A felfedezés játékos öröme – 35 éves a Legend of Zelda

desktop-1
2021.02.21. 06:17

A Nintendo 1986-ban indította útjára egyik legnépszerűbb és talán legnagyobb hatású videójáték-sorozatát, a The Legend of Zeldát. A kreatív fejtörőket, innovatív játékmenetet és nem utolsósorban önfeledt felfedezést előtérbe helyező játék és különböző folytatásai szinte teljesen átértelmezték az akció-szerepjátékok műfaját, de nem csak emiatt megkerülhetetlen az idén 35 éves Zelda-sorozat.

Ha szigorúan az évszámokat nézzük, a  The Legend of Zelda története 1986. február 21-én veszi kezdetét, mégis egy kicsit távolabbra kell tekintenünk az időben, ha pontos képet szeretnénk kapni arról, mitől is vált olyan egyedivé ez a kultikus játéksorozat.

Egészen pontosan Mijamoto Sigeru, a Nintendo legendás játékfejlesztőjének gyermekkoráig kell visszamennünk, hogy megértsük a Zelda-jelenség mögött megbúvó alkotói motivációt és azt az egyedi sármot, amely a mai napig jellemzi ezeket a videójátékokat.

Kiotó Szonobe tartománya adta az inspirációt a Zelda megalkotásához (Fotó:Shutterstock) – jobbra Sigeru Miyamoto, a Nintendo főhadiszállásán 2014-ben (Fotó: Edge Magazin / Future Publishing via Getty)
Kiotó Szonobe tartománya adta az inspirációt a Zelda megalkotásához (Fotó:Shutterstock) – jobbra Sigeru Miyamoto, a Nintendo főhadiszállásán 2014-ben (Fotó: Edge Magazin / Future Publishing via Getty)
Fotó: Shutterstock, Getty Images

Mijamoto Sigeru, “a videójátékok Spielbergje”

A Nintendo legendás játékfejlesztője eredetileg mangarajzolónak készült, végül mégis a videójátékoknál kötött ki. 1977-ben, művészeti gyakornokként került a Nintendóhoz, ahol jelenleg is dolgozik. Karrierje során olyan játékok tervezésében vett részt, mint a Donkey Kong, a Super Mario Bros., az F-Zero, a Pikmin vagy a The Legend of Zelda.

Mijamoto Kiotó mellett, egy Szonobe nevű kisvárosban nőtt fel, a természet közvetlen közelségében. A kíváncsi fiatal gyakran mászkált el, hogy felfedezze a környező erdőket és tisztásokat, a vidéki Japán dimbes-dombos tájait. A gyermeki fantáziát megmozgató titokzatos barlangok, amelyeket egy lámpás fényével világított meg, az eldugott tavacskák látványa és általában a természet kincseinek, titkos helyeinek a felfedezése minden szempontból karrierformáló hatást gyakorolt a fiatal Mijamotóra.

Sok-sok évvel később sem feledte ezeket az emlékeket, és már a Nintendo egyik vezető játéktervezőjeként használta fel őket inspirációként, amikor 1984 tájékán egy néhány fős csapatot vezetve elkezdett dolgozni a Legend of Zeldán, a kiotói cég első otthoni konzoljára, a Famicomra, avagy nyugati nevén a Nintendo Entertainment Systemre.

Super Mario ellentéte

A Legend of Zelda fejlesztésével párhuzamosan zajlott Mijamoto másik sikerjátéka, az első Super Mario Bros. fejlesztése is. Fontos tényező ez, hiszen két merőben eltérő, különböző fókuszú játékról van szó, ami a koncepcióalkotásra, illetve a kreatív folyamatokra is hatással volt.

A párhuzamos fejlesztésnek köszönhetően világosan látszódtak a játékok közötti különbségek: Mijamoto a Super Mario esetében az egyszerűséget és a linearitást, míg a Legend of Zeldánál a komplexitást és a szabadság érzetét helyezte előtérbe. Bár léteztek már összetettebb játékok akkoriban, ez a fajta hozzáállás merőben újnak számított a 80-as évek konzolos alkotásainál, amelyek ekkoriban sok esetben inkább a játéktermi játékok otthoni változatainak feleltek meg.

