Kici, óccó, Zopo

Lassan hat éve már, hogy bojkottálni próbáltuk a Kínából áradó árudömpinget, de már akkor is csak félsikereket tudtunk elérni. Ennek fordítottját tudtuk most kipróbálni: milyen az, amikor nem csak mondjuk, hogy „de hát minek vennél drágát, mikor amúgy is minden kínai”, hanem ki is próbáljuk, mit tud egy telefon, amikor nem nyugati gyártók fizetik a munkásokat a sencseni szalagok mellett.

A magyar forgalmazó jóvoltálából három telefont is kaptunk a Zopo márkanevű telefonból. A magyarul nem túl szerencsésen hangzó márka világszinten nem ismeretlen, a Wikipédia tanúsága szerint a 2012-ben alapított kínai ZOPO Mobile volt az első szemüvegmentes 3D-élményt adó, dual SIM-es okostelefon, aztán elsőként vezették be a Sailfish nevű mobilos oprendszert Indiában.

Ezek mondjuk a leghosszabb fogmosás és a „legnagyobb dőlésszögben egykerekű biciklizés hónaljvakarás közben” jellegű Guinness-rekordokra emlékeztető adatok, de tény, hogy nem kezdő gyártóval van dolgunk, ami abból él, hogy egymás mellé legózza a híres márkák sorozatgyártásából megmaradt alkatrészeket. Bár a legújabb telefonjuk nemzetközi megjelenését bejelentő plakátot nem sikerült a kínai sztereotípiákra ráerősítő nyelvtani hiba nélkül lehozni.

De jó, kínai? Hú, de nehéz!

Ez az érzés megmarad akkor is, mikor kézbe vesszük a három, tesztre kapott telefont. A ZP 700 a belépőszint: 4,7 hüvelykes kijelző, négymagos, 1,3 gigaherzes processzorral és 1 gigabájtos memóriával, 4 gigabájtos háttértárral szerelve. A 8 megapixeles hátlapi, két megapixeles előlapi kamerával árult telefon elméletileg 64 gigabájtos memóriakártyákat is megeszik. A gyártó honlapján 250 órás készenléti és 13-14 órás beszélgetéssel eltölthető időt ígérnek, és ez nagyjából a tesztek alapján is stimmel: átlagos használattal a töltőről reggel levett készüléket lefekvéskor érdemes visszadugni, viszont a fiókban hagyva három nap múlva is bőven akad áram a 2000 mAh-s akkumulátorban.

Eggyel komolyabb és négy verébszökkenéssel nagyobb kategória a ZP990-es phablet. A 6 hüvelykes óriás 2 gigabájtos memóriával és 32 gigabájtos tárhellyel csábít, a full HD-s IPS-paneles képernyő mellé négymagos Cortex A7 processzort szereltek a kínai tervezők. A hátlapi kamera 13, az előlapi 5 megapixeles, az előbbi dolgát ledes vaku segíti. A telefon 1080p-s, 30 FPS-es videó rögzítésére képes.

A 3100 milliamperórás, laposelem méretű akkumulátor 580 órás készenlétet ad a hivatalos oldal szerint, és az átlagos használatot is egyik nap reggelétől másnap késő délutánig bírta, ráadásul még bőven volt hátra a halál előtt, amikor először szólt, hogy most már ne viccelődjünk, és dugjuk töltőre. Aki ilyet szeretne venni, jó, ha vár egy kicsit, a gyártó ugyanis épp azt tervezi, hogy nyolcmagosra cseréli a processzort, bár most még nem tudni, ez mennyivel dobja meg az árcédulán szereplő összeget.

Ennek ellenére a harmadik telefon volt a legérdekesebb. A ZP980+ modellt ugyanis nyolcmagos processzorral szereli a gyártó, öthüvelykes, 1080p-s kijelzővel, 1 gigabájt memóriával, 32 gigabájtos tárhellyel. Állítólag 14 megapixeles a hátlapi kamera, erről később majd még beszélünk. A 2000 milliamperórás akkumulátor az okostelefonoknál megszokott élettartamot hozza, reggel kihúzzuk, este visszadugjuk, főleg ha munkába menet még netezni szeretnénk.

