Londonban, hej, van számos utca… és hacker

A Watch Dogs Legionben a nem túl távoli jövőben, Londonban járunk, egy kőkemény diktatúrában, ahol egy diktatórikus kormány mindent és mindenkit irányítani akar, a szabad világ utolsó reménysége pedig a DedSec nevű hackercsoport.

Egy velejéig korrupt és zsarnoki kormány irányítja Londont, amely drónokkal figyeli meg a lakosságot, manipulálja a híreket, brutális és kíméletlen rendőri erőket vet be, és nem törődik senkinek a jogaival és magánéletével. Nem, nem durvult el a valóság, ez „csak” egy videójáték, a Watch Dogs Legion, ahol egy közeljövőben játszódó antiutópiában járunk a brit fővárosban. A Ubisoft, a nyílt világú lopakodós és taktikai akciókaland-játékában visszatérnek a hackerek – méghozzá ezúttal tényleg többesszámban, hiszen nem egyetlen, magányos hőst irányítunk, hanem bárkit, akit leszólítunk az utcán és ráveszünk, hogy belépjen a csapatba. A Watch Dogs Legionben ugyanis

a lepukkant tévés sztárból, a visszavonult titkos ügynökből, az exkommandósból, az orvosból, a gyári munkásból – egyszóval mindenkiből, akit a játék véletlenszerűen generál. Kérdés, hogy egy ilyen játékot „komolyan vehetünk-e” – vagy egyáltalán: érdemes-e komolyan venni ezt a nyílt világú játékot, amelyben hatalmas cselekvési szabadságot kapunk és iszonyúan vicces őrültségeket csinálhatunk?

W, mint wendetta (és mint Watch Dogs)

Watch Dogs Legion felállása erősen emlékeztet a  V, mint Vendetta című filmre, de inkább egy óriási fricska, egy igazi akcióparódia, nem egy véresen komolyan dráma az elnyomás ellen, tehát ebből a szempontból már nem áll fenn a hasonlóság a Wachowski testvérek alkotásával.

A játék elvetemült, szélsőséges szervezete: az „Albion”, amely megkaparintotta a hatalmat, nem igazán hasonlít semmilyen valóságos párthoz vagy kormányhoz, tehát a jelenlegi brit kormányhoz sem – a Ubisoft, miután korábban ügyesen felvillantotta, hogy a „Brexit utáni” Londonról van szól, igazából ismét félretáncolt. (Hasonlóan a Far Cry 5-höz, ahol szintén eleinte úgy tűnt, hogy a vallási fanatikusoknak megy neki, de végül az a játék is átment inkább paródiába.)

De igazából nem is fogjuk ezt hiányolni ebben a játékban, amelynek tényleg egyetlen célja csakis a szórakoztatás, nem valamilyen fennkölt tanmese, de nem is egy olyan lineáris történetű bosszúthriller, mint ami az első Watch Dogsra volt jellemző, inkább a Watch Dogs 2 itt a kiindulópont, annak az ötletét vitte tovább a Ubisoft Montreal, csak éppen több hackerrel. Ez valahol

hiszen egyszerre vicces és szórakoztató, hogy ennyiféle karakter irányítható, másrészről viszont valahol hiányoltam a karizmatikus főszereplőt. Bár szerepelni fog majd egy később megvásárolható DLC-ben (kiegészítő tartalomban) az azóta kissé megöregedett Aiden Pearce is az első részből, de az alapjátékban csak eléggé jellegtelen – vagy épp hogy túlspilázott és idétlen – karaktereket irányíthatunk. Magyarán: aki Mr. Robot kaliberű hackerthillerre számít ebben a részben (is), az erősen csalódni fog, a Watch Dogs Legion nem egy ilyen játék. Nem fogsz például erős szimpátiát érezni egyik általad irányított karakter iránt sem, vagy beleélni magad a személyes drámájukba, mert olyan nincs is nekik, de ebben a játékban nem is az a cél.

Bármikor leülhetsz elé kicsit játszani

Ugyanakkor a Watch Dogs Legion hatalmas vonzereje, hogy mivel ez egy igazi nyílt világú játék, a szó legnemesebb értelmében, ezért tényleg bármikor leülhetsz elé, hogy akár az eléggé vázlatosan felskiccelt, nem túl hangsúlyos fősztoriját folytasd, akár csak mellékküldetéseket teljesíts, esetleg csak randalírozz a városban.

De tényleg, egyébként hogyan duhajkodik egy hacker egy diktatórikus Londonban? Például különféle kijelzőket törhetünk fel, hogy a

az állami erőszakszervezet által vegzált polgárokat szabadíthatjuk ki, akik aztán esetenként csatlakozhatnak hozzánk. Az Albion központjaiba is belopakodhatunk, kamerákról kamerákra ugorva, oly módon, hogy feltörjük azokat, és így tudunk távolról is elektromos csapdákat felállítani, őröket megzavarni. Aki játszott a korábbi két résszel, annak nyilván ismerősek lesznek a régi játékelemek, de a teljes élmény mégis sokkal polírozottabb, valamennyire összetettebb, izgalmasabb, szórakoztatóbb. A játék nehezebb is (még középszinten is), mint az előző részek, így tehát több taktikai érzékre lesz szükség, mint az első két Watch Dogsban.

Emellett tömérdek járművet lophatunk el: különféle modern verdákat és old school angol autómobilokat, de akár nagyobb teherautókat is – akár úgy, hogy az éppen egy helyben, a lámpánál álló járművekből rángatjuk ki a sofőrt, akár úgy, hogy feltörjük azokat, amikor éppen parkolnak. A Grand Theft Auto-vonal tehát itt sem hiányzik: elvégre kiberbűnözők lennénk Londonban, vagy mi a szösz, egy ilyen figura pedig

Minden tükröződik szinte mindenen

A Watch Dogs Legion egyike azoknak a „keresztgenerációs”, nagy költségvetésű játékoknak, amelyek már a jelenlegi generációs és modern konzolokon is futnak. A játék magyar forgalmazójától, a Cenegától megkaptuk a PS4-es kódot is, de végül az Nvidia Geforce Now játék-streamingszolgáltatásával teszteltem (első körben, a PS5-re várva) a játékot (amely Uplay +-ban is benne van), mert az RTX-es sugárkövetés maximális kihasználásának (illetve persze a PC-s beállítások kimaxolásának) hála, a Watch Dogs Legion PC-verziójában

Kicsit már túl is tolták a ray tracinges effektusokat, mert szinte minden tükröződik mindenen: az autód üvegtetején, a hatalmas épületek üvegfalain és a pocsolyákban a környező fák, gyalogosok és más járgányok, méghozzá valós időben, tehát ha körbenézel, akkor pontosan ugyanazt fogod látni, mint a tükröződésben, nem trükköztek a grafikusok, mint például az első Watch Dogsnál.

Szép és szórakoztató

A Watch Dogs Legion egy rendkívül szórakoztató játék, de orwelli mélységet nem szabad várni tőle – igaz, nem is ez volt a cél. Amikor egy hatalmas drónon guggolva lebegsz London fölött, hogy rárepülj egy épület tetejére, akkor valahogy nehéz elhinni, hogy ez a jövőbeli diktatúra elleni harcról szól. A Ubisoft játéka a teljes kikapcsolódásra, szórakoztatásra épít, nem szabad komolyan venni, de ezekben az időkben talán most pont ilyesmire vágyunk.