Demót látni és meghalni

Amikor reggel betettem a lábam a kölni Gamescomra, még nem gondoltam, hogy a legnagyobb európai videojátékos expó első napján többet fogok sétálni, mint életemben bármikor. Ahogy azt sem, hogy a nagyközönség számára még meg sem nyitott kiállításon is akkora sorok lesznek, hogy órákig kell majd várni gyakorlatilag bármire.

Ettől függetlenül ugyanakkor a Gamescom kétségtelenül olyasvalami, amit legalább egyszer minden videojáték-rajongónak látnia kell, ennyi játék egy helyen ugyanis egészen le tudja taglózni az embert.

Mint a búcsúban

A Gamescomot sokan hajlamosak leírni, mint az E3 európai kistesója, és bizonyos szempontból igazuk is van, mert a Los Angeles-i bulival ellentétben itt relatíve ritkák az igazán nagy exkluzív bemutatók. Cserébe  csomószor itt lehet először kipróbálni élőben a tengerentúlon csak videó formájában bemutatott cuccokat.

Így volt ez most is, egyebek mellett olyan címekkel lehet játszani Kölnben, mint a Devil May Cry 5, vagy a Sekiro: Shadows Die Twice, de például a Sony legújabb üdvöskéjét, a PS4-exkluzív Spider-Mant is ki lehet próbálni. Az persze más kérdés, hogy az említett játékok mindegyikéhez óriási a sor, el se merem képzelni,  milyen lesz, mikor Németország összes tinédzsere beszabadul majd az expóra szerdán.

Kedden még pont tolerálható volt mindez (értsd: csak egy-másfél órát kellett sorban állni az izgalmasabb standok előtt). Úgyhogy igyekeztem minél több dolgot kipróbálni, egyebek mellett a fenti három játékot is sikerült, és bár alapvetően totál különbözőek egymástól, az teljesen biztos, hogy 

A Devil May Cry 5 demójával például épphogy végeztem, mikor elkezdtek kitessékelni a microsoftosok, a Sekiro esetében meg talán elég annyit említeni, hogy a legelső megmozdulásommal sikerült halálba küldenem szerencsétlen karaktert, és hát a fennmaradó időben is szívott rendesen, pedig eddig azt hittem, hogy egész jól mennek a FromSoft játékai. A Spider-Man volt a legjobb, mert ott ráadásul még le is fagyott a játék, úgyhogy a játékidőből durván öt perc azzal telt, hogy néztem, ahogy betölti elölről a scriptelt demót, amit aztán kezdhettem is elölről.

Ezek persze mind slágerjátékok, szóval végül is érthető, hogy ennyien akartak velük játszani, és amúgy máshol akár percek alatt is géphez lehetett jutni: a SoulCalibur VI demójára például alig kellett várnom, és még sikerélménnyel is zárult a dolog, mert a velem párba állított újságíró még nálam is kevésbé vágta mi történik. Az E3-on bejelentett animés mashup, a Jump Force esetében egyáltalán nem is volt sor, cserébe bebizonyosodott, hogy tényleg akkora blődség az egész, mint amilyennek elsőre tűnt.

Az mondjuk okozott némi meglepetést, hogy az új, Görögországban játszódó Assassin's Creed sem mozgatott meg hatalmas embertömegeket, bár a demó alapján én abszolút megértem miért. Az egész tök ugyanaz, mint az Origins volt, csak más környzeteben kell megölni végtelen mennyiségű ellenséget. 

Sor helyett séta

Szerencsére akkor is bőven van mit csinálni, ha az ember éppen nem akar órákat sorban állni, lényegében minden kiállítótérben el lehetne tölteni egy teljes napot akkor is, ha semmivel nem játszik az ember. A mászkálásnak amúgy ezen kívül is van értelme, nekem például véletlenül sikerült betévednem a Bethesda egyik prezentációjára, ahol ugyan demó nem volt, de mondtak egy csomó újdonságot a Fallout 76-ról, így most már a multi működése mellett azt is tudom, hogy

• a kapitalizmus az egyetlen dolog, ami megvéd minket a kommunizmustól,
• meg hogy a Fallout 4-hez hasonlóan most is lesz bázisépítés.

