További Hardver cikkek
Egy izraeli egyetemista létrehozta a virtuális lemezjátszót, amely egy hagyományos lapszkenner segítségével képes lejátszani a bakelitlemezeket - írja a Wired magazin. Bár a barázdák mintázatát csak síkban képes érzékelni, a szoftver felismerhető zenét ad vissza.
A The New York Times egyik zenei kritikusa 1981 novemberében Philadelphiába utazott, hogy saját szemével győződjön meg egy helyi orvos rendkívüli képességéről. Arthur Lintgen azt állította, hogy a klasszikus zeneszámokat az alapján képes felismerni, hogy ránéz a hagyományos bakelitlemez barázdáira.
A kritikus néhány feliratától megfosztott lemezt nyomott az orvos kezébe, és Lintgen néhány másodperces vizsgálat után tökéletesen azonosította mindegyiket. Richard Strauss Alpesi szimfóniája esetében azt is megállapította - egyébként helyesen - hogy a szerző a koncerten maga vezényelt.
Négy szeletben szkennel
Most egy izraeli egyetemista összeütött egy olyan szoftvert, amely továbbmegy ennél egy lépéssel. Ofer Springer létrehozta a virtuális lemezjátszót, amely egy hagyományos lapszkenner segítségével képes lejátszani a bakelitlemezeket, írta a Wired.
A Digital Needle (digitális tű) névre hallgató szoftver a lemez beszkennelésével nyert nagyfelbontású képét dolgozza fel. Mivel a 12 hüvelyk átmérőjű nagylemezek lelógnak a legtöbb szkennerről, a szoftver négy képet készít, és ezeket állítja össze egy egésszé.
Torzít, de felismerhető
A lejátszásnál a szoftver a valódi tűhöz hasonlóan körben követi a bakelitlemez barázdáját, és a hullámos minta alapján rekonstruálja az eredeti hangot. Az eredményből a különös torzítás ellenére felismerhető az eredeti zene. Ofer Springer a projekt weboldalán letölthetővé tette a munkáját, és kitett néhány hangmintát is.
A jeruzsálemi Héber egyetemen fizikát és informatikát hallgató 22 éves egyetemista a Wirednek készségesen elismerte, hogy a szoftver ebben a formájában jóformán használhatatlan. A végeredmény minősége túl gyenge ahhoz, hogy szoftver segítségével a régi lemezekről le lehessen nyerni, és MP3-ba átmenteni számokat. De Springer elmondta, hogy örömmel dolgozott ezen a bemutató változaton.
A mechanikus leolvasás egyszerűbb
"A fejlesztés fő célja az volt, hogy megmutassam: a hangfelvétel rekonstruálható a tárolóeszköz alapján. A legtöbb esetben értelmetlen lesz a használata, a mechanikus lejátszó sokkal alkalmasabb a feladatra" - mondta a Wirednek Springer.
Az egyetemista akkor gondolt először a virtuális lejátszó létrehozására, amikor nagyító alatt vizsgálgatott egy régi bakelitlemezt. A sorosan egymás mellett húzódó barázdák hullámzó alakja alapján úgy vélte, hogy biztosan van valami módja a hang visszanyerésének.
A barázda az oldalfallal is variál
A felismerésben a gondot az jelenti, hogy csak néhány mono felvétel kódolja a zenét oldalirányú ingadozással. A legtöbb lemezen a barázda függőlegesen is kitér, hegyeket és völgyeket jár be a tű.
A legtöbb modern bakelitlemezen a V alakú barázda oldalfalai rögzítik a hangot. A "völgy" két oldalfalát apró bukkanók és mélyedések szabdalják, és ezek alapján szólalhat meg a sztereo hang jobb és bal csatornája.
A kaliforniai Xicor analóg chipgyártó cég hangmérnöke, Marshall Lisé szerint Springer ötlete jónak tűnik, és csak azért nem ér el megfelelő eredményt, mert a barázdának nem a jó felét vizsgálja.
A lézeres letapogatás a csúcs
"Ügyes kísérlet, de soha nem lesz tökéletes. Ha a szkenner függőlegesen lenéz a barázda mélyére, akkor a hangfelvétel eszközében és nem magában a felvételben olvas" - jelentette ki a szakértő. A felvétel valódi kiolvasásához a programozónak módot kellene találnia arra, hogy regisztrálja a V alakú barázda mindkét falának kitéréseit.
Pontosan ezen az elven működnek az igen drága lézeres lemezjátszók. A japán ELP gyártotta Laser Turntable például öt egymástól független lézert alkalmaz a bakelitlemez optikai leolvasására. Két lézersugár vezeti a fejet a barázda mentén, egy-egy vizsgálja a két falat, és az ötödik gondoskodik arról, hogy a fel megfelelő magasságban mozogjon a lemez felett. A lejátszó alapmodellje 10 ezer dollárba kerül.
A Lintgen féle módszerre visszatérve, az orvos aligha vizsgálgatta a lemez árkait, inkább a lemez felületének fényes és sötét területei alapján tájékozódott. Ezek minden felvétel esetében jól felismerhető mintázatot adnak. A zenei darab egyes szakaszainak hosszát és darabszámát figyelve aztán a lemezt a klasszikus zenei ismeretei alapján azonosította be.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
