widgetes főmenüt, ahol már tematikus mappákat is létrehozhatunk.

A HTC már csak ezért is tette volna jobban, ha elkerüli fölösleges duplikációkat. Például a testreszabás, a zenei appok és a Play Áruház két helyen is elérhető. Illetve néhány program teljesen fölöslegesen szerepel a programlistán, ilyen az egyszer használatos beállításvarázsló, a senkit nem érdeklő Flash Player és a segítségnyújtás, amelyek a beállítások menüben jobb helyen lennének. Ez máris hét tök fölösleges ikon, amikkel a HTC túlzsúfolta a programgyűjteményt.

Mennyit kér mindezért a HTC? A One X most körülbelül 190 ezer forintba kerül, ami a telefont az iPhone 4S kategóriájába pozicionálja. Jól teszi, mert ez a digitális svájcibicska minden, út közben elvégzendő feladatra elvégzésére alkalmas. Mérete alapján a One X jó autós GPS helyett, illetve felbontása miatt kiváló eszköz lehet azoknak az informatikusoknak, akiknek távolról kell rendszereket menedzselniük. Az 1280 * 720-as felbontás azt jelenti, a One X annyi pixelt tud megjeleníteni, mint egy átlagos laptop. Hétköznapi használatra, a Facebook csekkolására meg egy kis böngészgetésre a One X túllövés, arra gyengébb és kisebb telefont érdemes venni. És van még valami: az akku nagyon könnyen lemerül, előfordulhat, hogy a készülék nem bír ki egy napot, tehát aki nem akar pórul járni, annak muszáj magával cipelnie a töltőt is.