Élet a Facebook és a Google nélkül

2014.07.22. 16:22

Valahogy úgy képzeljük el a digitális apokalipszist, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnik a Google és a Facebook. Ez a két cég olyan mélyen beépült az életünkbe, hogy sok szempontból nélkülözhetetlenné váltak. Őrzik a fényképeinket,  a kapcsolatainkat, a kedvenc helyeinket, velük navigálunk, tolmácsolunk és keresünk fontos információkat.

Annyira még nem vagyunk függők, hogy a közösségi portál töltse be az életünket, de vannak olyan ismerőseink, akikkel csak a Facebook üzenetküldőjén tartjuk a kapcsolatot. Persze amíg volt Facebook, addig eszünkbe sem jutott volna elkérni az emailcímüket vagy a telefonszámukat.

Most viszont nincs se Facebook, se Google, mert a Kínai Nagy Tűzfal túloldalára kerültünk, ahol az állami cenzúra blokkolja mindkét webes szolgáltatót. 

Hétköznapi kínok

A távközlési berendezéseket és okostelefonokat gyártó Huawei meghívására utaztunk Kínába, egy mérnökhallgatókból és tanárokból álló csoport kíséretében. A tanulmányút egyik célja a legmodernebb távközlési technológiák bemutatása, de fontos része az is, hogy a résztvevők jobban megismerjék Kína hétköznapjait, amibe sokkal mélyebben beépült a mobiltechnológia, mint a magyarokéba. Hiába nagyobb ott a szegénység, a városokban a legkisebb gyermekek kezében is nagyon gyakran látunk okostelefont vagy tabletet.

A magyar csoport több tagja pórul járt azzal, hogy Google-függő, mert a cég szolgáltatásai elég bizonytalanul működnek. A Facebook pedig egyáltalán nem működik, sem a csevegője, sem maga a portál. 

Nagyon zavaró, amikor bepötyögjük a böngésző címsorába a keresett tartalmat, és percekkel később kapunk egy hibaüzenetet, hogy a várakozás időtartama lejárt, a keresett oldal nem található. Ha nincs Google, akkor azzal kell kezdeni, hogy az alapértelmezett keresőt átállítjuk Microsoft Bingre.  Az a legfurcsább az egészben, hogy a kínai állami tűzfal nem hermetikusan zárja el a külvilágot,  a Google szervereiről néha valahogy átpottyant egy-egy adatcsomag.  A böngészőben a Gmail.com és más változatai nem jönnek be, a Chrome böngésző is agyhalott, de az Android Gmail app időnként, nagyon lassan, le tudja szedni a leveleket. A Google Térkép is működik, hál' istennek, mert enélkül meg lennénk lőve az idegen városokban, de a Play Áruház szoftverbolt nagyon ritkán töltődik be, és a szintén nagyon hasznos Fordító is blokkolva van.

Screenshot 2014-07-22-10-35-18.png

Ennek a helyzetnek a Microsoft lehet az egyik győztese, mert a Bing kereső elérhető, és a redmondi cég többi szolgáltatása is fut. Úgyhogy amikor a piacon alkudozni kellett, akkor az online Bing Translator segítségével kommunikáltunk az eladóval. Először persze angolul próbálkoztunk, de miután az eladó a mobilján fordította le kínairól angolra, hogy még egy perc, és hozzák az otthoni árakhoz képest ötödannyiba kerülő kameraállványt, mi is inkább a Bing tolmácsolásával folytattuk a párbeszédet. Meglepően hatékony a módszer, és a lefordított szöveg felmutatása közben ugyanúgy lehet mosolyogni, mint beszélgetés közben. Azt  sem árt jelezni, hogy bármi is van odaírva a krikszkrakszokkal, mi nem akarunk semmi rosszat mondani.

