Ez a Csodaország nem mindig varázslatos

Elsősorban gyermekeket céloz meg a magyar nyelven is kommunikáló Balan Wonderworld című ügyességi és akciójáték, amely könnyebb logikai feladványokat megoldásával és különféle játékbeli kosztümök cserélgetésével próbálja elvarázsolni a fiatalabb korosztályt. Sajnos Yuki Naka, a legendás Sonic, a sündisznó egyik alkotójának új játéka azért közel sem tökéletes. Xbox Series X-en teszteltük a játékot.

A két kisgyerek: Leo Craig és Emma Cole társaságában egy természetfeletti és színes eposzba csöppenünk, amelyben tizenkét világot járhatunk be – mindegyiknek megvan a maga saját, egyedi vizuális világa és története is. Látszik, hogy a Sonicon edződött, híres fejlesztőt korábbi munkái is ihlették – a múlt viszont nem mindig jó tanácsadó... A játékban a lebilincselő prezentáció és remek ötletek sajnos sokszor túlságosan merev, ósdi játékdizájn-megoldásokkal is párosulnak. 

Álomszerű vizuális világ

A Square Enix által kiadott játékban irányítható két gyerek: Leo Craig és Emma Cole (közülük választhatunk a játék elején) rosszabb napjaikat élik meg, ám egy szép napon egy különös figura egy furcsa világba kalauzolja őket. Ez a Balan Színház, amelyet ez a bizarr egyén vezet, akit szintén Balannak hívnak. A gyermekek egy olyan egy olyan világba kerülnek, ahol minden lehetséges, hogy bajba jutott embereken segíthessenek. Így kezdődik a fiú és a lány története, akikkel különféle idegeneket menthetünk meg, és talán megtalálják a választ saját félelmeikre is.

A játékban feltűnően sok a rendkívül látványos átvezető és párbeszéd, melyek során maga Balan (illetve az őt szuggesztív hangon megszólaltató szinkronszínész) külön kiemelkedik. Ő az egyetlen karakter egyébként, aki megszólal a játék során. 

A látvány és a hangulat rendben vannak

Az első néhány percben tényleg elvarázsol a játék valóban szép grafikája – méghozzá kicsiket, nagyokat egyaránt. 

amelyekben mindig meg kell valamilyen fő problémát oldanunk. 

A megfelelő tévén látványos, 4K-s megjelenítéshez fülbemászó dallamok és hangeffektek is kapcsolódnak, amelyek tökéletesen illeszkednek minden helyzethez. Mivel nagyon kevés a szöveg a játékban, így annál nagyobb hangsúlyt kapnak vizuális elemek, a zenék, a hangok, hogy a kellemes érzelmek széles spektrumát adják vissza a játékosnak. 

de a jobbik értelemben – legalábbis gyermeki szemmel.

A Balan Wonderworld mindenekelőtt a fiatal közönséget akarja megszólítani, és minden világ, amelyet meglátogatunk, egyfajta pozitív morális tanulsághoz is vezet. A pályákon két látványos átvezető filmet is kapunk, amelyeknek köszönhetően többé-kevésbé meg fogjuk érteni a helyek háttértörténetét. Sokat segít a megértésben (különösen a gyermekeknek) hogy a játékot (persze, a hangokat leszámítva) teljes egészében lefordították magyarra.

Miután legyőztük a pálya fő ellenfelét, akkor kapjuk meg mindig a pálya második átvezetőjét, amelyből kiderül, hogy mi volt a probléma ezzel a világgal, és mi hogyan segítettünk az „áldozatokon”, hogy megszabaduljanak démonjaiktól. Ezek a pillanatok mind a szülő, mind a gyerek számára esélyesen nagyon szimpatikussá teszik a karaktereket és a történetet, a megoldandó feladatokat pozitívabb élménnyé varázsolják, amelyek alapból sajnos nem mindig túl élvezetesek... 

Sok a mese, kevés a magyarázat

A játékmenet alapvetően 

amelyek a legtöbbször viszonylag jó illeszkednek egymáshoz. A hősünkkel változatos kosztümöket kell magunkra ölteni, és a megfelelő helyeken használni azokat, illetve különféle ajtókat kell kulcsokkal kinyitnunk, vagy másféle módon továbbjutnunk.

Sajnos, egy alapvető,

hogy hiába a varázslatos prezentáció és a viszonylag korrektül kidolgozott játékmenet, ha nagyon sokszor zavarosan, vagy sehogy sincs elmagyarázva, hogy milyen funkciókat kell használnunk a kalandok során. Itt nem az egyébként elég egyszerű logikai feladványokra gondolok, hanem az általános információhiányra. Például arra vonatkozóan, hogy a kosztümöket kell használni a checkpointoknál is (azoknál a pontoknál, ahonnan tovább folytathatjuk a játékot), sohasem figyelmeztet a játék. 

Ugyanez igaz a „timekre”: a kis apró kerek lényekre, akiknek rendkívül fontos szerepük van a játék bizonyos pontjain, mert csak az ő segítségükkel tudunk továbbjutni. Sehol sem magyarázza el a játék azt sem, hogy ők kicsodák, mire jók és hogyan tudjuk őket használni. Teljesen véletlenül fedeztem fel például, hogy fel lehet őket emelni, és egy platformra ráhajítva őket jelenik meg a földből egy másik ketyere, amelynek segítségével tovább lehet jutni. Egy dolog, amikor egy játék aránylag komplex, de intuitív módon rávezet a kísérletezésre és a továbbjutásra, és egy másik, amikor 

– ez pedig különösen igaz egy gyerekeknek szóló címre.

Végül meg kell még jegyezni, hogy a játék kamerakezelése szintén sok kívánnivalót hagy maga után, és rendkívül bosszantó, amikor időként amiatt zuhanunk bele valamilyen szakadékba, mert nem látjuk, hogy merre megyünk, és lehet elölről kezdeni valahonnan jó messziről a kalandot. Ez a béna játékdizájn szülőnek is frusztráló, egy gyerek pedig 

Csak türelmes szülőknek!

Bár a Balan Wonderworld koncepciója rendkívül érdekes, a világ be tudja szippantani a gyerekeket, csakúgy, mint a pazar látvány, ugyanakkor túl sok benne a frusztrálóan rosszul elmagyarázott játékelem, és a rossz dizájnmegoldás. Azoknak a szülöknek, akik hajlandóak időt tölteni azzal, hogy a gyermeküknek YouTube-videókat keresgéljenek a helyenként rendkívül hiányosan (vagy sehogy sem) taglalt játékfunkciókról, megfelelő ajándék lehet húsvétra ez a játék, mert tényleg látványos és hangulatos. Azoknak viszont, akiknek erre nincs idejük vagy türelmük, inkább egy olyan régebbi címet javasolnék (ha még nincs meg), mint például a kis sárkányt főszerepeltető, 2018-as Spyro Reignited Trilogy, a nemrég PS4-re ingyenessé vált Ratchet & Clank, vagy a Crash Bandicoot újrafeldolgozása.