10 játék a Playstation 3 tizedik születésnapjára

Már tíz éve, hogy a Playstation 3 megjelent. Ez volt az a korszak, amikor az exkluzív játék fogalma végképp elértéktelenedett; egyre kisebb lett a húzóereje azoknak a szoftvereknek, amikkel el lehetett adni a gépet. A hívószó a multiplatform lett; az előző konzolgenerációban már nem a platform-exkluzív játékok, hanem a több gépre megjelenő címek kapták a legmagasabb értékeléseket, és ők hozták a legjobb eladásokat is.

A konzol megjelenésének tízéves évfordulójára összegyűjtöttük a Playstation 3 tíz legjobb játékát. Csupán néhány feltételt szabtunk. A multiplatform címeket kihagytuk: amit itt látunk, azok a Playstation 3 saját édes gyermekei. Egy stúdiótól csak egy játékot neveztünk, hogy ne álljon a fél lista Naughty Dog-címekből. Próbáltunk széles merítéssel dolgozni, hogy minél több játékstílus teret kapjon. És igyekeztünk olyan címeket kiválogatni, amik valamilyen formában tükrözik a Sony videojátékokról alkotott filozófiáját.

Demon's Souls

Széllel szemben hugyozni mindig kockázatos, de a From Software vízálló esőkabáttal, gumicsizmával, vakhittel és elkötelezettséggel próbálta csökkenteni a rizikót. A mai külső nézetes akciójátékok többnyire filmszerűek. A karakterünk idővel egyre erősebb lesz, vagy egyre jobb fegyvereket kap. A játékosnak fontos a sikerélmény, így nem szívatják őket halálra. Ha ezeket a szempontokat betartják, borítékolhatók a brutális eladások.

Hát ezeket a Nagybetűs Elveket köpte szemközt a Demon's Souls, ami a modern akciójátékok tökéletes antitézise. Nem filmszerű: a játékmenet sokkal fontosabb, mint a koreográfia.  Baromi nehéz: talán nincs még egy játék, amennyiben ennyiszer végeznének velünk egy végigjátszás alatt. És nem fejlődik a karakterünk: a játékos az, aki a folyamatos kudarcélmények hatására fejlődik. De eközben egyre jobbá válik, és több száz, szenvedéssel töltött óra alatt megszerezheti a rutint, amivel kikeveredhet a fantasy mészárszékből.

A Demon's Souls több mint másfél millió példányban fogyott. Azóta kapott multiplatform folytatásokat (Dark Souls), és egy Playstation 4-exkluzív leszármazottat (Bloodborne). A kritikusok elismerése és a vásárlók hálája kísérte az összeset. Tanulság: merjünk nagyot rémálmodni!

Disgaea 4

Maga a sorozat nem platform-exkluzív, de a Disgaea-szériának ez az egyik legösszetettebb része. Körökre osztott stratégia, izometrikus nézetből játszva, japán szerepjátékos elemekkel nyakon öntve - aki játszott a Final Fantasy Tacticsszel, a Fire Emblemmel, vagy a Vandal Heartsszal, tudja, mire számítson. És még őt is meglepheti a behugyozós humor, ámulatba ejthetik a cuki karakterek, és csodálkozhat, hogy hogyan lehet ennyire komplex ez a harcrendszer, ami garantálja a több száz órás szórakozást.

Olyan az egész, mintha állandóan megújuló szabályok szerint kéne sakkot játszanunk egy szabálytalan alakú táblán, miközben egy vicces anime rajzfilmet nézünk. Shylocknak a szív kell, a Nippon Ichinek az agy – egyszer eldobhatjuk, máskor halálra dolgoztathatjuk. 

God of War III

Nem ez volt a konzolgeneráció legjobb hack & slash játéka, de a God of War III a blockbuster-gyártás iskolapéldája lehetne. Kicsit okos, kicsit taktikus, elég összetett, kellemesen változatos, nagyon vad, nagyon agresszív és nagyon szép. Jó az ütemezése, látványosak az akciójelenetei – pörgős, izgalmas, pofátlan, lehengerlő.

A Platinum Games Bayonettája az okos, intelligens, lehengerlő nőiességről szólt – a God of War III ezzel szemben a tesztoszteron szerenádja, a macsó alfahím maszkulin ereje. 

Heavy Rain

A Heavy Rain nem egy videojáték, amit megterveztek, hanem egy sztori. Írta és rendezte: David Cage. Gyártó: a Quantic Dream. A full motion video játékok előre rögzített történeteit valós idejű 3d-be helyező Heavy Rain egy izgalmas, feszült krimi, ami élő szereplőkkel Hollywoodban vagy a fizetős kábeltévéken is megállná a helyét.

Ahhoz, hogy játék lehessen, szokatlan megoldásokra volt szükség, de ezek egytől egyig be is váltak. Nincs főszereplő – pontosabban van, de kapásból négy is. Nincs game over – a szereplők meghalhatnak, de a történet nélkülük is folytatódik. Nincs előre szkriptelt történet – elágazások, lehetőségek, döntések és következmények vannak. Bármit teszünk, a sztori folyik tovább – a mi dolgunk csak annyi, hogy eldöntsük, hogy akarjuk vagy tudjuk tovább alakítani. Torokszorító pillanatok, profi rendezés, emberközeli történet, hiteles karakterek. A Heavy Rain azokat is megérinti, akik nem szeretik a videojátékokat.

