A Minecraft Dungeons nagy lépés a felnőttkor felé

Több mint 200 millió eladott példánnyal a Minecraft a 2010-es évtized legmeghatározóbb videojátéka, és máig egyedülálló abban, hogy a gigasiker ellenére mennyien nem értik, mi tetszik ennyi embernek a fura kockavilágban, a bányászatban, építkezésben és zombik kaszabolásában. Illetve az utóbbit pont mindenki tudja, a Microsoft is ezért ültette át a játék szereplőit egy klasszikus műfajba, a Diablo nevével fémjelzett dungeon crawlerbe: ez a frissen megjelent Minecraft Dungeons, amit mi már nyúzunk pár napja a kiadó jóvoltából.

Most leginkább azok a szülők figyeljenek, akik csak eltűrik gyermekük játékszenvedélyét, de nem igazán ismerik a videojátékokat: a dungeon crawler egy rendkívül egyszerű játékműfaj. Bejárunk egy körülhatárolt pályát, a térképen leölünk mindent, ami megmozdul, közben egyre jobb fegyvereket szerzünk, fejlődik a karakterünk ereje és más képességei, hogy aztán a végén azokat a szörnyeket is le tudjuk kaszabolni, amelyek az elején még nem mentek. Aztán amikor azt hittük, hogy vége, bedob a kiadó pár letölthető kiegészítőt, még erősebb szörnyekkel, még nagyobb kincsekkel, és kezdődik az egész elölről.

Higgyék el, ennek eztán az égvilágon semmilyen pedagógiai-fejlesztési értéke nincs a kreativitást serkentő, eredeti Minecrafthoz képest, amit okkal neveznek a videojátékok legójának.

Offline játékban egyedül vagy párban nyomulhatunk végig a pályákon, online multiplayerben akár négyen is részt vehetünk. Nem véres vagy rémisztő, csak klikkelni kell, és lezúzni az ellent.

Elég jó kínálatot kapunk fegyverekből, és alaposan meg kell fontolni, hogy melyiket tartsuk magunknál. Egy erős, de lomha fejszét, vagy egy villámgyors kést? Sima íjat? Nyílpuskát? Mindegyiket lehet valahogyan fejleszteni, szintlépéssel kapunk ehhez elkölthető pontokat, és a képességeiket erősen meghatározza, hogy melyik hétköznapi, ritka vagy egyedülálló fegyver. Az egyszerűbbeknél csak egy plusz képességet, a komolyabbaknál többet is fejleszthetünk. 

A páncélok is jól fel tudják húzni az alaptulajdonságainkat, kicsit megváltoztatják a kinézetünket. Kicsit hiányoltam, hogy valamilyen határozottabb karakterfejlődési útvonalon lehessen végigmenni, és a páncél meghatározó legyen a hozzá igazodó kinézetben, nézzen ki a karakterünk mágusnak, gyógyítónak vagy barbár harcosnak. De ilyen összetettségre ne számítsunk a Minecraft Dungeonsben.

A varázslatok is szélsőségesen egyszerűek a komolyabb maszkálós-kardozós-varázslós játékokhoz képest. Mágikus képességeinket a harcok során kapott tárgyakkal tudjuk megszerezni, és csupán háromfélét választhatunk. A számgombokkal aktiváljuk őket a csaták során: például el tudjuk taszítani magunktól az ellenségeket, vagy sebzést vihetünk be mindegyiknek a közvetlen környezetünkben. Ezekből is érdemes sokfélét megtartani, izgalmasabbá teszik a játékot, de azért túl nagy meglepetésekre ne számítsunk.

Tizenéves fiammal nagy egyetértésben úgy láttuk, hogy a fejlődési lehetőség miatt a Minecraft Dungeons jóval szórakoztatóbb a Lego hasonló mászkálós videojátékainál, de nagyjából ugyanaz a felépítés, csak éppen egy másik kockavilágban játszódik. Kihívások vannak benne, és tök jó volt együtt nyomulni a csontvázak és zombik ellen. A Minecrafthoz képest változatosabbak az ellenfelek, de messze nem olyan összetett és kifinomult a fejlődés rendszere, mint az eredeti Minecraftra épülő módosított játékokban, például a Hypixel szerverein a Skyblock játékmódban, amelyben sokkal jobban bejön a fegyverkovácsolás rendszere. Az viszont egy pörgős fps, nem egy mászkálós kalandozós játék, mint a Dungeons. 

Kollégám is játszott a 12 éves öccsével, Marcival, szerintük a Minecraft Dungeons a tökéletes foteles kooperatív játék.

Nagy hátrány, hogy nincs osztott képernyő: ha a játékosok elindulnak különböző irányokba, akkor automatikusan ahhoz teleportál mindenki, aki a küldetéshez legközelebb jár. Ez nálunk gyakori halálok volt, mert amikor egyikünk megpróbált elmenekülni, elhúzta a kamerát, és a másik nem látta, ki öli meg.

Kontrollerrel is kényelmes játszani, ami talán nem meglepő, bármennyire is pécés gyökerű, alapvetően Xboxra készült a játék. Az néha kellemetlen, hogy a tárgyakat a támadás gombjával (A) kell tárgyakat felvenni is, így ha az egyik játékos kifogyott a nyilakból, de a másik őrülten kaszabol, akkor utóbbi fogja felvenni az ellenség által dobott nyilakat.

Azért jobb többen játszani, mert akkor a nekünk leginkább testhezálló harcmodort alkalmazhatjuk. Irthatjuk mesterlövészként távolról a szörnyeket, de akár nekik is mehetünk egy erős páncéllal és lángoló karddal. Összességében inkább a Diablóra hasonlít, mint a klasszikus Minecraftra.

A Minecraft Dungeons egy érdekes kísérlet, amelyben a Microsoft megpróbálja átterelni a kockavilág jellemzően elég fiatal játékosait a klasszikusabb játékok felé, megtartva a többnyire biztonságos, szinte barátságos környezetet, amiben nincs semmi horrorisztikus. Viszont már megtalálható benne minden mechanizmus, ami a komolyabb videojátékokra jellemző, és magába tudja szippantani a játékosokat.