Néha fegyveres őrök is kellettek
További Cellanapló cikkek
Egy budapesti irodaház ablaktalan tárgyalójában ülök, de a terem végében élőben látom Dallast. Nem a Ewingok farmját, hanem egy másik irodát, ahol ugyanilyen videokonferenciás kijelző előtt ül Arun Bhikshesvaran és a kérdéseimet várja. Megigazítja az iPadját, egy pohár kávé gőzölög az asztalán. Itt véget ért a munkanap, ott most kezdődik. Az Ericsson globális marketing-igazgatójával a távközlés trendjeiről beszélgetek.
„Az elmúlt 125 évben folyamatosan romlott a kommunikáció minősége. A beszélgetés legtermészetesebb formája a látásra épül, mert a gesztusok nagyon könnyen értelmezhető jelek. Már a telefonálással sokat veszítettünk, mert csak egymás hangját halljuk, az sms pedig 140 karakterre redukálja az üzenetet" - mondja Bhikshesvaran. De a technológia nagy kulturális változást hoz, mert egyre többen jönnek rá, hogy a videós eszközökkel megint izgalmassá tehetjük a távbeszélgetéseket.
COCOM-jumbo, a modern távközlési ipar első tánclépései
Hogy lássuk milyen messziről jutottunk el a nemzetközi videós beszélgetésekig, menjünk vissza a rendszerváltás környékéig, amikor Magyarország a keleti blokk tagjaként még nem használhatott nyugati technológiákat. Akkoriban évente csak néhány tízezer vonalat építettek ki hazánkban, de voltak kísérletek az exporttilalom kijátszására. A magyar cégekkel jó kapcsolatot ápoló Northern Telekom csak nagy nehézségek árán tudott kiépíteni mintegy százezer vonalat modern, digitális telefonközpontokkal a központok gyártására specializálódott BHG közreműködésével a Magyar Postának. A COCOM-tilalom miatt a kulcsfontosságú vezérlő egy ideig fennakadt a vasfüggönyön – mondta Istvánffy Miklós, akinek az Ericsson menedzsereként az elmúlt húsz évben számos fontos távközlési termék bevezetésében szerepe volt.
Rendszerváltás után a Matáv (a mai Magyar Telekom elődje) rögtön belevágott a modernizálásba, és a két kiválasztott szállítót – a Siemenst és az Ericssont – évente versenyeztette egymással.,A jelenlétük még ma is meghatározó, részben azért, mert gyártást is ide kellett telepíteniük, mégpedig magyar partnerrel: a Siemens megvette a Telefongyárat, amit lassan leépített, míg az Ericsson a számítógépek összeszerelésével foglalkozó Műszertechnikát választotta, amit fokozatosan kivásárolt. „Az volt az elvárás, hogy igazi gyárat építsünk, és volt is ilyen üzem, de drága volt a fenntartása. Öt év után kihátráltunk, és nagy nehezen sikerült megértetni az emberekkel, hogy az ezredforduló gyárában monitor előtt ülnek az emberek" – mondta Istvánffy.
Volt pár magyar származású ericssonos Svédországban, akik úgy gondolták, érdemes lenne idehozni fejlesztéseket is, ami nagyon korán, 1992-ben meg is történt. Istvánffy úgy emlékszik, hogy az emberek felkészültsége nagyon jó volt, mert a BHG-nél már a 80-as években is volt sok dokumentáció az Ericsson termékeiről, hozzáfértek a nyugati szakirodalmhoz. Aki mégsem, azt felültették egy repülőre, és hat hónapra kivitték Írországba továbbképzésre.
A legnagyobb meglepetés az volt, hogy milyen hatékonyan dolgoznak – idézte fel a szakember a multinál eltöltött első éveit. „Teljesen más volt, mint amiben szocializálódunk, és a sebesség nagyon izgalmas volt. Minden évben bejött valami korszakalkotó újdonság, és magasak voltak a követelmények" – mondta Istvánffy. Ugyanakkor az is látszott, hogy a keleti blokkból származó mérnökök, akik korábban nem fértek hozzá a korszerű eszközökhöz, sokkal kreatívabban dolgoztak, mint a nyugatiak. Ugyanabból a technológiából többet tudtak kihozni.
