Jószívű balek a japán maffiakalandok új főszereplője

2020.11.27. 13:22

Fordulatos, formabontó, kliséktől mentes, abszurd humorral megszórt történetet mesél el a Yakuza Like a Dragon című japán akció-kaland, melynek főszereplője egy naiv, örök vesztes volt jakuza, aki a fél életét börtönben töltötte el.

Nem kell harakirit elkövetniük a Yakuza Like a Dragon készítőinek: a legújabb rész még az új, balek főszereplővel is éppolyan élvezetes, mint az előzőek.

Yakuza Like a Dragon (Forrás: Sega)
Yakuza Like a Dragon (Forrás: Sega)

Immár 15 éve van velünk a még PlayStation 2-n indult Yakuza-sorozat, amely eddig hét fősodorba tartozó epizódon (volt egy Yakuza 0 is) és különféle eltérő témájú spin-offokon (mellékzöngéken) keresztül láncolta a képernyők elé először a felkelő nap országának gamereit, majd később az amerikai és európai játékosokat. Sajnos a spin-offokból nem minden epizódot kaptunk meg Japánon kívül: a középkori Japánban játszódó két PS3-as és PS4-es rész csak a távol-keleti országban, japánul jelent meg. Érdekes mellékszál volt még a Judgement című játék, amelyben nem Kazuma Kiryut, a Yakuza-játékok legendás főszereplőjét, hanem egy ügyvédből magánszimattá vált karaktert irányíthattunk.

A fő helyszín: Kamurocho sosem változott, ahogy mind ez idáig a játékmenet sem: a Yakuza Like a Dragonig ütéskombinációkkal tarkított, de meglehetősen leegyszerűsített utcai harcokban, verekedésekben vehettünk részt. A Yakuza-játékok sajátossága ugyanis, hogy mindig verekedni tudunk csak bennük, és legfeljebb különféle késekkel, kardokkal vagy rögtönzött, a kezünk ügyébe akadó eszközökkel tudjuk bántani még az ellenséget – pisztolyt szinte sosem használunk, és főleg: sohasem ölünk meg senkit a játékokban, csak alaposan elverjük őket.

Kaland, taktikusabb akció, fordulatos sztori

A Yakuza Like a Dragon alapvetően a harc terén változtatott: bár most is a verekedésen van a hangsúly, viszont valós idejű harcok helyett – némileg a klasszikus Final Fantasykre, vagy a Persona-sorozatra hasonlító – körökre osztott küzdelmekben vehetünk részt. A reflexeknek tehát már nem sok szerepük van: különféle parancsokat, többé-kevésbé speciális támadásokat adhatunk meg hőseinknek, amelyeket maguktól végrehajtanak.

No igen: a többes szám nem véletlen, ugyanis immár nemcsak egyedül kell majd végig verekednünk magunkat a japán alvilágon, hanem csatlakoznak hozzánk mások is, tehát egy igazi csapatot alakítunk. Hőseink között megtalálhatók az Ichibanhoz hasonló, kissé lepukkant, idősebb figurák (például a kiégett, nagydarab, idősebb zsaru), de olyan karakterek is, mint Saeko, a csinos hoszteszlány.

Harc közben az alapfunkciókon kívül mindenkinek saját, speciális támadásai is vannak – köztük olyan mulatságosabb is, mint Ichiban „karizmatikus meggyőző ereje”, amellyel egyszerűen rábeszéli az ellenséges rossz arcúakat, hogy:

„UGYAN MÁR, SRÁCOK, TAKARODJATOK MÁR EL.”

 

Szerethető, naiv balek az új főszereplő

Ami a sztorit illeti, túl sok mindent nem szeretnénk elárulni belőle: a lényeg, hogy most is a sorozatra jellemző váratlan fordulatokkal, rendkívül jól kidolgozott fő- és mellékkarakterekkel és sokszor egészen abszurd humorral fűszerezett történettel van dolgunk, amely legalább annyira színvonalas, mint az előző részek, sőt, bizonyos epizódokat túl is szárnyal.

