Keressük az ország legöregebb mobilját
További Cellanapló cikkek
Negyven éve bonyolították le az első mobilhívást. Ezzel kapcsolatos nosztalgikus érzéseink hamar az első készülékekről szóló sztorizásba csaptak át, amibe olvasóinkat is szeretnénk bevonni. Ön mivel mobilozott először? Messzire dobható féltéglával vagy mindent kibíró Nokiával? Küldje el nekünk ősi mobiltelefonja képét, esetleg a modell pontos nevét és gyártási évszámát erre a címre! Az első állítólag különleges, életünk végéig megjegyezzük. Ha az alábbihoz hasonló sztorija is van hozzá, azt se felejtse el megírni!
Ha pedig a kedves olvasó blog.hu-s blogger is egyben, ne fogja vissza magát: írjon blogbejegyzést, és küldje be az Index2-re (jobb felső sarok), ott is gyűjtjük az ősi mobilokról szóló történeteket, fotókat. Akik nem szeretnek hosszan írni, azok használják a #regimobil hashtageket a Twitteren, Tumblren, így a bejegyzéseiket automatikusan megjelenítjük az Index2-n lévő tematikus dobozban.
Mindig is különc voltam. Soha nem volt például Nokiám. Első telefonom talán egy LG volt. Vagy egy Sharp. Igazából nem nagyon emlékszem rá, azon kívül, hogy az oldal gombok helyett egy akadozósan görgetős valami volt, ami a hangerőszabályozásra még elment, de az egyetlen valamire való, majmokat és banándobálást felvonultató játékban már kész rémálom volt vele irányítani.
(Aki ennyiből rájött, melyik ez, írja már meg, köszönöm.Frissítés: olvasóink most is zseniálisak, többen pillanatok alatt megírták, hogy egy Sony J7-ről van szó.)Tönkrement talán a hangfala vagy a kijelzője, fene sem emlékszik már. Felkapaszkodva az akkori divathullámra, következő készülékem egy Motorla V55-es volt. Az akkori telefonokhoz képest karcsúnak számított, összecsukhatóságának köszönhetően pedig vígan szolgált tovább azután is, hogy a focimeccs közepén a betonon landolt.
Ezzel a típussal egyébként becsatlakoztam a frissen kibontakozó összcsaládi márkahűségprogramba: szüleim akkor két, tökéletesen egyforma és ugyanazzal a csengőhanggal jelző Motorola Timeporttal büszkélkedhettek. Az eladó azzal győzött meg minket, hogy ez az első telefon, amin van infraport. Bár gőzünk nem volt, mire jó, nagyon menőn nézett ki a telefon elején a félig átlátszó műanyag, mintha csak egy trikordert fogtam volna a kezemben. Egy ideig próbáltam a két telefont kommunikációra bírni, persze nem történt semmi. Évekkel később végül egy laptoppal sikerült összekapcsolni, talán egy zenét akartunk áttölteni, de irdatlan lassú volt.
Szóval, márkahűség: miután a V50 meghalt, kézenfekvő volt egy V550. Ez már igazi csúcsmodell volt, színes kijelzővel, polifónikus csengőhanggal. Hamar meguntam a beépített lehetőségeket, pár nap Google és egy megfelelő kábel beszerzése után már saját témám és feliratom virított dupla kijelzőjén. Mellékhatásként véletlenszerűen fehérhalállal fagyott, oda se neki. A mostani okostelefonom mindenféle hekkelés nélkül is rendszeresen csinálja ugyanezt.
Van hasonló története, képe? Küldje el!
Rovataink a Facebookon