Szerencsére a privát levelezésünket már régen átirányítottuk az Outlook.com-ra, így az emailek is gyorsabban megérkeztek, mint ha mindig az Androidra kellett volna várnunk. Nem kell attól tartani, hogy mások nem ismerik az @outlook.com-os címünket, mert nagyon könnyen megoldható a webes levelezőben, hogy a korábbi emailcímünk legyen a feladó. A Facebook csevegőjét a Skype pótolta.

A Kínai Nagy Tűzfal természetesen megkerülhető VPN segítségével is, ami egy biztonságos csatornát létesít a számítógépünk és egy külföldi szerver között, és így nem tűnik fel az állami megfigyelést végző hivataloknak, hogy a Facebookot használjuk. Ez azonban kissé macerás, fizetni kell érte (hacsak nincs a cégnek ilyenje), minden készüléket át kell állítani, ráadásul még lassú is.

A kínaiak megszokták ezt a helyzetet

Helyiekkel beszélgetve kiderült, hogy a kerülőutak helyett inkább mindennek a kínai klónját használják. Persze sokan szeretnének kapcsolódni a valóban globális közösségekhez, a Facebook és a Google segítségével, de a számok azt mutatják, a legtöbben nem veszik a fáradságot, hogy megpróbáljanak átlépni a tűzfalon. A Twittert helyettesítő Weibo mikroblogokat Kína-szerte 300 millióan használják, a Google keresőjét jól pótolja a Baidu, a hétszázmillió regisztrált júzert felmutató Wechat és a QQ csevegőappok pedig már Kína területén kívül is egyre népszerűbbek. A Taobao és az Aliexpress pedig az online vásárlást segíti, az eBay és az Amazon versenytársaiként. Az étteremkritikákat gyűjtő Yelpnek és Foursquare-nek is megvannak a kínai változataik. A kínai mobilozók pont ugyanolyan appokat használnak, mint mi, csak más cég nyújtja a szolgáltatást.  

 Kína néha védővámmal és más módszerekkel védi meg a hazai ipart, hogy legyen ideje nagyra nőni, és ne a külföldi cégek fölözzenek le minden hasznot. A bor például rendkívül drága, mert a kínai termelők még csak most kezdenek lábra állni, és nem tenne jót nekik, hogy a szupermarketek polcai olcsó chilei, ausztrál és amerikai borokkal lennének tele. Az online szolgáltatások esetében azonban többet nyom a latba az állami cenzúra. Amikor ujgur támadók késekkel lekaszaboltak több tucat embert, Kínában az egész internetet több napra lelőtték, nehogy ott szervezzenek újabb támadást.

Hogy mennyire nem szeretik ott a rendszerellenes hangokat, azt az ember a saját szemével is láthatja. Elég kimenni Pekingben a Tiltott Város és Mao Cetung mauzóleuma között elterülő hatalmas Tienanmen térre, ahol a haladást nehezítő kordonok, az erős rendőri jelenlét és a százával odatelepített kamerák mellett még nagy számú civil ruhás ügynök is jelen van. Láttuk, ahogy lekapcsol és elvezet egy jegyüzért egy semmiből felbukkanó, rendőri egyenruhát nem viselő férfi.  Abban is egészen biztosak vagyunk, hogy a számítógépünk és a telefonunk adatforgalmát is ugyanilyen alaposan figyeli a kínai hatóság.

Jön a vég?

Persze, hogy visszakanyarodjunk a kezdetekhez: nehéz elképzelni, hogy a Google és a Facebook leállhat, de nem lehetünk biztosak abban, hogy ez sohasem fog megtörténni. Ha hekkereknek sikerült teljesen észrevétlenül trójait csempészni erőművek és atomcentrifugák fokozottan védett rendszereibe, akkor miért ne lenne ugyanez lehetséges a webes szolgáltatókkal? Annyi tanulsága mindenesetre van a kínai túrának, hogy nem szabad egyetlen cégre bízni minden adatunkat – és ezzel előre fel tudunk készülni a digitális apokalipszisre.