A kapott telefonok közös tulajdonságai között van, hogy mind két SIM-kártya kezelésére képes, a 3G a legsebesebb adatkapcsolat, ami elérhető róluk, lehet beléjük plusz SD-kártyát dugni, 4.2.2-es Android fut rajtuk, és mindegyikhez kapunk ajándékba kijelzővédő fóliát, még a két drágábbhoz is, pedig azokon elméletileg Gorilla Glass van. A kapott modellek mindegyike fekete műanyag hátlapos, a saját kategóriájukon belül nehéznek tűnő, de alapjában véve korrekten összeszerelt termékek.

Használat közben a két kisebbik telefon nem recseg-ropog, a phablet az, amit irodai szintű csendben már feltűnik az érintőképenyőn puffogó ujjbegyeink mellett egy másik, sercegő hang is. Ha mindenképpen kötekedni akarok, akkor felhozom a telefonok oldalán-szélén futó fémabroncson látható összeillesztési nyomokat, de ehhez már minden xenofóbiámat elő kellene ásni. A netes kutakodás alapján az is biztosnak látszik, hogy a nyolcmagos Zopo hátlapján talált pörsenés is inkább csak véletlen, mint általános gyártási hiba.

Átlagos 45 ezerért

Egy héten át használtuk a három telefont, két-három napnyi időt adva mindegyiküknek. A ZP700 hozta a negyvenöt ezer forintos szinttől elvárhatót: nem villámsebes, de nem is zavaróan lassú. A kijelzője szép, a Jetpack Joyride-ot nagyjából kétszer gyorsabban tölti be, mint az amúgy használt iPhone 4-esem. A 960-szor 540-es kijelző levélolvasáshoz és netezéshez kényelmes, a görgetés is elég folyamatos ahhoz, hogy ne tegyük szóvá.

Meglepő, de hiányzik az a borzasztó tapadás, amit néhány korábban tesztelt modell érintőképernyőjénél tapasztaltunk: az ujjunk siklik, a képernyő tartalma pedig nagyjából vele egy sebességgel. A telefon nem szép, de nem is csúnya, tökéletesen mentes mindentől, ami alapján az emberek megmondanák, hogy „tipikus kínai” termékről van szó. A nálunk járt példány kékesfekete hátlapja kellemesen recés volt, és bár elég vékonyka, és féltünk is, mikor a SIM-kártya bedugása miatt lepattintottuk, hogy ez bizony kettéhasad azonnal, nem tette, pedig biztos, ami biztos, tucatnyiszor leszedtük, hátha.

Bár olvastunk rémtörténeteket a GPS-ről, nekünk használat közben nem volt komolyabb probléma, nem sem pontosabb, sem pontatlanabb a referenciaként hozott iPhone 4-nél, ami akkor fontos információ, ha épp azon gondolkodom, hogy most már ideje lenne azt lecserélni valamire, de nem szeretnék 250 ezer forintot kiadni egy telefonért.

A fényképezőgép természetes fénynél használható képeket csinál, kicsit talán lassú. Viszont beltérben, lámpánál elő se vegyük, sárga katyvasz lesz az eredmény (ahogy egyébként más, nem kifejezetten a fotózásra kihegyezett okostelefonoknál is). Zenehallgatásnál itt is igaz, hogy a hátlapi hangszórót hangzáskép alapján egy kartondobozra is cserélhetnénk, és a kapott headset is csak annyit javít a dolgon, hogy a használatával vizes kartondobozra változik a hasonlat. Normális fülhallgatót beledugva sokat javul az eredmény, átlagos felhasználónak tökéletes, az audiofil őrültek meg amúgy sem kínai mobilon hallgatnak zenét. 

Nagy dög egy százasért

A ZP990-es phablet már nem csupa pozitív élmény, de a rossz tapasztalatoknak csak egy része írható a kínaiak számlájára, a többi inkább a méretből és az arányokból fakad. A nagy telefonba rakott nagy akkumulátor egész sokat bír, de például azért is, mert komoly fizikai teljesítmény egész nap kézben tartani, így eleve nem is használjuk annyit.

