Erőszakos szekták a valóságban: miről beszél a Far Cry?

Ki az persze, aki igazán mélyenszántó történetet várna egy fps játéktól? Gondolom ugyanaz, aki pornóban is a legjobb eredeti forgatókönyvet keresi. A Far Cry rogyásig van helikopterekkel, wingsuittal, vérszomjas farkasokkal, soha nem látott fegyverarzenállal és ízes montanai kiejtéssel sercintő helyiekkel – aki ezen felül még nagy narratívát is akar, nézzen inkább szépségversenyt, ott csak úgy röpködnek a globális meglátások, mint csepeli kampányfórumon a civilizációelméleti megfejtések.

A Far Cry alkotói megfelelő médiahátszéllel mégis felfújták szépen a saját kis világukat. Azzal, hogy most először az USA-ba, a kortárs vadnyugat képzeletbeli Hope megyéjébe helyezték a cselekményt, ahol egzotikus terroristák vagy hadurak helyett mégiscsak amerikai állampolgárokat kell nagyüzemben kinyírni, kiszámíthatóan előhívták az aktuálpolitikai asszociációkat: íme, itt a játék Trump Amerikájáról, a rasszista felsőbbrendűségi mozgalmakról, a magukat elnyomottnak érző radikális fehérekről, meg a fegyverőrült, bezárkózó szeparatistákról, akik nemcsak Obamával és a liberális renddel, de a szövetségi állammal is totálisan szemben állnak – lehetett olvasni az elmúlt hónapokban.

A Far Cry 5-ról szóló kritikák ehhez képest most azzal vannak tele, hogy ezeket a várakozásokat mennyire nem teljesíti a játék. Bár ezek az elemek adják a díszletet, és a dialógusokban érintőlegesen megjelennek ideológiai utalások (még Trumpra is van célzás, de semmi komoly), összességében a játék nem igazán mond semmit a kortárs Amerikáról. Nem is akart nyilván, a játékot tervező Dan Hay most meg nem győzi cáfolni az interjúkban, hogy ő netán politizálni akart volna; dehogy is, ő csak azt igyekezett megmutatni, milyen következményei lehetnek a hitnek és az ideológiáknak, ha szélsőséges formát öltenek – mondja.

A Ubisoft ezzel talán kevésbé megosztó témát talált, mint mondjuk a szabad fegyverviselés kérdése, hiszen ki az, aki egy erőszakos szektával, a békés kisvárosiakat droggal, agymosással, emberrablással beszervező fanatikusokkal érezne együtt? A gond csak az, hogy amíg a nagyobb társadalmi-politikai ügyekről akár lehetett is volna mondani valamit, a szektakérdés nem játszik érdemi szerepet semmi igazán komolyban manapság Amerikában sem, viszont éppen amiatt, hogy obskúrus, a döntő többség előtt valójában ismeretlen jelenségről van szó, amiről bármilyen hülyeséget lehet terjeszteni.

Az éden sötét kapualjában

Ahogy az minden trailerből gyorsan kiderül, a Far Cry 5 egy világvégét váró szektáról szól: a sztoriban a kitalált vallási közösséget (Project at Eden's Gate, az Éden kapuja) egy Joseph Seed nevű jóképű pszichopata vezeti a testvéreivel.

– hangoztatják, az Úr közeli eljövetelét hirdetik, és várják az utolsó idők bekövetkeztét jelző Szent Háborút, miközben hallucinogén drogot gyártanak, a megtérők bőrébe szó szerint belevésik a bűnüket, és nem riadnak vissza az emberrablásoktól sem. Amikor a szövetségiek megérkeznek, hogy letartóztassák Seed tiszteletest, kitör a háború a külvilággal – a mi dolgunk, hogy helyieket magunk mellé állítva túléljük ezt az apokalipszist, és fanatikusan legyilkoljuk fanatikus ellenfeleinket.

A sztori tehát az úgynevezett „destruktív szekták” elleni harcot kínálja fel, méghozzá azoknak egy militarista, szeparatista, keresztény gyökerű verzióját állítva elénk. Ez annak a fajta apokaliptikus, messianisztikus, millenarista vallási mozgalmiságnak egy elképzelt, hipererőszakos verziója, amelynek képviselői valóban többször kerültek konfliktusba a világgal.

A Far Cry szektájának a neve a Heaven's Gate-re utal, ez az a kaliforniai UFO-vallás volt, melynek 39 követője 1997-ben kollektív öngyilkosságot követett el, hogy felszállhassanak arra az űrhajóra, amelyről úgy tartották, hogy a Hale-Bopp üstökös mögött érkezik, őket pedig a kozmikus evolúció egy magasabb szintjére repíti. A történet azonban elsősorban nem ehhez kapcsolódik, hanem ahhoz az 1993-es texasi tragédiához, aminek éppen ezekben a napokban van a 25. évfordulója. Ez a gyakran „Wacói ostrom” néven emlegetett tragédia, ami nemcsak az új vallási mozgalmak fekete napja, de sokak szerint az amerikai rendfenntartó erők történetének az egyik legnagyobb hibája is volt.

Szénné égni egy gitáros Messiással

1993. április 19-én az FBI emberei és a texasi rendőrök több heti blokád és a bent lévőkkel folytatott folyamatos tárgyalások után megrohanták egy kis radikális keresztény közösség bázisát. Egy korábbi támadásnál heves tűzharc tört ki, több szektatag és rendőr is meghalt, ezen a napon pedig a tankokkal és nehézfegyverzettel ellátott szövetségiek könnygázgránátokat dobtak be. Azóta is vitatott, hogy ezek miatt gyulladt fel a komplexum, vagy a roham miatt öngyilkosságra készülő helyiek locsoltak fel mindent benzinnel, mindenesetre 76-an meghaltak, köztük a vallási közösség vezetője, David Koresh.

