Már majdnem olyan, mint a Windows

A legutóbbi Samsung Galaxy Note okostelefont számítógépként is kipróbáltam, mert a tudása alapján elméletileg van benne annyi kraft, mint a tíz évvel ezelőtti pécékben. Nem is a hardver teljesítményével volt gond, inkább a felhasználói interfésszel, ami nem az egérrel-billentyűzettel való navigálásra van kihegyezve. Most itt a Galaxy Note 3, és egy hét használat után kijelenhetem, ez a telefon már majdnem olyan, mint a Windows. Ami nem feltétlenül jó, mert ezt elsősorban a rendszer bonyolultsága miatt érzem így.

Nem fér bele

Vannak butatelefonok, okostelefonok, és van a Galaxy Note. A Samsung külön kategóriát teremtett a tollal is irányítható óriásmobillal, ami szerintem kizárólag azért létezik, hogy a cég be tudja mutatni az összes új technikáját. Az 5,7 hüvelykes full hd kijelző képe gyönyörű, ráadásul nemcsak tollal, hanem akár kesztyűben is irányítható – az érzékenységet magunk állíthatjuk át, ha szükséges. Processzora négymagos és 2,3 gigahertzes, az Adreno 330 is az idei legjobb grafikus csipek egyike. A mobilnete akár 150 megabites letöltési sebességet is bírna, ha lenne ilyen gyors mobilhálózat. Emellett még egyedülállóan sok, 3 gigabájt RAM van benne, tehát több programot tud párhuzamosan futtatni. A laptopomban kisebb órajelű proci és kevesebb RAM van, szóval valóban bika telefonról van szó.

Mobil akart lenni, de phablet

Pár éve még zavartak a nagyméretű mobilok, de amióta átváltottam 5 hüvelykre, az ennél kisebb modellek játéktelefonnak tűnnek. A Note 3 mérete már közelebb van a tabletekéhez, de az 5,7 hüvelyk is elviselhető, nagyjából ekkora egy könnyen zsebre vágható jegyzettömb. A Note 3 szemből hasonlít a Galaxy sorozat többi tagjára: ennek is csak egy mechanikus gombja van a kijelző alatt, egy lekerekített sarkú téglalap. Egyetlen észrevehető újítás a szegett bőrt imitáló hátlap, ami persze ugyanolyan fröccsöntött műanyagból van, mint a többi. Csak egy kicsit rücskösebb. A Samsung helyében a perem mellett végigfutó művarrásnak megváltoztattam volna a színét, hogy még inkább úgy tűnjön, mintha bőrből lenne a hátlap.

A legnagyobb látható eltérés a többi modellhez képest a telefonba becsúsztatható toll, amivel rajzolhatunk, jegyzetelhetünk és parancsokat adhatunk ki a kijelzőn. Amikor ezt használtuk, egy pillanat alatt kisimultak a ráncaink, olyan jól működik. Ha a toll gombját megnyomjuk, amíg a kijelző közelében tartjuk, megjelenik az érintés nélküli parancsok menüjének köríve, amin egy rakás furcsa összetett szó olvasható: akciójegyzet, kivágatgyűjtő, képernyőírás, tollablak és S-kereső.

Majdnem ablakokA Note 3-hoz speciális Sketchbook rajzprogramot kapunk, a szövegbeviteli mezőkben választhatunk kézírás-felismerést, ami magyarul is elég jól működik. A toll a kijelző érintése nélkül is segítségünkre lehet, például a naptárban elég rávinni a kijelzőn megjelenő kurzort, hogy kinagyítva megnézhessük egy adott nap bejegyzéseit.

