A kis herceg megint rákapott a varázsgombára

Az Amanita Design nem nagyon titkolja, hogy van bizonyos érdeklődése a hallucinogén szerek iránt. Főleg szürreális környezetbe helyezett kalandjátékokat készít, amikben rendszeresen előfordulnak álmok, utazás és gombák. Sok-sok gomba. Sőt, a cég neve, az Amanita is a galócák nemzetségének latin neve – és a galócák ugye többnyire mérges gombák, elég furcsa dolgokat lehet tőlük tapasztalni (már azoktól, amik nem ölik meg az embert).

És van még egy közös az Amanita-kalandjátékokban: elképesztően szépek és furcsák egyszerre, különleges élmény játszani velük. A nemrég megjelent Samorost 3 pedig az eddigi legjobb mind közül.

A legszebb flashjátékok készítője

Az Amanita Design egyébként itt van a szomszédban: 2003-ban alapította a cseh Jakub Dvorský, és ma is csak egy néhány fős indie csapat (Dvorský mellett még a zenei részért felelős Tomáš Dvořák a másik kulcsfigura). Eleinte csak flashjátékokban nyomultak, első játékuk éppen a Samorost volt, amiben egy űrbéli manóval kellett megmenteni az otthonául szolgáló bolygót egy üstököstől. 2003-ban jelent meg, amikor a flashjátékok még nagyon gyerekcipőben toporogtak, és igen szokatlan volt, hogy egy ilyen játékocskába valaki annyi energiát öljön, mint Dvorský a Samorostba (tessék, ma is kipróbálható).

Meg is lett az eredménye: az Amanitához elkezdtek özönleni a „valami jó kis samorostosat kérnénk a termékünkhöz” típusú megkeresések, így a cég két következő minijátéka már a Nike-nak, illetve a Polyphonic Spree nevű zenekarnak készült (Rocketman, The Quest for the Rest), később pedig a BBC-vel is volt egy gyümölcsöző együttműködés (Questionaut). Amikor 2005-ben a Samorost 2 megjelent, már nem böngészőben jött ki, hanem pár dollárért lehetett megvenni, 2009-ben pedig debütált az Amanita első igazi, egész estés kalandjátéka, a robotos környezetbe helyezett Machinarium. És most itt a Samorost 3, a harmadik teljes játék (volt egy Botanicula nevű is 2012-ben), ami a Machinarium összetettségét elegyíti a Samorostok szépségével és hangulatával.

Varázsgomba, gombavarázs

A felütés a szokásos: valami megint történik, ami kirángatja az űrbéli manót a komfortzónájából – ezúttal egy mágikus vuvuzela pottyan le éppen a háza elé. A kis lény elkezdi próbálgatni, mire jó, így mindenféle nyomokat, feladatokat talál meg, aminek csak az lesz a vége, hogy összeeszkábál egy űrhajót és bolygókat, holdakat bejárva kideríti, kié volt a hangszer, és mire jó. Tisztára, mint a kis herceg, csak manónk nem akar Coelhóbb lenni Lakatos Leventénél, hanem a kalandjátékokban bevett fejtörők megoldásával jut előre.

Játéktechnikailag nincs sok forradalmi a Samorost 3-ban, viszont az említett hangulat eléggé székbe szögezős, az Amanita-dizájn soha nem ütött be még ennyire. Az első két részben megszokott természetes felületek visszaköszönnek: fás, szőrös, mohás tájakon jár a manócska, az egyik hold önmagában egy nagy élőlényre emlékeztet, és persze megint utunkba akad pár gomba – sőt, a manó űrhajója is olyan, mint egy pöfeteg. A helyszíneket kellemesen bódult zene festi alá, aztán egyszer csak kiderül, hogy a játéktérben is hangot ad csomó minden, sőt ezek a hangok nem ritkán a fejtörők részei. Ehhez társul még az a tény, hogy a játék végig szimbólumokkal, piktogramokkal kommunikál, valamint a minden helyszínt végigkísérő érzés, hogy ezt a programot nagyon-nagyon sok odafigyeléssel és örömmel készítették. Mindez így együtt elég hamar berántja az embert, és már az első bolygó után izgató kérdéssé válik, hogy a következő égitesten milyen furcsa lényekkel találkozunk, óriási fluoreszkáló cincérrel vagy tunya szalamandrakórussal (igen, többek közt ezekkel).

A játék egyetlen igazi hibája az, hogy a végére a fejtörők kifulladnak, és az ötletes rejtvények helyét átveszik a „menj ide, menj oda” feladatok. Itt lehetett egyedül érezni, hogy az Amanitának azért kicsit nagy falat volt egy többórás játék összerakása, de a hangulat és a helyszínek szépsége végig kitart, és ez valamennyire mentette a befejezés leülését. És arról se feledkezzünk meg, hogy a Samorost 3 nem az AAA-kategóriában versenyez: 20 dollárért vesztegetik a GOG-on, de jó eséllyel ez is belekerül majd az éves játékeladás-akciókba (vagy ha idén nem is, a 2017-es summer és winter sale-ekbe biztosan). Az Amanita kis hercegében pedig maradt még pár trip, legalábbis remélem. Mert ennyire egyedi kalandjátékot nem nagyon lehet találni – legfeljebb egy másik Amanita-programot.