Földet körülölelő kapcsolati háló
A szolgáltatókkal kötött szerződések miatt sohasem lehet késlekedni a javítással. Ha beérkezik egy hibaüzenet, akkor gyakran előfordul, hogy azzal három kontinensen foglalkoznak – mondta Kerekes István kutatási-fejlesztési fõosztályvezetõ. „Az első ügyfélszolgálatos azonosítja a hibát, és megkeresi az érintett hardveres modul felelősét. Ez legyen mondjuk Budapesten. A javítást gyorsan le kell tesztelni, és könnyen lehet, hogy az indiai Bangalore-ban találnak erre szabad kapacitást. Kiadják a munkát egy ottani csapatnak, amely véglegesíti a megoldást, de ezt még egyszer felülvizsgálják, esetleg megnézi még valaki a kaliforniai San Joséból is."
Ebben a körforgásban az a jó, hogy amikor az egyik mérnök lefekszik aludni, a másik rögtön folytatni tudja a munkát. Nem lehet mulasztani, mert egyetlen elfelejtett email 12 vagy 24 órás csúszást eredményezhet.
„Az Ericsson önmagában egy világ, sokat lehet utazni és sokféle kultúrát lehet megismerni" – mondta Kerekes. Volt olyan év, amikor az Ericsson Magyarország körülbelül 4700 repülőjegyet vett, négy ember folyamatosan ezek nyomtatásával volt elfoglalva. A legizgalmasabb talán a hálózatépítők élete, a magyarok is sok veszélyes küldetésen jártak. Esetenként fegyveres őrséget kellett biztosítani a munkájukhoz, és már előfordult, hogy helikopterrel mentek ki a bázisállomásokhoz, hogy elkerüljék az útonállókat.
Bizonyos mértékben Magyarországon készült
„Szokták kérdezni, mekkora a magyar rész a termékben, de ezt lehetetlen megmondani. Mit számoljunk, a szoftver sorainak számát, vagy a fejlesztéssel eltöltött mérnöki órákat? Kérdezhetnénk azt is, hogy mennyit futnak a magyar kódok. Lehet, hogy a teljes szoftvernek csak az egy huszonötöd részét teszi ki, de a nap 95 százalékában futnak" – mondta Kerekes István.
De vannak azért olyan mutatók is, amik kézzel foghatóvá teszik a hazai sikereket. A napokban volt húszéves az Ericsson és a BME első közös fejleszőközpontja, a nagysebességű hálózatok laboratóriuma (HSN Lab), ahol eddig 1600 hallgatóból 80 doktort képeztek ki. Az itt dolgozó szakértők 600 publikációt tettek közzé rangos nemzetközi lapokban és 30 szabadalom kifejlesztésében vettek részt. Az elmúlt években pedig fokozódott az aktivitás, évente 60-80 tudományos cikk születik.
Közelebb kerülnek a technológiához
Ma már a rendszerváltás óta távközlésben dolgozók gyermekei is mérnöki pályára léphettek, de ők már nyugati technológiák környezetében nőttek fel, nem tapasztalták meg azt a nélkülözést, ami az előző generáció kreativitását fokozta. De ez nem baj, mert cserébe számos kutatólabor és egy kiforrott innovációs környezet várja őket, ahol minden azt segíti, hogy a felfedezéseikből végül termék álljon elő.
Sőt mit több, Arun Bhikshesvaran elárulta, hogy a következő évek egyik fontos technológiája készül részben a budapesti fejlesztőközpontban. A magyar csapat amerikai és indiai kollégákkal közösen fejleszti azokat a routereket, amelyek a felhőben lévő tárhelyet és számítási kapacitást közelebb viszik a felhasználóhoz. Ha most egy budapesti futballmeccsről valaki feltölt egy videót a Youtube-ra, akkor az adatok valószínűleg több ezer kilométert utaznak a szerverig, majd még egyszer ugyanennyit, ha a feltöltő szomszédja megnézi az adott videót. Bhikshesvaran szerint a következő évek nagy előrelépése lesz, ha ezeket a videókat helyi szinten kezelik, megspórolva a nemzetközi sávszélességet.
A szakértő szerint a következő 5-7 év a most bevezett negyedik generációs LTE hálózatok finomhangolásával, a teljes lefedettség kiépítésével, valamint a szabvány részét képező megoldások fokozatos bevezetésével telik majd el. Eközben persze megtelik a hálózat tartalommal, például videókonferenciás beszélgetésekkel, amelyek egy gombnyomásra összekötnek minket Dallasszal, Szingapúrral vagy Stockholmmal, hogy ne kelljen fölöslegesen kerozint égetnünk, ha élményteli beszélgetést akarunk folytatni az ismerőseinkkel.
Rovataink a Facebookon