Apple vs Pc: a végső harc

Két évtizedes mikroprocesszor-evolúció csúcsán álló kérlelhetetlen dögök. Egyikük, az IBM gyártmánya, a jelenleg kapható legerősebb G5-ös, a risc-architektúrát végletekig tökéletesítő kétmagos, 2,3 gigahertzes processzor az Apple Magyarországtól. Amolyan úri ficsúr. A másik az AMD gyártósorairól a Hpctrade számítástechnikai üzleten keresztül került a szerkesztőségbe, a cisc-architektúra dicsőítésére született, 1,8 gigahertzes, kétmagos Opteron, az izzadt, zsíros hajú erőgép. Az utolsó nagy küzdelem.

Az utolsó pillanatban

Két pofátlanul erős konfigurációt eresztettünk egymásnak, hogy kiderüljön, melyik platform a jobb, a Mac-eseké, vagy a pc-seké a világ legerősebb számítógépe. Két processzor, négy mag, 4,1 gigahertz, 4 gigabájt memória küzdött egymással.

Rövidesen értelmét veszti egy efféle összevetés, hiszen az Apple gépeiből is kikopnak az IBM-proceszorok, helyüket az Intel Pentiumjai veszik át, akkor pedig már nem platformok, csupán operációs rendszerek küzdelméről beszélhetünk. A jövő Macjeiben izzadó csipek órajele pontosan elárulja majd, hogy hova kell helyezni azokat a processzorok nagy periódusos rendszerében.

Most azonban még semmit sem mond a frekvencia: bár az Opteron órajelét sem érdemes egy Xeonéval összevetni, a G5-ös felépítése annyira különbözik a pc-s processzorokétól, hogy csak éles tesztben derül ki a teljesítménykülönbség.

Szerettünk volna egy Intel-processzort is kipróbálni, a hazai képviselet azonban nem kért az objektív összehasonlításból. Szerencsére az AMD Opteron minden szempontból jobb termék, mint a Xeon, így valóban a legerősebb pc-s konfigurációt sikerült összehasonlítanunk a legerősebb Apple számítógéppel.

Megközelítés

A két gép egészen másképp gondolkozik a számítástechnikáról: az Apple gyönyörű háza mindenkinek elvette az eszét, a fél szerkesztőség az alumíniumlapokból hajlított doboz köré gyűlt, és hűbazmegekkel adózott a dizájnereknek. Csak a mindig józan mikes kolléga akarta mindenképp méhtelepre szállítani a Power Macet, de valójában ő is elismerte, hogy ez azért tényleg szép.

A gép a komoly teljesítménypróba alatt is zajtalanul működött, még akkor sem volt hangja, amikor az egy mozdulattal eltávolítható oldallapot, és az alatta megbújó plexilemezt is lekaptuk, hogy megfigyeljük működés közben a két megabájt ddr2 memóriát, a passzív hűtésű GeForce 6600 GT-t, valamint a 250 gigás sata-merevlemezt. Felesleges erőfeszítés volt, egyik sem csinált semmi különöset.

A másik gép szolid kiabálásra készteti a körülötte ülőket. Ventillátorai hangosan tolják kifelé a levegőt, csak találgatni tudtuk, milyen körülmények uralkodhatnak a jóval nagyobb fogyasztású Xeon köré épült rendszerekben. A gépbe ugyanúgy 2 gigabájt memóriát pakoltattunk, a gép processzora a 265-ös, 1,8 gigahertzes Opteron. A kettes a névben azt mutatja, hogy ebből bizony kettő is hajlandó egymás mellett dolgozni, az alaplap is fogadott volna még egy Opteront, az összevethetőség kedvéért azonban csak egyet kértünk.

Pariban

Az Apple gépe 750 ezer forintba, a másik 530 ezerbe kerül, de ha ehhez is hozzáadjuk a másik géphez járó billentyűzet, egér, vincseszter, videokártya, operációs rendszer, és dvd-író árát, melyek a mostani teszteredményt nem befolyásolták, de attól még hasznos kiegészítők, kiderül, hogy ez a gép is többe kerül 660 ezer forintnál. A különbség tehát alig egy százas, viszont az AMD gépe sokkal jobban fejleszthető, mégpedig olyan fondorlatos módon, hogy egyszerűen belerakunk még egy processzort. Így 260 ezer forintból jelentősen megnövelhetjük a gép teljesítményét. Ugyanakkor az Apple erőgépét bármelyik nappaliba bepakolhatjuk, mert egyrészt látványos kiegészítő, másrészt szinte teljesen hangtalan.