A Zeldánál azonban fontos innovációnak számított, hogy nem valamiféle pontszámalapú rekord elérése vagy megdöntése a játék célja, hanem a napokon, heteken vagy akár hónapokon át tartó kalandozás és felfedezés élményének a megélése. Bár mai értelmezésünk szerint a Legend of Zelda nehezen sorolható a szerepjátékok közé, mégis fontos kapcsolódási pontról van szó, hiszen ekkoriban már számos komplexebb számítógépes szerepjáték létezett, ahol a játékélmény markáns aspektusa volt a felfedezés és persze a mindeközben átélt történet.

Ezekkel a játékokkal ellentétben viszont a Legend of Zeldában nem találkozunk különösebben komplex harcrendszerrel, matematikai alapú karakterfejlődéssel vagy bonyolult varázsrendszerrel. Sőt, a történet sem éppen tolkieni, jól kitalált fantasy, sokkal inkább egy nagyon egyszerű, meseszerű kaland, ahol egy Link nevű bátor és nemes ifjúnak kell megmentenie Zelda hercegnőt a gonosz Ganontól.

Beszélő nevek

A Legend of Zelda címszereplője nem a játékos által irányított karakter. Zelda hercegnő általában passzív szereplője a játéksorozatnak, aki valamilyen formában a játékos által irányított karakter, Link segítségére szorul. Érdekesség, hogy Zeldát a fejlesztés viszonylag kései fázisában keresztelték el, Mijamoto a Nintendo egyik PR-osától kapta javaslatot, aki a híres amerikai író, F. Scott Fitzgerald feleségének, Zelda Fitzgeraldnak a nevét izgalmas hangzásúnak találta. A játékos karakter, Link neve arra a kapocsra utal, amit a játék világa és a valóság között képez.

Ez viszont egyáltalán nem zavarta Mijamotóékat. A hangsúly szándékosan a nyílt, szabadon bebarangolható világra, a megszerezhető különleges tárgyakra és a kreatív fejtörők megoldására helyeződött. A játékosok pedig már 1986-os megjelenésekor imádták felfedezni az egyébként kifejezetten nehéznek számító játék titkait, ráadásul nemcsak Japánban, hanem az Egyesült Államokban is. (Igaz, ott egy kicsit várni kellett a megjelenésre, illetve meg kellett küzdeni egy rendkívül rosszul sikerült fordítással is.)

A játék egyébként rendkívül nehéz volt, ráadásul a játékosok nem is igazán kaptak segítséget ahhoz, hogy boldoguljanak. Bár a játék tesztelői ellenezték ezt a fajta nehézséget, ez is fontos része volt Mijamoto koncepciójának.

Az alkotó abból indult ki, hogy a játékosok beszélnek majd egymással kalandozásaikról, információt cserélnek, és ilyenformán egyfajta közösségi élményként tekintenek majd a Legend of Zeldára.

Mai szemmel nézve szegényesnek is mondhatnánk a sikeresnek bizonyult receptet, mégis bevált; a Nintendo kreatív szakemberei nem is nagyon tértek el tőle az elmúlt 35 évben, ha éppen új Zelda-játékot fejlesztettek.

Variációk egy mesére

A Nintendo hamar ráérzett a Zeldában rejlő lehetőségekre, így viszonylag korán ráálltak arra, hogy különböző folytatásokkal vigyék tovább az egyre kellemesebben csengő márkanevet. Az elmúlt 35 évben több mint 15 főbb Zelda-epizód jelent meg, de ha beleszámítjuk a különböző spin-offokat, újrakiadásokat és a csupán Japánban megjelent változatokat, ez a szám inkább a 40-hez közelít.

A franchise hihetetlen népszerűsége ráadásul nem csak a mezei játékosok körében tarolt. A videójátékos szaksajtó és számos kritikus is elismerésének örvend a játéksorozat. A Super Nintendóra megjelent A Link to The Pastet, az eredetileg Gameboyon megjelent Link's Awakeninget, a Nintendo 64-es Ocarina of Time-ot vagy épp a sorozat legújabb darabját, a Wii U-ra és Switchre kiadott Breath of the Wildot gyakran emlegetik minden idők legjobb videójátékai között, de a többi epizód esetében sincs okuk szégyenkezniük a készítőknek.

A Zelda-sorozat óriási hatással volt a teljes videójáték-iparra, korunk legnevesebb játékfejlesztői között számos olyan alkotó van, akik le sem tagadhatnák a sorozat hatását saját műveikben. A Dark Souls játékok atyja, Mijazaki Hidetaka, a Fable-t megalkotó Peter Molyneux, vagy éppen Sam Houser, a Grand Theft Auto-játékok producere egyaránt elismerően nyilatkozott a The Legend of Zeldáról. De ha megnézzük az elmúlt 10 év indie-játékait, talán még markánsabban érezhetjük, mennyire meghatározó ez a franchise.

