Matula bácsi tuti nem rettegett ennyit

Van egy pillanat a The Flame In The Floodban, ami mindig egy kicsit összetöri a szívemet. Akárhányszor leültetem a főszereplőt a meleget és biztonságot jelentő tábortűzhöz, akkor egyenesen a szemembe néz. A grafika nagyjából olyan, mint a Psychonautsban, egy csomó elnagyolt vonal, fura helyekre rakott él és sarok.

De amikor Scout a szemembe néz, akkor kedvem lenne hangosan azt mondani neki, hogy sajnálom. Sajnálom, hogy egyszer meg kellett enned 10 darab gyékényt, mert éheztél, és semmi más kaját nem találtam neked. Sajnálom, hogy egyszer hagytam, hogy elfertőződjön egy farkasmarta sebed, mert varrókészletem nem volt, csak penicillinem. Sajnálom, hogy minden este megfagysz, mert képtelen voltam egy vaddisznót megölni, és normális ruhát varratni. Aztán felállítom Scoutot, és megyünk gyékényt meg pitypangot szedni.

A The Flame In The Flood egy túlélőjáték, amiben alapanyagokat kell gyűjteni, azokból kicsit bonyolultabb dolgokat összerakni, majd úgy általában túlélni egy világban. Számít az éhség, a szomj, a hőmérséklet, a fáradtság, az előző kettőt lehet növényekkel, hússal, szűrt vagy esővízzel, vagy saját főzésű gyógyteával csillapítani, az utóbbi kettőhöz ruhákat kell gyártani, és különböző menedékekben meghúzni magunkat. A hatalmas árvíz utáni világ sajnos nem túl békés, próbálnak velünk kiszúrni farkasok, vaddisznók, kígyók, hangyák, medvék. És egy hatalmas, bazinagy folyó is, amin egy eszkábált tutajjal kell lavírozni. Részletezem.

A játék két, teljesen különböző részből áll: az egyikben ezen a folyón kell kormányozni. Mivel egy szerencsétlen kis deszkahajóval kezd a főszereplő, és Aesop nevű kutyája, aki sajnos egy állatmesét sem mond el, nagyjából ki vagyunk szolgáltatva az áramlatoknak, vannak veszélyesebb, gyorsabb szakaszok, és ami még fontosabb – vannak különböző helyszínek, ahol ki tudunk kötni. Táborok, templomok, boltok, vagy csak a vadon. És ha kikötöttünk, jön a játék második része, amit én csak úgy hívok, hogy a Totális Rettegés. Mert az időm nagy részét én azzal töltöttem, hogy mint a hülye futottam farkasok elől vissza a tutajra, és örültem annak a két gyékénynek, amit sikerült összeszednem.

Ami nem baj, mert a gyékényből lehet fonalat fonni, és ha kombináljuk egy ronggyal, meg egy kovakővel, akkor van egy kalapácsunk, amivel sajnos nem lehet fejbe verni az ártatlan nyulakat, hogy megzabáljuk a húsukat, de mondjuk építhetünk nekik csapdát. Vagy használhatjuk a gyékényt arra, hogy kitömjük vele a kabátunkat, hogy jobban bírjuk a hideget. Vagy egyszerűen felzabálhatjuk. El fog jönni az a pont.

És amikor azt gondoljuk, hogy na, végre sikerült összepattintani egy íjat, és rohadt szemét vaddisznónak már esélye sincs, akkor még kell hozzá egy nyíl (vessző+2 toll elijesztett madaraktól), aztán azzal az íjjal irányba kell fordulni, aztán célozni, aztán imádkozni, hogy ne érjen oda hamarabb a disznó, mert akkor törik a csontunk, futni nem fogunk tudni, és és ha nincs akkora mákunk, hogy addig eltűnik, amíg feltesszük a sínt (minden tárgy használatához kell egy kis idő), akkor bukó van, és mehetünk vissza az előző checkpointra ugrálni.

A TFITF nagy részében a hátizsákom tartalmában matattam (fontos: lehet pakolni Aesopra és a tutajra is), próbáltam mérlegelni, hogy mit lehet eldobni, és mit nem. Bízom abban, hogy el tudok futni egy farkas elől, vagy inkább legyen nálam kötszer? Kell nekem annyi üveg, hogy vizet gyűjtsek? Inkább csináljak beef jerkyt a nyers húsból, vagy dörzsöljem be csattanó maszlaggal, hogy aztán megmérgezzek vele egy állatot? Én az utóbbit egyébként egyszer próbáltam, annak az lett az eredménye, hogy egy farkas elkezdte szagolgatni, majd hirtelen megjelent két másik. Úgyhogy elfutottam. Ebben a játékban nagyon sokat kell elfutni, remélem ez az egy átjött.

De ez mind kicsit nyomasztó és lehangoló lenne, ha nem lenne a TFITF-nek annyira istentelenül jó hangulata. A tökéletes, veranda-country zene, a hangeffektek, a felkelő és lenyugvó nap fénye mind egy hatalmas lökést ad a túlélési ösztönnek, hogy még az egyre hangosodó disznóröfögés, mennydörgés, sötétség ellenére is menjen tovább az ember, hátha legalább egy marék gilisztát talál, amitől elmúlik az éhsége, hátha meglesz az a fadarab, amivel meg lehet javítani a teljesen szétcseszett tutajt. Vagy csak menni a végtelen folyón. A The Flame In The Floodtól kedve lenne az embernek.