A Samsungnak is az lehet a célja, hogy az okostelefonja számítógépként működjön, és hogy ezt elérje, a Windowst működését próbálja lekoppintani. A tollablak nevű eszközzel például rárajzolunk egy szedett-vedett négyzetet a kijelzőre, és bizonyos appok (számológép, óra, youtube, telefon, névjegyek, chat, hangouts és böngésző) ezen az adott területen, lebegő ablakban nyílnak meg. Ez még nagyon messze van a tökéletestől, mert az ablakokon belül nem lehet ugyanúgy oldalra vagy fel- és lefelé gördíteni, mint a Windowsban, és a tartalom torzítva jelenik meg, ha a rajzolt ablakunk méretaránya nem a kijelzőjével azonos. Mégis hasznosak az ablakok, például amikor webshopban lévő árakat akarunk összeadni, hiszen így nem kell állandóan ide-oda lépkedni a weboldal és a számológép között.

Van egy másik lehetőségünk is a programok párhuzamos futtatására. Ha be van kapcsolva ez a nézet, akkor a kijelző közepén a bal oldalon mindig látható egy kis fül, amivel egy programindító menüt tudunk előhívni. Onnan ráhúzunk egy ikont a kijelzőre, majd kiválasztunk egy másik appot, és azt is ráhúzzuk a kijelző alsó vagy felső részére. Így egyszerre két appot tudunk kezelni, nagyjából úgy, mint a Windows 8.1-ben. A Microsoft rendszeréhez képest a fő különbség, hogy a Note 3 tenyérnyi kijelzőjén viszonylag sok helyet foglalnak el a gombok és a menük, így alig marad hely a tartalomnak, míg a Windows 8.1 esetében ez a probléma nem áll fenn. A Samsung ez ellen nem sokat tud tenni. A telefont vaskos ujjakkal nyomkodjuk, nagy gombok kellenek, pécén viszont az egérrel a legapróbb menükre is könnyen ráklikkelünk.

Minden Samsung

Ahogy a cikk elején is említettük, a Note 3 már nagyon összetett, kézikönyv átlapozása nélkül nem érdemes elkezdeni használni. Sok száz különféle okostelefont használtam eddig, elég jól kezelem a rajtuk futó rendszereket, de a Note 3 esetében egy hét után is kóválygok a menüben, és rengeteg olyan beállítás van, amiről fogalmam sincs, hogy hol kellene keresni. Azt vettem észre, hogy napról napra egyre több extra funkciót tiltok le.

A telefon főmenüjében nincs semmi különleges, egy helymeghatározásra épülő időjárás-előrejelző felület, a Google keresője, valamint nyolc fontosabb program indítóikonja látható. Oldalra lapozva a jegyzeteinket, a másik irányban a híreket, a lépésszámláló állását találjuk meg. Mivel az egész főmenüt személyre tudjuk szabni, csak rajtunk múlik, hogy a végeredmény mennyire átlátható.

Az elkerülhetetlen káosz az Alkalmazások menüjében kezdődik. Amit egyébként csak Alk.-ok néven látunk, mert ennyi fért ki. Úgy látszik, amikor a Samsung átvette a mobilipar vezető helyét a Nokiától, megörökölte a nagy rivális magyar fordítóirodáját is, mert régen a finn cég telefonjai voltak híresek az ehhez hasonló furcsa rövidítésekről. Javaslom mondjuk az „Appok” szó használatát.

De nemcsak a finnektől lesett a Samsung, hanem az Apple-től is. Talán megirigyelte, hogy az i(Terméknév) típusú szavakról mindenki azonnal az Apple-re gondol, és bevezette a saját jellegzetes betűjét. A Samsung mindegyik saját szoftvere elé odabiggyeszt egy S betűt, ami minimális angol nyelvtudással is nagyon vicces szókapcsolatokat eredményez. Nem hiszem el, hogy a Samsungnál még senkinek sem tűnt fel, hogy a S-t angolul nagyjából úgy ejtik, mint az ass szót, ami segget jelent. Így tehát a telefonon olyan programok vannak, mint az S Finder (seggkereső) meg az S Voice (farhang). Állítólag az S Pen, vagyis a Note 3 tollának a nyílását is S Hole-nak hívják, bár a hivatalos leírás ezt nem erősíti meg. De ha félretesszük a viccet, akkor is nevetséges az önreklám, és a felhasználóknak többet segítene, ha érthetőbb programnevek lennének a telefonon; a jegyzeteket egyszerűen jegyzetnek, a naptárat pedig naptárnak hívnák.