A Zelda-játékok idővonala

Rajongói körökben hosszú évekig vita tárgyát képezte, hogy a Zelda-sorozat különböző darabjai milyen viszonyban állnak egymással, illetve hogy mi a játékokban megismert történetek pontos kronológiája. Ugyan a Zelda-sorozat fejlesztői – egy-két kivételtől eltekintve – mindegyik epizód esetében egy teljesen különálló és független történetet mesélnek el, nem tagadták, hogy van összefüggés az egyes részek között, erről azonban sokáig csak nagyon ködösen fogalmaztak, ami kiváló táptalajt jelentett az elméletgyártó rajongók számára. 2011-ben, a sorozat 25. évfordulóján azonban fény derült a titokra, ekkor jelent meg ugyanis a Hyrule Historia című hivatalos kiadvány, amelyben felfedték a játéksorozat teljes kronológiáját.

Nem is véletlen, hogy egy-egy új epizód megjelenése szinte ünnepnek számít a videójátékos világban, a Nintendo pedig meglehetősen következetes is abban, hogy minden új konzoljára jusson legalább egy teljesen új kaland, amelyet zöld tunikában illik végigjátszani, és persze a nosztalgia erejéről sem feledkeznek el. Erre talán a legjobb példa a 2019-ben újrakiadott Link's Awakening, amely 26 év után a Nintendo Switchen jelent meg teljesen új formában, de a különböző újrakiadások és HD-remasterek is jól mutatják, hogy a Nintendo az innovatív megoldások mellett a múlthoz is jó érzékkel nyúl.

A mese nem érhet véget

Bár a Legend of Zelda gyakorlatilag az első epizód óta folyamatosan jelen volt a videójátékos köztudatban, talán most vált igazán átütő erejűvé és szélesebb körben ismertté. 2017-ben a Nintendo legújabb konzoljának egyik nyitócíme volt az eredetileg Wii U-ra fejlesztett Breath of the Wild, amely gyakorlatilag minden lehetséges elismerést bezsebelt, a kritika és a játékosok egyaránt imádták, ráadásul a több mint 23 millió eladott példánnyal új rekordot állított be. Ez több mint 10 millióval több, mint a korábbi rekordernek számító Nintendo 64-es Ocarina of Time.

Talán az egyik legérdekesebb aspektusa a Breath of the Wild sikerének, hogy a készítők épp a visszatekintésünk elején említett eredeti Zelda erényeihez nyúltak vissza, amikor megkezdték a fejlesztést. Ezt olyannyira komolyan is vették, hogy még a koncepcióalkotás fázisban az eredeti játék mintájára kétdimenziós változatban modellezték le az új játékban megjelenítendő mechanikákat és rendszereket, hogy megbizonyosodjanak róla, működnek-e a gyakorlatban. Különös és szép gesztus volt ez, hiszen éppen azokhoz az alapokhoz tértek vissza a fejlesztők, amelyekre a teljes sorozat hírneve épült, a kísérlet pedig azt is bizonyította, hogy a mintegy 35 éve megjelent játék DNS-ében is ott van az a kellemes érzés, ami egyszerűen nem hagyja szabadulni a játékosokat.

NEM IS MEGLEPŐ, HOGY 2 ÉVVEL A BREATH OF THE WILD MEGJELENÉSE UTÁN A NINTENDO BE IS JELENTETTE AZ EGYELŐRE CÍM NÉLKÜLI FOLYTATÁST,

amelyben valószínűleg a szokásosnál jóval nagyobb szerep jut majd a sorozat címszereplőjének, Zelda hercegnőnek.

A Zelda-sorozat jövőjéről egyelőre csak ez a rövidke előzetes árulkodik, abban viszont szinte biztosak lehetünk, hogy a Nintendo a következő években is azon lesz, hogy a tőlük megszokott kreativitással és a sorozatra jellemző sármmal folytassa a legendát, hogy újabb és újabb generációk tapasztalják meg a felfedezés örömét éppúgy, ahogy Mijamoto Sigeru sok-sok évvel ezelőtt, valahol az idilli Japán vidéken.

Borítókép: The Legends of Zelda – Breath of the Wild, * Nintendo, 2017