Journey

A játék, aminek nincsenek szabályai. Egy utazás, amihez nincs térkép. Egy misztikus sztori, ami nem rág semmit a szánkba. Egy multiplayer, ami az egyjátékos élményt még bizarrabbá teszi. Mindezt elképesztő látvány és Grammy-díjas zene teszi feledhetetlenné. A Journey elmondhatatlan kaland: benne kell lenni, át kell élni.

Az interaktív műalkotások általában szemét videojátékok, és a Journey a kivétel, ami miatt ez az állítás nem lehet szabály.

LittleBigPlanet

A LittleBigPlanet alapvetően platformjáték, amiben egyszerre elevenedik meg egy bábszínház, egy varródoboz, egy kifestőkönyv és a hajtogatós papercraft – mindehhez pompás fizikai modellezés és remek multiplayer társul. De a LittleBigPlanet ennél sokkal több: egyszerre közösségi élmény és kreatív játszóház.

A Media Molecule olyan szerkesztőprogramot adott a felhasználók kezébe, amivel a játék élettartama gyakorlatilag végteleníthető – és végtelenné is válik. A felhasználói tartalmak a végtelenségig feszegették a határokat: működő zongorát éppúgy építettek benne, mint oldalnézetes lövöldözős játékot. És ez alapvetően egy platformjáték - csak a játékosok megoldották, hogy ne lehessen ebbe a kategóriába tuszkolni.

Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots

Nem ez a sorozat legjobb része, de ez tesz pontot Kodzsima Hideo sci-fi látomásának végére. A Metal Gear Solid 4 fantáziadús krimit kever posztmodern irodalommal, émelyítő giccsel, aktuálpolitikai áthallásokkal, a legmenőbb japán animék akciójeleneteivel és szívszorító nosztalgiával. A komponensek hézagaiba a Kojima Productions pazar minőségű játékmenetet tuszkolt. Kár, hogy ezek csak a kaotikus, hömpölygő történetfolyam morzsái lehetnek, nem az alapja, amire építkezni lehet.

De még így is ez a Playstation 3 egyik koronaékszere. Szokatlan megoldások, feledhetetlen jelenetek, bámulatos koreográfia, a platform képességeit kihasználó erődemonstráció - ennyi elég ahhoz, hogy megbocsáthassuk a Metal Gear Solid 4 hibáit. Az ötödik rész szinte minden tekintetben jobb játék, és nem csak azok élvezhetik, akik 1986-ig visszamenőleg követik a saga történetét. De akik a teljes képet akarják megismerni, azoknak a Metal Gear Solid 4 a sorozat kihagyhatatlan állomása lesz.

Motorstorm

Minden platformnak kell egy játék, ami megmutatja a konzol burkolata alatt szunnyadó Erőt. Ami rábírja a játékost, hogy kinyissa a pénztárcáját, kikapja belőle az összes pénzt, az eladó pofájába vágja, és csak annyit mondjon: ezt akarom. Ilyen volt a Halo az Xboxnak, a Gran Turismo a Playstationnek, a Super Mario 64 a Nintendo 64-nek. Ilyen nyitócím volt a Playstation 3-nak a Motorstorm.

A Motorstorm (és a folytatása, az Apocalypse) tulajdonképpen nem több egy dögös terepversenynél, ahol látványos, életveszélyes futamokon tehetjük próbára a képességeinket. Mégis: annak idején ez volt a mocsok, a dög, a dinamika és az arcba üvöltő PÓVA megtestesülése. Mad Max, rajtszámokkal, sztori nélkül – ez hárommillió játékost győzött meg arról, hogy nem kell a Gran Turismóra várni az üdvösséghez.

The Last of Us

„Inkább remek film, mint kiváló játék” – írtuk a Last of Usról a megjelenése idején, és csakugyan úgy tűnik, hogy a Naughty Dog ezt a keresztet már élete végéig cipelni fogja. Mégis, a Last of Us a játékmenet terén köröket ver az Uncharted-szériára, ahol a látványos rendezői fogások szintén nagyobb szerepet kaptak a játékmenetnél.

De a Last of Us sokkal finomabb, átgondoltabb alkotás. Ez is külső nézetes akciójáték, de taktikusabb, komplexebb a harcrendszere, átgondoltabb a karakterfejlesztése, a története pedig – a videojátékos mezőnyben – kimagaslónak számít. A technikai tökély már csak hab a tortán; ha tudni akarjuk, mire képes a Playstation 3, ennél meggyőzőbb bemutatót nem nagyon kaphatunk.

Tokyo Jungle

A legenda szerint a kilencvenes években a Sony-székházban dolgozóknak minden héten be kellett dobnia egy dobozba egy papírfecnit a saját játékötleteivel – és így születtek a cég leghíresebb videojátékai.

Hasonló körülmények között született a Tokyo Jungle is. Egy kis, belsős fejlesztőcsapat minimális büdzséből összehozott egy csúnyácska játékot, ami műfaját tekintve leginkább posztapokaliptikus túlélő RPG-nek nevezhető. A lerombolt Tokióban kell túlélnünk az elvadult környezetben – csak nem az ember, hanem egy állat szerepében. RPG elemek, felfedezés, változatos feladatok, folyamatosan megnyitható új, játszható állatfajok, és hol frenetikus, hol ultragagyi jelenetek – de kellő humorral és kitartással minden nehézséget át lehet hidalni, bizony.

Igen, ez egy indie játék, annak minden fogyatékosságával és minden imádnivaló kreativitásával együtt. De ez a fejlesztői szabadság volt az, ami a kilencvenes években naggyá tette a Sonyt, és amíg ez nem tűnik el, addig biztosak lehetünk benne, hogy mindig érdemes lesz az ő platformjukat választani.