Környezetszennyezés még nem volt ennyire szórakoztató

2016.05.20. 06:39 Módosítva: 2016.05.20. 06:40
A játék késői szakaszában, amikor mindent ellenőrzésed alá vontál, jó mérnök lesz belőled.

Ez volt az a mondat a Factorio trailerében, ahol biztos voltam benne, hogy ezt a játékot ki kell próbálnom. Én ugyanis nagyon régóta szeretnék már végre jó mérnök lenni.

A Factorio egy idegen bolygó felszínén kezdődik, ahova a történet szerint az űrhajónk becsapódott és megsemmisült. Szerencsére ez a bolygó gazdag mindenféle ásványban, mi pedig olyan sebességgel vagyunk képesek mindenféle gépeket tervezni és megépíteni, hogy annak láttán Leonardo da Vinci és MacGyver megfélemlítve kuporogna a sarokban.

A játék elején marokra kell fogni a csákányunkat, és kézzel kifejteni a földből pár darab szenet és vasércet, ezeket betenni egy kőből összetákolt kohóba, és máris van egy kevés vasunk. Ha van vasunk, akkor pedig készíthetünk egy szénnel működő fúrógépet, és örökre búcsút inthetünk a kézzel bányászásnak. Innentől kezdve már csak arra kell figyelnünk, hogy a fúrógépeinkben mindig legyen elég szén. Egy ponton a szénszállítás is macerássá fog válni, ekkor jön el az ideje, hogy megépítsük az első futószalagot, ami a kibányászott szenet automatikusan betölti a fúrógépekbe és kohókba.

És ekkor a teremtményünk, ez a füstöt okádó gépekből álló furcsa lény, elkezd egyre fejlődni és terjeszkedni. A játékban ugyanis mindent, amit képesek vagyunk kézzel összerakni, azt automatizálhatjuk is. Csinálhatunk gyárakat, amik helyettünk gyártanak futószalagot, robotkarokat, kohókat, fúrógépeket, vagy akár másik gyárakat.

Először is érdemes lecserélni a szénzabáló gépeket elektromosokra, amik sokkal könnyebben kezelhetőek. De ehhez áramot kell fejleszteni, amit a játék kezdetén gőzturbinákkal érdemes megoldani. Ha sikerül mindenhova bekötni az áramot, a gyár sokkal hatékonyabbá és rendszerezettebbé válik majd.

Körülbelül ekkor azonban kiderül, hogy ez a bolygó nem lakatlan, hanem mindenféle nyálkás és undok lények lakják, akik kifejezetten gyűlölik, ha valaki telepakolja az idilli lakhelyüket zajos és büdös fémszörnyekkel. Nevezhetnénk őket idegeneknek is, ha technikailag ezen a bolygón nem mi lennénk az idegenek. Ezek az agresszív őslakosok megtámadnak mindent, ami a környezetet szennyezi. Eleinte még vissza lehet tartani őket a nálunk lévő pisztollyal, de mint minden mást a játékban, ezt is célszerűbb automatizálni. Csak leteszünk pár lövegtornyot, felhúzunk eléjük egy falat, és máris megvédenek minket a kötözködő bogaraktól, csak figyelni kell, ki ne fogyjon belőlük a lőszer. Ha pedig ezt megunjuk, egyszerűen csak ki kell húzni pár futószalagot a lőszergyáraktól a lövegtornyokig. Vagy lecserélni a ballisztikus módon működő lövegtornyokat lézeresekre, és soha többé nem kell lőszert gyártanunk egyáltalán.

A lézeres lövegtornyokhoz kezdetben nem férünk hozzá, ezt a technológiát, mint az összes többit, laborokban kell kifejlesztenünk. A laborokat “tudománypakkokkal” kell ellátni, ezeknek az előállítása a játékban az egyik első feladat. Ezt a feladatot nem adja ki így szó szerint nekünk senki, csak szép lassan rájövünk, hogy kézzel csinálni unalmas. A Factorio annyiban segít, hogy elmondja, milyen eszközöket építhetünk az egyes technológiák feltalálásával, milyen anyagok kellenek hozzájuk, sőt azt is, hogy az elkészítésük mennyi idő. Ez az információ nagyon jól jön ahhoz, hogy megfelelően tudjuk a gyárunkat méretezni. Ez a logisztika is a játék egyik kihívása: kitalálni, hogy melyik alapanyagból mennyire van szükségünk, hogy ellássuk az összeszerelő üzemeket.