Ezen kívül persze azért is hasznos, mert tényleg rengeteg érdekes dolog van kiállítva, szinte minden fejlesztő vitt magával szobrot/kocsit/kamiont/repülőt/mechet/bármi mást, és hát ezekkel kötelező fotózkodni, ha már ott van az ember. A Fortnite standjánál például lehet kötélpályán csúszkálni, meg rakétán lovagolni is, de persze ezeknél ismét felmerül a sorban állás problémája.

Menet közben egyébként cosplayereket is gyakran látni, méghozzá elég jókat. A Darksiders III-at agyonpromózó THQ Nordicnál például szinte egész nap ott tanyázott egy, a játék főszereplőjének, azaz Furynak öltözött csaj, de a CD Projekt Cyberpunk 2077-es építményénél is el lehetett csípni két baromi jó cosplayert, ha jókor járt arra az ember.

A merch részlegre is érdemes ellátogatni, de arra előre fel kell készülni, hogy nehéz lesz megállni a vásárlást, mert elég király cuccok vannak kint, nem is annyira drágán. Egy pólót például már 25 euróért az ember után hajítanak, egy asztal méretű Battle for Azeroth-os egérpad pedig 20 euróba fáj.

Azt tehát nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy tényleg mindig van mit csinálni, ez pedig hatványozottan igaz lesz szerdától, amikor már tényleg lesznek is színpadi események. Ez utóbbi a Blizzard helyzetén fog rengeteget dobni, akik ugyan bemutatták a Nintendo Switchre portolt Diablo 3-at (ami amúgy iszonyatosan furcsa, és nem tudom elképzelni, hogy valaki szeretne vele 10 percnél többet játszani), és a World of Warcraft egymaga akkora helyet foglal el a kiállítótérben, mint máshol egy teljes kiadó, sok újdonságot eddig nem láttunk tőlük.

VR, meg a streamek

A technológia, és a játékok világában évről-évre folyamatosan változnak a trendek, a Gamescomon pedig nekem az egész napos járkálás közben két dolog szúrt igazán szemet: az egyik a VR látványos előretörése, a másik pedig a Twitch babérjaira törő streaming platformok száma volt.

A VR dominanciája önmagában nem volt túl meglepő, hiába ásták már el többször az egészet, azért még köszöni szépen jól van, többek közt a Sony is eléggé hisz benne, most is promóznak VR-exkluzív játékot. Az ugyanakkor kicsit meglepett, hogy olyan szintre fejlődött az egész, hogy voltak helyszínek, ahol a plafonról lógott a szemüveg, járt hozzá puska is, és tényleg mozognia kellett az embereknek a játék közben. Kívülről amúgy elég idétlenül néz ki, amikor egy lány németül kiabál, két srác meg hol feláll, hol leguggol, és közben össze-vissza lóbálják a fegyvereiket, de ránézésre minden résztvevő elég jól szórakozott.

A közvetítőplatformoknál főleg a Facebook jelenléte lepett meg. A jelek szerint elég komolyan gondolják, hogy betörnek erre a piacra, ugyanis egy elég nagy standdal készültek, ahol egész nap ment is valami játék egy hatalmas kivetítőn. Ez persze egyelőre nem jelenti azt, hogy a Twitchnek félnie kellene, hiszen a YouTube sem igazán tudta megtörni őket, de mindenképpen érdekes volt több, kimondottan játékosokra kihegyezett streaming szolgáltatást látni.

Jó a buli, csak

A Gamescom tényleg marhára szórakoztató, gyakorlatilag végtelen tartalommal, főleg ha az ember még a kisebb kiadók dolgait is hajlandó megnézegetni, de az egyszeri látogató jogosan érezheti azt, hogy hiába ment ki, így is olvasnia kell ahhoz, hogy az izgalmasabb témák is eljussanak hozzá, mert az igazán exkluzív anyagokat eleve zárt ajtók mögött mutogatják.

A végtelen sorok és a folyamatos járkálás eléggé lefárasztja az embert, viszont ha tényleg mindent látni akarunk, akkor mindkettőben lesz részünk. Így hiába tűnik elsőre gémer-kánaánnak az expó, a nap végére  semmi másra nem fogunk vágyni, mint hogy végre ingerszegény környezetben pihenhessük ki azt a rengeteg mindent, ami ránk ömlött. 

Élménynek persze remek, és visszaemlékezni is szívesen fogunk rá, főleg ha játék közben lenézünk az asztalra, és elégedetten csettintünk, amiért megvettük 20 euróért azt a Battle for Azeroth-os egérpadot.

Borítókép: Flachner Balázs / Index.