Miután beüzemeltük a gépeket (az Apple-nél ez a gomb megnyomását jelentette, a másiknál pedig telepítést, installemezek készítését, tömörítést, adatkábelek dugdosását, BIOS-buzerálást) feltelepítettük mindegyikre a Maya renderelőprogram megfelelő változatát (a renderelőszoftverek 3d-s objektumok valósághű képét állítják elő), valamint a Photoshopot, bár azt előre eláruljuk, hogy ez utóbbi sehogy sem akart rendesen futni az Opteronos gépen, így a teszt második fele lényegében elmaradt.

A Maya azonban kifogástalanul működött: a szabadon használható Personal Learning Edition letöltése után felmásoltuk mindegyik gépre ugyanazokat az alakzatokat. Az Apple gépben kikapcsoltuk a hardveres rásegítést, mert ilyenkor a 3d-s kártya is számolt volna, ami jogosulatlan előnyhöz juttatta volna a Macintosht.

Egyenlőség

Elsőként egy Smartot számoltattunk ki a gépekkel, de alighogy elindítottuk a rederelést, már meg is jelent a végleges kép: a G5-ös 24 másodperc alatt végzett, míg az Opteronnak elég volt 22 másodperc. Meg sem izzadtak.

Valamivel komolyabb feladatot jelentett annak a képnek a kiszámolása, amelyiken mindenfele hordók hevernek egy tükröződő falú szobában. Ezen 2 perc 45 másodpercig dolgozott a Power Mac, míg az Opteronnak nyolc másodperccel többre, 2 perc 53 másodpercre volt szüksége.

Végül fogtuk a Smartot, és beraktuk a hordók közé, ezen már többet dolgoztak a gépek. A számolást egyszerre indítottuk, így komoly izgalmakat éltünk át, amikor másfél perc után mindkét gép elkezdte kipakolni a végleges kép 1-1 lerenderelt részletét. Az Apple kezdett jobban, de nyomában ott volt az Opteron is, szinte fej-fej mellett haladva küzdöttek meg a műveletekkel, de az utolsó képkockát végül a G5-ös rakta ki előbb: 3 perc 37 másodpercre volt szüksége, míg a másik gép 3 perc 42 másodpercig számolt.

Hierarchia

Photoshop alatt viszont megkergült a pc: mérhetetlenül rossz eredményeket produkált, ráadásul a feladatkezelőben vizsgálva a processzor leterheltségét, feltűnt, hogy mindkét mag erőforrásainak 70-80 százalékát lefoglalta egy egyszerű kattintás a fájl menüpontra. Azt azonban sikerült megállapítanunk, hogy a Power Mac elég gyorsnak tűnt.

Végül tehát kénytelenek voltunk beérni a Maya eredményeivel. Ezek alapján elmondható, hogy az 1,8 gigahertzes, kétmagos Opteron szinte pontosan a 2,3 gigahertzes G5-ös teljesítményét hozza, a cisc-rendszerek beérték a risc-csipeket. Ismerve az Intel-processzorok teljesítményét, elmondható, hogy az IBM csipje nagyjából a legerősebb, 2,8 gigahertzes kétmagos Xeonnal egyenértékű. A mostani G5-ös azonban még nem a csúcs, november valahányadikán érkezik a kétmagos, kétprocesszoros, 2,5 gigahertzes rendszer.

Van még idő

Emanuele Massimo, az Apple hazai vezetője szerint a mostani teszteredmény nem jelenti azt, hogy a társaság rosszul döntött volna. A későbbiekben megjelenő Intel-processzorok ugyanis lényegesen jobb mutatókkal rendelkeznek majd, mint a mostani, kétmagos Xeonok, így nem kell attól félni, hogy a G5-öshöz képest visszalépést jelentsen a váltás. Ezt alátámaszthatja, egy szerdai bejelentés, miszerint a legújabb, Paxville MP Xeon processzort használó négyprocesszoros szerver gyorsabbnak bizonyult az AMD Opteronjainál is, de ezt a gépet csak fél év múlva kezdik el árulni.

Addig meg uralkodik az AMD: a G5-ös a jelek szerint gyorsabb, mint a kétmagos Xeon, és hozza az 1,8 gigahertzes Opteron teljesítményét, de ebből a processzorból árulnak 2,4 gigahertzes verziót is. Azt meg nehéz lenne megszorongatni.