Érdemes figyelni a környezetszennyezésre, amit a térképen a játék pirossal jelez. Ha egy bogárkolónia levegőjét mindenféle füstökkel mérgezzük, attól egyrészt dühösek lesznek, másrészt viszont az evolúciójukat is segítjük vele. Egyre erősebb és erősebb szörnyeket kell majd a falak tövéből visszaverni. Célszerű ezért amilyen hamar csak lehet, átállni a gőzturbinákról a kevésbé szennyező napenergiára.

A következő nagy kihívás akkor jön majd, amikor az indulóhelyen elkezd kifogyni a vas, réz, vagy szén. Ekkor el kell hódítani az őslakos lényektől egy újabb érclelőhelyet. Ha ez túl messze van ahhoz, hogy egy futószalagot húzzunk ki, építhetünk vasutat és szállíthatjuk az érceket vonatokkal, természetesen automatizáltan. Később a szállításra repülő drónokat is alkalmazhatunk majd. A futószalagoknak, vonatoknak és logisztikai drónoknak mind megvannak a saját előnyeik és hátrányaik, ezeket viszont már nem akarom lelőni, hiszen a játékban a fő élvezet pont a hasonló rejtvények megfejtése.

Az egyik ilyen fejtörőn töprengés közben, amikor a második lapot írtam tele mindenféle folyamatábrákkal, rádöbbentem, hogy ez a játék alattomos, sunyi módon elkezdett engem tanítani. Elkezdtem magamtól tudni, hogy mikre kell figyelni egy új gyárrészleg megépítésekor, hogy az egymás ellen ható tényezőkből hogy lehet egy optimális egyensúlyt megtalálni. Új, egyszerűbb, szebb megoldásokra cseréltem le a játék elején épített futószalag-spagettiket. Ezek a kérdések tényleg klasszikus mérnöki problémák, nagyon hasonlók ahhoz, amikkel a valós életben is találkozik, aki hasonló területen dolgozik.

Néha egy pillanatra meg tudtam állni gyönyörködni abban, hogy a hatalmas gép ereiben hogy folyik az acél és olaj, hogy működik együtt az ezernyi különféle szerkezet, de egyből találtam valami apró, idegesítő logikátlanságot, amit ki kell javítani. Meg kell erősíteni a gyártelep védelmét, de ehhez több energia kell, kézzel lerakni napelemeket meg túl macerás. Építenék robotokat, amik automatikusan felépítik helyettem, de ekkor elfogy az olaj, mert a vonatok kocsijai megtelnek vassal, és nem férnek be a teli hordók. Megváltoztatom a vonat megállóinak sorrendjét, hogy az olajat előbb pakolják be, mint a vasat de ekkor megint megtámadják a gyárat a bogarak, meg kéne erősíteni a védelmet... és így tovább, egészen addig, amíg teljesítjük a játék fő célját, és feljuttatunk egy műholdat az űrbe. Vagy annál tovább is, hiszen senki sem írja elő, hogy meg kelljen állnunk az első rakéta után. A hozzám hasonló rendmániásoknak nehéz lesz abbahagyni ezt a játékot.

A Factorio egyelőre még fejlesztés alatt van, de Early Accessben már elérhető. A játék legfontosabb részei viszont már a helyükön vannak és működnek, és egyszer sem ütköztem idegesítő bugokba, hacsak az őslakos bogarakat nem tekintjük annak. Egyedül a harcnál éreztem csak úgy, hogy az irányításon még volna mit javítani, de ez lehet, hogy csak azért érződik furcsának, mert nem a harcra, hanem az építkezésre optimalizáltak a készítők elsősorban. Én már eltöltöttem hetven önfeledt órát a Factorioval, és bátran ajánlom bárkinek.