Óriástelefonokkal kínoztuk a zsebeinket

Hét éve, a 3G bevezetése óta keresem azt a mobilnetes eszközt, amivel értelmesen el lehet tölteni napi 3 órát a BKV járatain, és igazán nem nagyok az elvárásaim. Az akku ne merüljön le pár óra alatt, kényelmesen lehessen olvasni a híreket és írni a maileket.

Fotó: Huszti István

A szoftverrel nincs is különösebb probléma. Ma már olyat is névjegykártyára mernek nyomtatni, hogy UX-dizájner, ami elsőre legalább akkora kamunak tűnik, mint a higiéniai menedzser. Pedig ezeknek az UX-eseknek köszönhető, hogy végre nincsenek mákszem méretű betűk, átláthatatlan menüstruktúrák, amik évekig mérgezték a mobilozók életét. Minden letisztult, egyszerű és szép. Mint egy fényesre suvickolt klotyó. Mert bármilyen csilivili az interfész, az alatta levő hardverrel még sok gond van.

Amikor az ember reggel 9-kor úgy ül le az irodai számítógépéhez, hogy a mobil akkuja 50 százalékon áll, akkor rögtön borul a bili, és ordas hazugságnak tűnik minden, amit a gyártók az élettartamról mondanak. Ugye milyen szép a kevlárból, polikarbonátból vagy ekevasból megformált készülékház, ami szépen belesimul a tenyérbe? Meg persze a kijelző is karcolhatatlan (nem az) és a DTS hang is valósághű (nem az). Azt vernék nagy dobra, hogy ha mindez igaz lenne, akkor is csak fél napig élvezhetnénk, és pont a spéci dizájn miatt nem tudjuk nagyobbra lecserélni az akkut.

Mindenből nagyobb

Itt jönnek a képbe az óriásmobilok. Az akku szempontjából jó ez az új trend, hogy elkezdtek péklapát méretű mobilokat gyártani. Az elektronika ezekben sem nagyobb, viszont az óriási kijelző mögött van hely a nagyobb kapacitású akkunak. Bár a tenyérnyi kijelzők háttérvilágítása pusztítja az energiát, a tapasztalat azt mutatja, hogy a mérettel sokkal többet nyerünk, mint amennyit veszítünk.

Ebben a tesztben két szélsőséges példát mutatunk be. Elsőként legyen szó a Samsung Galaxy Tab 3 legkisebb, 7 hüvelykes változatáról, ami valójában tablet, de tudunk vele telefonálni is. De még hogyan! Soha senki nem fog fél füllel belehallgatni a telefonhívásainkba, tudniillik minden ép eszű ember kerülni fogja a társaságunkat. Megcsörren a telefon, és a HÉV-en a kollégák két lépéssel odébb állva jelzik, nem velünk vannak. Nekünk meg a beszélgetés harmadik percében elkezd leszakadni a hüvelykujjunk, mert az a póz, amivel a készüléket egy kézben tudjuk tartani, közelebb áll a kínzáshoz, mint a Bikram-jóga bármelyik extrém nyújtógyakorlatához.

Szóval tudunk vele telefonálni, de biztosan nem akarunk. Vagy csak headsettel és kihangosítva, amivel be is lőttük az ideális felhasználót: a teherautósofőrt. A műholdas navigáció is jobban mutat ekkora méretben. Mozizásra már nem annyira alkalmas a Tab 3, mert felbontása a sima HD méretet sem éri el, a kijelző csak 1024×600 pixeles. Nem is elég erős, egy tavalyi Nexus 7 is simán elveri, és annak még a felbontása is nagyobb. Ha túl sok szoftvert hagyunk a háttérben futni, akkor a Tab 3 egy idő után akadozni fog. De legalább jó hosszan akadozik, mert az akkuja tényleg bírja a terhelést, aktivitásunktól függően akár egy-másfél napot is kibekkelünk vele.

Sajnos a Samsung összes jó fejlesztése, amelyek iránt a Note 8.0 tesztjében lelkesedtünk, mind kimaradtak a Tab 3 7.0-ból. Nincs infraport, nem marad bekapcsolva a kijelző, amíg olvasunk. Csak a tök fölösleges szoftverek maradtak meg (Polaris Office, Game Hub stb.), amelyeknél találunk jobbat a Google Play szoftverboltban, akár ingyen is. De mivel gyárilag feltelepített szoftverekről van szó, azokat nem lehet kitörölni. Ez már a UX-tervezők pofán verése, mert nem nagy élmény a ránk kényszerített appok indítóikonjait kerülgetni.

Korrekt kínai?

A tabletként piacra dobott Samsung Tab 3 7.0-val ellentétben a Huawei Ascend Mate a gyártó szándéka szerint is okostelefonnak készült. A világ legnagyobb okostelefonja! Látom magam előtt, ahogy a Guinness-bizottság előveszi a colstokot, feljegyzik az adatokat, és már rohannak is tovább a szakemberek, hogy lemérjék a világ leggyorsabban terjedő hülyeségének a sebességét, vagy más izgalmas rekordot. Egyébként azóta megdöntötték a Huawei rekordját, a Sony Xperia Z Ultra már 6,4 hüvelykes.

Egészen meglepő, hogy milyen sokat számít az mínusz 0,9 hüvelyknyi képátló, amivel a Huawei kisebb a Tab 3-nál. Két és fél centivel rövidebb és nagyjából ugyanennyivel keskenyebb, ezért a Mate könnyedén becsúszik a nadrágzsebbe. Akár ingzsebben is hordhatjuk, ha közepesen sikeres vidéki kisvállalkozónak akarjuk álcázni magunkat.

Fotó: Huszti István

A Mate száz grammal könnyebb a Tabnál, ami eléggé meglepett, mert a két készüléknek nagyjából ugyanakkora (4000mAh) kapacitású az akkuja. Ennek köszönhetően a Mate is simán kibír egy-két napot, ha nem nyúzzák állandóan. Teljesítménye érezhetően nagyobb, szinte minden lényeges tulajdonságában legalább kétszeresen megelőzi a Tab 3-at. Processzora négymagos, amihez 2 gigabájt ram, 42 megabites letöltési sebesség, 8 megapixeles kamera tartozik. Bár kisebb a kijelző mérete, azon pont másfélszer több (720×1280) pixel látható. Magyarán minden tartalom jobban mutat rajta, mint a rivális tableten.

Másik út

Van már megoldás is az akkuproblémák leküzdésére: nem nagyobb telefont kell venni, hanem pluszban egy tabletet. Már a legegyszerűbb matek is azt az eredményt hozza ki, hogy ha a 1500-2000 milliamperórás, normál méretű telefon kisegítjük egy nagyjából 4000 milliamperórás kisebb tablettel, abból csak jól jöhetünk ki. De a tapasztalatunk is azt mutatja, hogy még ha a mobilunkat wifi hotspotként használjuk, és arra csatlakozik a tablet, akkor is tovább bírja a telefon. Merthogy nem megy a kijelzője. Ezt még lehet fokozni időzítő appokkal (pl. a Taskerrel): automatikusan ki tudjuk kapcsolni a mobilnetet, amikor nincs rá szükségünk. Például számítógép előtt ülve tök fölösleges a mobilra is letölteni a maileket, az automatikus rendszerfrissítéseket pedig az esti órákra időzíteni, amikor otthon úgyis töltőre dugjuk a készüléket.

Bónusz előny: a tablettel nem tudunk telefonálni, csak a mobillal.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!