A wacói tragédia megítélése azóta is rendkívül vitatott. A hivatalos szövetségi vizsgálatok lényegében a szektát tették felelőssé, miközben sokak szerint megpróbálták tisztára mosni az FBI-t, és a támadás lényegi körülményeit tagadták le. A Branch Davidian nevű vallási közösség, több más radikális szektához hasonlóan az egészen közeli apokalipszisben, Jézus Krisztus második eljövetelében hitt, a texasi bázisukon készültek a végső összecsapásra a babiloni seregekkel, így a rendőrség erőszakos fellépése tulajdonképpen kapóra jött nekik, hiszen úgy hitték, hogy ezzel beteljesedik a prófécia.

A tragédiával foglalkozó szakértők, filmesek és vallástudósok közül többen az FBI stratégiáját alapvetően elhibázottnak ítélték meg utólag. Eszerint ahelyett, hogy megpróbálták volna párbeszédes úton konszolidálni a helyzetet, éppen hogy erősítették a közösségben a bunkermentalitást, és nem értették meg azt a pszichológiai állapotot, melyben a végső eltökéltség és a teljes pánik együtt jelentkezett.

A karizmatikus, de súlyos pszichés problémákkal rendelkező vezető, az elfuserált támadás után elharapózó helyzet, a háborús állapotok egyértelmű párhuzamot mutatnak a valós szektavezér David Koresh és a Far Cry fikciós Joseph Seedje között. De van egy ennél sokkal közvetlenebb kapocs is: a játék „szektaszakértője” nem más, mint az a szakmailag minimum vitatott megítélésű szakértő, aki 1993-ban az FBI-nak is tanácsokat adott Wacóban – hogy aztán 76 halálos áldozat legyen.

Fanatizmus, manipuláció, programozás

Rick Rosst a Ubisoft kérte fel, hogy vallási szempontból „realisztikus legyen” a játék. Úgy tűnik, ez szépen be is jött, és nem is csak anyagilag a szakértőnek, most éppen 0-24-ben haknizza körbe az amerikai médiát, hogy felhívja a figyelmet a valódi szekták veszélyeire; mint mindig elmondja, a valóságban még sokkal durvább dolgok történnek, mint amiket a játékkészítők el tudtak volna képzelni. Ross igazából ebből él már jó hosszú ideje: annak az „anti-cult movement”-nek, szektaellenes mozgalomnak az egyik arca, amelyik éles harcot hirdet a veszélyesnek ítélt új vallási mozgalmak ellen.

Ross hajlamos minden szektát „destruktív szektának” bélyegezni, és az agymosás-elmélet pártján áll. Ez az a népszerű, de tudományosan vitatott elképzelés, mely szerint a szekták pszichológiai manipulációval szerzik a tagjaikat: destabilizálják a személyiséget, és totális kontrollt, függőséget teremtenek. Ross abban utazik, hogy a gyermekük elvesztésétől rettegő szülők kérésére „visszaprogramozza” a szektatagot. A „deprogramming” hatékonysága is megkérdőjelezhető, és az egész modell is, mely az új vallási mozgalmakban csak manipulációt lát, nem nagyon fogadja el az önkéntes megtérés lehetőségét. Ráadásul komoly jogi-erkölcsi problémákat is felvet, hiszen a családtagok gyámsága mellett, lényegében az illető akarata ellenére próbálja őt „visszatéríteni” – Ross kénytelen volt egy peren kívüli egyezségben nagyobb összeget fizetni egy pünkösdista fiúnak, akit gyakorlatilag elrabolt, hogy vallástalanítsa.

A Far Cry által felkért „szektaszakértő” valójában nem annyira elismert kutató, mint inkább egyfajta szekuláris ördögűző, akit most úgy promotálnak, mint az FBI egyetlen vallási szakértőjét Waco ostrománál. Ross valóban tanácsokat adott akkor, csak éppen ez nem hangzik annyira pozitívan, ha tudjuk, hogy mekkora kudarccal és tragédiával végződött a történet. Ráadásul többek szerint Ross heves szektaellenességével nem terelte jó irányba az FBI-t: a közösséget vezető Koresh nyilvános pellengérre állítását javasolta végig – a követők azonban nem fordultak el emiatt a vezetőtől, hanem még inkább beálltak mögé – készen a halálra is.

Nem mindig egyértelmű, hogy a vallási mozgalmak manipulálnak jobban, vagy pedig a szektaellenes mozgalmak képviselői, ahogy az sem mindig az, hogy kik a fanatikusabbak. A szélsőséges szektaellenesség többek szerint inkább rettegés és gyűlölet a vallás ismeretlen formáival szemben. Eszerint politikai okokból nagyítják fel az erőszak kérdését és a destruktív szekták jelenségét is – a világszerte létező több ezer új vallási mozgalom 99,9 százalékával ugyanis az égvilágon semmi ilyen típusú baj nincs, még a millenarista (Amerikában gyakran ítéletnapinak hívott) közösségek döntő többsége is teljesen ártalmatlan.

Amikor Wacóban mégis volt, az részben valószínűleg a szektának, részben a rosszul reagáló hatóságoknak volt köszönhető. Ez alapján elég bizarr, hogy éppen az a szakértő, akinek felelőssége lehetett a 25 évvel ezelőtti események eszkalálódásában, most abban játszik szerepet, hogy hogyan kell megrajzolni a legrosszabb sztereotípiák szerint egy szektát, aminek a tagjait aztán módszeresen kell legyilkolnia a játékosoknak. Ha jót akarunk, most sem a történetre fogunk figyelni a Far Cry-ban.