Ichiban Kasuga kicsit buta, ám szerethető főszereplő karakter: valahol olyan figura, mint Voltaire állandóan optimista Candide-ja, vagy az önfeláldozó Rocco a Rocco és fivérei című Visconti-filmből – a végtelenül naiv, örök vesztes, aki lehetőleg mindenkinek jót akar, ám végül a legtöbbször ő jár pórul. Nem mondanánk rá, hogy egy kőkemény jakuza, de mindig is ez adta a sorozat báját, hogy sosem egy rideg és kegyetlen bűnügyi játékról volt benne szó.

Rossz nyelvek szerint ez egyébként azért van, mert a japán maffia pénzelte a sorozatot, hogy népszerűbb, szimpatikusabb fényben tüntesse fel a jakuzákat. Hogy ez mennyire igaz, nem tudni, de mindenesetre a Yakuza-franchise mindegyik részére ez a sajátos, néhol abszurd humorba hajló, máskor kicsit pátoszos, komplex és fordulatos történetvezetés volt a jellemző, ahol a bűnszervezetek tagjai és vezetői a japán becsületkódexet maximálisan komolyan veszik.

Nextgenen a japán kerámia részleteit is ki lehet venni

Xbox Series X-en teszteltem a játékot, és egy 4K-s tévén igencsak meggyőző volt az élmény, mind a textúrák tűélessége, mind az általános látványvilág terén. Amikor Ichibannal meglátogattam egy luxusszórakozóhelyet Kamurochóban (amely a Yakuza-játékok állandó helyszíne és a Kabukicho, Tokió szórakoztatónegyede alapján mintázták), még az asztalon álló japán váza részleteit is teljes egészében ki tudtam venni, de ugyanez persze igaz minden környezeti elemre is. Hasonló jókat lehet elmondani a különféle karakterek külsejének és arcának kidolgozásáról is – mondjuk, ezen a téren a Yakuza-sorozat készítőinek egyébként sem kellett sohasem szégyenkezniük, de most még magasabbra emelték a lécet.

Muszáj még megemlíteni a város kidolgozását is: akár a nappali városban, akár az éjszakai, neonfényektől csillogó utcákon mászkálunk, a megjelenítés egyszerűen pazar, kedve támad az embernek tőle repülőre szállni és Japánba utazni. A pocsolyákban valós időben tükröződnek a környezeti elemek – ha nem is olyan szinten, mint ahogy azt a Watch Dogs Legionban tapasztalhattuk (talán ott kicsit már sok is volt belőle), de még így is elégedetten csettintettem a látvány miatt.

A Yakuza Like a Dragon egyébként egyelőre új generációs konzoloknál csak az Xbox Series X és Series S masinákon fut, ami valahol kicsit vicces, hiszen alapvetően amerikai konzolról beszélünk, míg a japán eredetű PlayStation 5 verziójára egészen 2021. március másodikáig (!) kell várni. PlayStation 4-re amúgy megjelent a játék, és majd PS5-re ingyen tudják felfrissíteni azok, akik most megvásárolják.

A hetedik sem okozott csalódást

A Yakuza Like a Dragon méltó folytatása a sorozatnak, és bár a kicsit pancser főszereplőt szokni kell, a sorozat fenegyereke, Kazuma Kiryu után, de ezt leszámítva a történet is elsőrangú: időnként drámai, máskor vicces és mindenképpen formabontó. Hasonlóan furcsa lesz elsőre a sorozatrajongó számára a körökre osztott harcrendszer, de egy idő után én jobban megszerettem, mint az eredeti verekedős akciórészt. Aki szereti a tartalmas, hosszadalmas és látványos akciókalandokat, rengeteg átvezetővel és hosszú párbeszédekkel, és kedveli a japán kultúrát és a jakuzák világát, annak érdemes egy próbát tennie a Yakuza Like a Dragonnal – még akkor is, ha eddig „szűz” volt a sorozatban és ezzel a résszel kezdené.