Az is kissé átgondolatlannak tűnik, hogy a mobil tele van szoftverboltokkal. Van az alkalmazások menüjében egy Samsung Hub, amellyel videókat, könyveket és játékokat vehetünk, és rögtön ott látható mellette egy Samsung Apps is, amellyel könyveket, játékokat és appokat vehetünk. Deja vu? És még nem is értünk a végére! Ott van még a Play Áruház is, amellyel –  ezt már biztosan nem fogják kitalálni! – könyveket, appokat, játékokat és zenéket vehetünk. Minek ennyi szoftverbolt? A Samsung nem ad rá sok magyarázatot, de valamire sikerült rájönnünk. A Hills of Glory nevű játék 685 forintért kapható a Samsung boltjában, ugyanezt a Google Play Áruházban (elméletileg) ingyen megkapjuk. Az a különbség, hogy a Samsungtól vett játékban nincs rejtett költség, a felhasználó egyben megkapja az egész játékot, abban hirdetések sem jelennek meg. Ez szimpatikus húzás, mint nincs rosszabb annál, mint amikor egy játék azért nem indul el, mert nem tudja letölteni a hirdetéseket, vagy az ötödik pálya után jelez, hogy a többi pályáért már fizetni kell. Nem szeretjük a rejtett költségeket, úgyhogy piros pont jár a Samsungnak, ha a boltjában következetesen ezt a vezérelvet követi, és nem ingyenes demó freemium szoftvereket kínál.

A Note 3 beállítása már majdnem olyan bonyolult, mint amikor a Windowst kell helyrerakni a Vezérlőpultban. Egy átlagos androidos készüléken a beállítások menüben nagyjából 20 almenüt találunk, kategóriák szerint tagolva. Ezzel szemben a Note 3-ban négy lapon összesen 48 különböző menüpont van, és néhol meglehetősen kaotikus az elrendezés. Vegyük például a biztonsági mentést, amiből kétféle is van, de egyik sem a Biztonság almenüben. A Samsung-fiókhoz kapcsolódó mentést a Felhő almenüben, a Google-fiókhoz tartozó mentést a Mentés és visszaállítás almenüben találjuk meg. A Windows 7 sokkal átláthatóbb és következetesebb, mint ez a telefonos rendszer.

Virtuális ketyerék

A Samsung Galaxy Note 3 nem a legnagyobb kényelmet és egyszerűséget kereső júzereknek való, hanem azoknak, akik a legapróbb részletekig hajlandóak finomhangolni a beállításokat, és ki tudják használni a rengeteg beépített funkciót. Ebben a mobilban is van egykezes működés, amelynél a billentyűzet, a feloldóminta és a tárcsázó a készülék egyik oldalához közelebb húzódik, hogy elérjük a virtuális gombokat. Tudunk az első kamera előtt hadonászva lapozni, és az okos kijelző nem kapcsol ki, amíg a kamera azt látja, hogy a mobil felé nézünk. Van beépített fitneszprogram, ami számolni tudja a lépéseinket, illetve mérni tudja a páratartalmat és hőmérsékletet, amiből az általános közérzetünkre próbál következtetni. A Flipboard hírolvasó Note 3-as különkiadása a kijelző alatti gomb dupla lenyomásával azonnal előhívható, a Google Fordítónál kicsit kifinomultabb S Fordító a kamera által látott szöveget azonnal lefordítja a kívánt nyelvre, a KNOX pedig a Samsung saját biztonsági rendszere, amely erős jelszavas védelemmel látja el a titkos adatainkat.

Mindent összegezve ez a világ legjobban felszerelt okostelefonja, és kétszázezer forint fölötti induló árával az egyik legdrágább is.

A cikket az Index Facebook-oldalán kommentelheti!