Korábban már említettem, hogy zörög és serceg a felépítmény, amit csak felerősít, hogy az ember keze nehezen áll rá a hat hüvelykre. A benchmark eredmények alapján nem túl erős a készülék, valahova a Samsung Galaxy S2 és a Google Nexus 4 közé lövi be a telefont. Ezt a gyakorlatban csak akkor tudtuk előhozni, ha szándékosan szívattuk. Például zenét játszottunk és közben fotóztunk: ettől rendszeresen megborult a rendszer, pontosabban a zenelejátszás leállt, és csak határozott unszolásra indult el újra. Tehát ha nem rángatjuk, nem harap, viszont érdemes figyelembe venni, hogy az ember nem fél évre vesz ilyesmit, ezért ha valami már most olyan lassú, mint a két-három éves cuccok, az nem túl jó jel. Főleg nem akkor, ha mindezért 99 900 forintot kérnek a boltban.

A fényképek minősége alapján azoknak sem ajánlanánk a telefont, akik kifejezetten a fotózás lehetősége miatt szeretik az okostelefonokat. Természetes fénynél még elmegy a teljesítmény, de mesterségesben csapnivaló eredményeket hozott a telefon. Gyereket, macskát például lehetetlen volt vele fotózni, mert célpont vagy teljesen kimászott a képből, mire a telefon elhatározta magát az exponálásra, vagy olyan szinten bemozdult, hogy Picasso is elismerően füttyentett volna a végeredmény láttán.

Nyolc mag nagyon sok, David!

Nem volt panasz a sebességre a nyolcmagos ZP980+-nál, ment például egyszerre a zene és a fotózás is, és ha hiszünk a mérőszoftvernek, lóerőben a Samsung Galaxy S4-gyel egyenértékű telefont kapunk. Voltak furcsa tapasztalatok azonban itt is: rövid youtube-ozást követően már kényelmetlenül meleg volt a telefon hátulja, pedig nem is volt töltőn a gép.

Ennél eggyel idegesítőbb, hogy komplett rekordokat vittem fel a telefon kontaktjai közé telefonálás közben csak azért, mert nem mindig működött az a szenzor, aminek egyetlen feladata, hogy észrevegye, ha a fülünkhöz tesszük a telefont. A komoly mennyiségű megapixelnek is csak természetes fénynél váltotta be a hozzá fűzött reményeket, megint kiderült, hogy lehet akár száz megapixeles is valami, ha az optikát műanyaglapokból rakják össze elé. Furcsa és idegesítő hiba volt, hogy a Chrome-ban sokszor nem adta be a billentyűzetet a telefon, függetlenül attól, hogy a címsorban álltunk vagy egy levelet akartunk megírni. Ezeket leszámítva 82 ezer forintért amúgy nem is csinálnánk rossz vásárt, de van valami, amin mindenkinek érdemes elgondolkodni.

Németországban, Lengyelországban és Hollandiában már van komoly, szervizháttérrel is bíró képviseletük, itthon még csak most indul az értékesítés. A Zopo magyar forgalmazója vállalja ugyan az egyéves garanciát, de fontos tudni, hogy ez valójában mit is jelent. Például azt, hogy a javításra szoruló telefonokat Kínába kell visszaküldeni, ami nem rövid idő, ráadásul a forgalmazóval megejtett beszélgetés során az is kiderült, hogy nem városi legenda az, amit a zopós fórumokban lehet olvasni: az adott készülékeket csak rövid ideig gyártják.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy akár az adott modellen belül is lehetnek előre be nem jelentett módosítások, például ütésálló előlapja lesz, esetleg nagyobb memóriája, de emiatt előfordulhat, hogy a korábbi változat szervizelése is kútba esik. Külföldi fórumokon is sokszor előkerülő hiba a pontatlan vagy fantomérintéseket regisztráló képernyő, és sokan belefutottak abba, hogy mivel az adott készüléket már más kijelzővel gyártják, az ő telefonjukat nem tudják javítani.

Persze korántsem biztos, hogy a mi telefonunk is elromlik majd. A szerkesztőséget megjárt három telefon közül egyik sem volt hibás, a nyolcmagos hátlapján lévő sérülés alapján sem szabad elkeseredni, gyári hibás Galaxy S4-et is látott már a világ. A Zopo mindhárom modellje alkalmas arra, hogy a telefonok böngészése közben őket is megnézze az, aki új készüléket keres. Pont annyira nem érdemes csak azért kihagyni őket, mert vállaltan kínaiak, amennyire nem szabad csupán az Aliexpressen és a Deal Extreme-en szerzett tapasztalatok miatt élből kizárni ezeket az átlagos tudású, hétköznapokban is jól használható, közepes ár-érték arányú telefonokat.